1849. május 21. – 160 évvel ezelőtt került újra magyar kézbe Buda. Ezen eseményre emlékezve, 1992-ben a magyar Országgyűlés a napot a Magyar Honvédség Napjává nyilvánította.
Budavár visszafoglalása osztrák kézből a tavaszi hadjárat – 1849. április 2. – május 21. – utolsó győzelme volt. A Honvédség hat jelentős csatában (Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg, Vác, Nagysalló, Komárom) a Dunáig szorítja vissza az osztrákokat. Windischgraetz lemond a fővezérségről, posztját Welden veszi át. Az új fővezér a szétzilált osztrák hadakat vissza kívánja vonni a Lajtán túli, illetve hovát terültre. Budán viszont hagy egy 5000 fős egységet Heinrich Hentzi vezérőrnagy vezetésével.
A magyar győzelmek ellenére a Habsburg-hadak még mindig túlerőben voltak. A tavaszi hadjárat győzelmeit taktikai főlénnyel, az ellenséget kisebb részekben megverő csatákban győzték le. Nem biztos, hogy a további üldözés alatt erre továbbra is lett volna lehetőség. Az osztrák kézen levő Buda viszont veszélyeztette a dunai utánpótlást, és délről Jellasics bármikor visszafordulhatott volna felmenteni a várat. Jelentős külpolitikai érv volt, hogy az ország nemzetközi elismertetése céljából fontos lenne, ha a főváros minél hamarabb magyar kézbe kerülne.
Ludwig Welden április 24-re kiürítette Pestet. Már aznap Aulich Lajos II. hadteste bevonult a városba. A budai Várat május 4-én kezdték körülzárni. A harcokban még Nagysándor József I. és Knezich Károly III. hadteste vett részt, összesen 31.000 katonával és 142 ágyúval. Az ellenséges oldalon 4750 katona harcolt 248 ágyú segítségével.
Görgey Artúr fővezér könnyű ostromra számított. Mikor januárban elhagyták Budát, a védművek nem voltak jól kiépítve, így ostromágyúkat sem hozatott. De Hentzi megerősítette az erődítményt. Több sikertelen gyalogos roham után, és mivel Hentzi elkezdte lövetni Pestet, Komáromból ostromágyúkat hozatott. 16-án kezdték meg a Vár lövetését. Másnapra sikerült rést ütni a Fehérvári-rondellán. A rohamokat megpróbálta arra felé vezetni, de ezek még néhány napig sikertelenek voltak. A rést viszont sikerült tovább tágítani.
Az általános rohamra május 21-én, hajnali háromkor adta ki a parancsot Görgey. A császáriak azonban sokáig keményen védekeztek. Sok száz honvéd sebesült meg és esett el a falakra való felkapaszkodás közben. Idővel a résen át sikerült bejutni a Várba. Legkorábban az olasz katonák adták meg magukat. A horvátok sokáig ellenálltak. Hentzi a Szent György téren maga állt a katonái élére, de megsebesült. Reggel hét órára került a Vár a Honvédség kezére.
Számos vélemény szerint Budát szükségtelen volt megostromolni. Helyesebb lett volna üldözni a fáradt császáriakat. A magára maradt helyőrség később véráldozat nélkül feladta volna a várat. Az ostrom csak Görgey Artúr dicsőségvágyát szolgálta. Tény viszont, hogy maga Kossuth Lajos és Klapka György is szorgalmazták az ostromot. Gyors győzelmet vártak.
A harcokban 368 honvéd esett el, 670 megsebesült. Az ellenséges oldalon az összveszteség 710 katona volt. Hentzi még aznap meghalt. Több mint 4000 ember került fogságba és jelentős hadizsákmány került a Honvédség birtokába. Annak ellenére, hogy az ostrom szükségességét máig vitatják, az egyik legnagyobb magyar diadal született 1849. május 21-én.
Az ostrom ideje alatt azonban már gyűltek a viharfelhők a szabadságharc ege alatt. Május 12-én jelenik meg Ferenc József kiáltványa, amelyben bejelenti a cári intervenciót. A Vár visszavételének napján találkozik az osztrák és az orosz császár Varsóban, ahol Ferenc József kézcsókkal köszöni meg Sándor cárnak a segítséget. Július 2-án Haynau ismét elfoglalja a két Duna-parti testvérvárost.
Felvidék Ma, HZs
