HONDA Jazz

Ez az autó nyolc évvel ezelőtti bemutatkozásakor a hátsó üléseivel csinált kisebb forradalmat. Olyan térmegoldásokat kínált, amilyeneket előtte senki. Az új generáció ezeket nemcsak megőrizte, de tovább is fejlesztette – és természetesen más szempontból is előbbre lépett. Ez az autó nyolc évvel ezelőtti bemutatkozásakor a hátsó üléseivel csinált kisebb forradalmat. Olyan térmegoldásokat kínált, amilyeneket előtte senki. Az új generáció ezeket nemcsak megőrizte, de tovább is fejlesztette – és természetesen más szempontból is előbbre lépett. Lássuk sorjában.

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

Talán itt a legkisebbek a változások, legalábbis első pillantásra. Mert az 5 és fél centi hossznövekményt – ami ebben a kategóriában jelentős! – nem biztos, hogy mindenki észreveszi. Az egyterűs/buszlimuzinos alapforma is maradt: meredeken lejtő rövid orr, amely gyakorlatilag a szélvédő ívében folytatódik, magas hátsó rész, a kocsiszekrény sarkaiba kitolt kerekek. A részletek közül pedig a méretükben és formájukban egyaránt fantasztikusan eltalált fényszórók érdemelnek említést. A karosszéria pedig – természetesen ötajtós, ahogy egy mini egyterűhöz dukál, bár az új Jazzt sokan külön alkategóriába sorolják a kiskocsik és a kompakt egyterűek között.

Belvilág

A nagyobb karosszéria egyértelműen magasabb fokú kényelmet hozott az elődhöz képest. Elöl jobb a kilátás, hátul megnőtt a lábtér, az ott ülők vállainak is több helye van. A vezető lábtámaszt kapott, ülésének magassága szabályozható, a kormányoszlop immár négy irányban állítható. A központi műszeregység izgalmas vöröses fényben izzik, a légkondi és a rádió kijelzője fehér. A csomagtartó is megnőtt, de a fő attrakció továbbra is a „varázslatos”-nak (Magic) nevezett hátsó üléssor. Mivel a tank az elülső ülések alatt van, a hátsó pad nem egy dudoron ül, hanem lábakon áll, és nincs alatta semmi. Ha magas tárgyat kell szállítanunk, az osztott ülőlapokat hátrafelé nyitjuk fel, és azok – bebiztosított állapotban – hozzátapadnak a támlákhoz. Ilyenkor a padlótól a plafonig gazdálkodhatunk a hellyel. Ha egybefüggő térfogat kell, az ülések a hagyományos módon, egyetlen mozdulattal, támlástól összehajthatók – azzal a különbséggel, hogy a tank hiányának köszönhetően jóval mélyebben fekszenek, és nem törik meg a csomagtér padlójának síkját. A rakodókapacitás ilyenkor az ablakok alsó pereméig is 883 liter, a plafonig pakolva pedig bőven meghaladja az 1 köbmétert. Ami pedig a szereltséget illeti, kocsink a 2. szintet képviselte, de már alapfokon is jár a teljes légzsákkészlet, a menetstabilizáló rendszer, a klímaberendezés és az mp3-as rádió; egy fokkal feljebb a légkondi már automata, a rádió pedig 4 hangszórón keresztül muzsikál. Ezen kívül van olyan visszajelző, amely mind az első, mind pedig a hátsó ülésen figyelmeztet a be nem kötött övekre. Az elülső ülések pedig aktív fejtámlát kaptak, amely csökkenti az ostorcsapás-jellegű nyaksérülések esélyét.

Az országúton…

Tesztkocsinkat a választható nagyobbik és erősebbik benzinmotor mozgatta, bár 1,4-es helyett inkább 1,34-esnek nevezhetnénk. Már nem ikergyertyás, mint korábban, hanem i-VTEC (intelligensen változó) szelepvezérlésű. Ebben a méretosztályban elég erős, kellően rugalmas, és imponálóan keveset fogyaszt – ebben a fejlett technika mellett a műszerfalon fel-felvillanó „Válts már!” nyilacskáj is segítik a vezetőt. A motor emellett hihetetlenül csendes; ha figyelmetlenek vagyunk, könnyen ráindíthatunk! Már az első kilométerek után megérezzük, hogy sokat javult a kocsi kormányzása is, a sebességváltót pedig egyszerűen öröm kezelni. Sportos autózást azonban ne várjunk: erre az 1339 köbcentiből kipréselt 100 lóerő és 127 newtonméter egyszerűen nem elég. A menettulajdonságok viszont piros pontot érdemelnek: a precíz futómű, a nagy tengelytáv az elődhöz képest megnövelt nyomtáv minden helyzetben igen stabillá teszi az autót. S ha valamit mégis elmértünk volna, közbelép a menetstabilizáló rendszer elektronikus őrangyala…

Vas Gyula