Szerdán Pozsonyban találkozott Miroslav Lajčák szlovák és Balázs Péter magyar külügyminiszter. A Pátria Rádió Napi Krónikájában Molnár Judit, Petőcz Kálmán külügyi szakértőt arról kérdezte, hogy a találkozó hozott-e valamiféle előrelépést a két ország kapcsolatában. Ezt a beszélgetést adjuk közre írásos formában.
Ön előzetesen azt nyilatkozta a Pátria Rádiónak, hogy nem vár áttörést a külügyminiszteri találkozótól. Balázs Péter magyar külügyminiszter pedig előzetesen történelmi esélyről és kiegyezésről beszélt a találkozó kapcsán. Az elhangzott nyilatkozatokból hogyan ítéli meg: ha áttörés nem is, de előrelépés történt-e a két ország kapcsolatában?
– Ez egy bemutatkozó látogatás volt. Egy olyan külügyminiszter látogatott el Pozsonyba, aki tíz hónapig lesz a hivatalában. Ezt figyelembe véve kell értékelni a látogatását is. Balázs Péter egy professzionális diplomata és egy művelt ember, ugyanúgy mint Miroslav Lajčák. Azt várom, hogy kettejük viszonya mindenképpen jó lesz. Viszont továbbra is azt gondolom, nem állja meg helyét az az állítás, hogy lényeges áttörés, vagy valami új kezdet indulna ezentúl a szlovák-magyar viszonyban. Szlovákiában olyan kormány van, amilyen. Magyarországon pedig fél éven belül elkezdődik a választási kampány, aztán pedig Szlovákiában is. Ilyen körülmények között áttörő sikert nem várok. Inkább az az elképzelésem, hogy professzionális módon fogják kezelni a problémákat, amelyek a kompetenciájukba tartoznak. Ezen a téren nagyon korrekt viszonyt várok.
Mind Balázs Péter, mind pedig Miroslav Lajčák a szlovák-magyar vegyes bizottságok tevékenységében látja a közeledés lehetőségét a két ország között, de az elmúlt tizenegy valahány évben nem igazán volt látható a munkájuk. Mit lehet ezután tőlük várni? Politikailag helyes-e, hogy éppen ezektől a bizottságoktól várják az áttörést, amikor nincs kiegyezés az olyan témákban, mint a dunaszerdahelyi rendőrattak vagy a nyelvtörvény kérdése.
– A bizottság nem működött igazán a Dzurinda-kormány idejében sem. Tehát az egy alapvető kérdés, hogy mindent a politikára akarunk-e bízni vagy sem. Az előző kormány idején is az volt a stratégia, hogy mindent a politikára kell bízni. Ezért ezeket a mechanizmusokat nem működtették hatékonyan. A kérdés az, hogy bevonják-e ténylegesen a vegyes bizottságot vagy a civil társadalmat a politikába. A politikusok ugyanis nem oldhatnak meg mindent, mert nincs rá elegendő empátiájuk, kapacitásuk és kellő tudásuk sem.
Balázs Péter azt nyilatkozta: új fejezetet kellene nyitni a két ország kapcsolatában olyan címmel, hogy tiszteletteljes barátság. Van ennek valamilyen létalapja, miközben nyitott ügyek vannak a két ország között?
– Alapja mindenképpen van, mert ha történelmileg szemléljük a szlovák-magyar viszonyt, akkor ténylegesen nem kéne akkora ügyet kreálni a kölcsönös traumákból, amelyek itt az utóbbi 150 évben felgyülemlettek. Nyíltan kellene mindenről beszélni, Trianontól kezdve a bécsi döntésig. De ha senki sem akar erről nyíltan beszélni, akkor nehéz lehet a megbékélés. Viszont sokkal problematikusabbnak tartom azokat az ügyeket, amelyek az utóbbi időben történtek . Miért nem zárták le még mindig a Malina Hedvig-ügyet, a DAC-szurkolók verését, stb? Ezeken az ügyeken való túljutás sokkal fontosabb, mint a történelmi sérelmek felhánytorgatása.
Felvidék Ma, sk
