Keszegh Béla a Bumm.sk hírportált 2006-ban Duray Miklós asszisztenseként indította be. Néhány napja még az MKP európai parlamenti képviselőjelöltje volt. És ő kéri számon rajtunk, a Felvidék Ma szerkesztőin az MKP-tól és főleg Duray Miklóstól való függetlenséget? Belerúg Durayba csak azért, mert Bastrnák Tibor városában, Komáromban képzeli el a jövőjét?
Több mint tisztességtelen, ahogyan sürgeti az Új Szó tegnapi számában közölt interjúban a politika – értsd MKP és főleg Duray Miklós – leválasztását a sajtóról. „Csapoljuk le a provinciális iszapot!”, mondja Keszegh Béla, mint a Bumm.sk főszerkesztője. Eddig a tulajdonosa volt, úgy látszik, igaz a hír, hogy a szlovák állami közpénzből, a kisebbségi kultúrára szánt 5 millió Sk támogatásból indított hírportált eladta, bizonyára busás haszonnal. És ettől még függetlenebbnek érzi magát.
Keszegh Béla múltja, Bumm! Jövője, bumm?
Az MKP listáján a 10-es számú jelölt, a képen középen. Itt még azt hirdeti: Fogjunk össze!
Elégedett lehet önmagával, mert alaposan beletörölte a cipőjét Duray Miklósba – akinek a parlamenti asszisztense és tegnapig látszólag „bizalmasa” volt -, Oriskó Norbertbe, aki merészeli asszisztensként segíteni Duray Miklós munkáját, és újságíróként is megnyilvánulni, aztán belém is, akiről lassan kiderítik, hogy média-mogul lettem. Szerencsére Duray Miklós a Szövetség a Közös Célokért, a Magyar Igazolvány jövője érdekében segít nekünk, de a Felvidék Ma szerkesztésébe soha egyetlen szóval nem avatkozott bele, nem szívesen mondom, de szerintem nem is olvassa.
Nincs magyarázkodnivalónk, mert azok, akik a Felvidék Ma elindításában és a szerkesztésében közreműködünk, naponta kapjuk a visszajelzést, elismerést olvasóinktól, hogy végre teret adunk azoknak az embereknek, szervezeteknek, akik az egyetlen magyar nyelvű napilapunkból kiszorulnak, vagy csak elmarasztalásban részesülnek. Az Új Szó kútmérgezését persze nem tudjuk egy internetes újsággal ellensúlyozni.
Tisztában vagyunk azzal, hogy valójában most sem Keszegh Béla viaskodik azzal az álproblémával, hogy kinek szabad és kinek nem szabad a szlovákiai magyar médiavilágban életben maradnia. Kár volt besározódnia, és vállalnia, hogy vele mondassák ki, – és éppen az Új Szó-ban -, hogy Duraynak és munkatársainak is el kellene tűnniük a közéletből ahhoz, hogy a hídépítés zavartalan legyen. Mert magyarra lefordítva így kell érteni ezt az „értelmiségi” okoskodást a sajtó politikai függetlenségéről.
Mi talán még büszkék is lehetünk arra, hogy betörtünk az Új Szó-ba, elismerik, hogy a Felvidék Ma a legolvasottabb szlovákiai magyar portál, köszönjük szépen az ingyenreklámot. Nem fogjuk viszonozni ezt a gesztust, az Új Szó-t nagyon elvétve idézi egy-egy kollégám, én személyesen most először és utoljára, a saját portálunkon.
Keszegh Bélának annyit válaszolhatunk, hogy a Bumm.sk-t soha nem tartottuk ellenfelünknek, még konkurenciának sem nagyon. Nyeltünk egyet, amikor kiderült, hogy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériumától, a kisebbségi kultúrára szánt 5 millió korona támogatást Keszegh Béla egyszemélyes vállalkozása, a Bumm.sk elindításakor, bulvárhírekre költötte, fiatalos lendülettel. Mitől kultúra az, hogy Britney Spears éppen hol mutogatja a fenekét?
A legnagyobb különbséget a Bumm.sk és a Felvidék Ma közt éppen az adja, hogy mi szigorúan maradunk a szlovákiai magyarokat érintő és érdeklő témáknál. Vállalható, hogy provinciálisak vagyunk. Az iszapot, sarat azonban Keszegh Béla keresse a saját háza táján és ott, ahova most igyekszik.
Oriskó Norbert ebben a választási időszakban Duray Miklós parlamenti asszisztense, ennek köszönhetően a Felvidék Ma szerkesztéséért egy fillért sem kap, a SZAKC szűkös költségvetéséből nem is jutna rá. Fiatal szakember, aki zseniálisan igazodik ki a neten, ő találta meg a május 12-én már élő most-hid.sk oldalt is. És tette közzé az információt a honlapunkon, hogy mindannyian tisztábban lássunk.
Valóban, az elmúlt évben és idén is kaptunk anyagi támogatást a Szülőföld Alaptól, de még sok évnek el kell telnie, hogy elmondhassuk, annyi támogatásban részesültünk, mint a Bumm.sk, egy egyszemélyes, éppencsak bejegyzett üzleti vállalkozás az elindításához kapott.
Mi előbb bizonyítottunk, és ebben az évben először fordultunk a szlovák Kulturális Minisztériumhoz, ám a benyújtott pályázatunk – mondanom sem kell – sikertelen volt.
Ha élelmesek lennénk, akkor átneveznénk a portálunkat Felvidék Most-ra, biztosan nem lennének anyagi gondjaink.
Az indulásunkról még annyit: hamar láttuk, hogy akinek idegesnek kell lennie a Felvidék Ma színrelépése miatt, az ideges is lett. Ebből tudjuk, hogy jó úton járunk.
Sokat elárul a Felvidék Ma-ról az is, hogy 2006 januárjában akkor mutattuk meg a „nagyközönségnek”, amikor a nagyszombati segédpüspök csatlakozott a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia felhívásához: legyen 2006 a magyar nemzet megújulásának éve. Ekkor adtuk ki a közleményt az indulásunkról, mert ez a felvidéki magyar közösségünk számára fontos üzenetet hordozó hír, és mert tudtuk, hogy az egyetlen „független” napilapunk soha egyetlen sort sem fog erre szentelni.
A Felvidék Ma hangvételét, pártpolitikai kötődését legjobban az mutatja be, hogy néhány héten belül Bugár Béla örjöngött a hírportálunkon megjelent információk miatt, és azt ordítozta, hogy „ki engedte meg ezt Pogány Erzsinek”? Alkalmam volt válaszolni erre nyilvánosan, szemtől-szembe, amikor az MKP parlamenti képviselői listájáról való törlésemet javasolta az MKP Országos Tanácsának. Akkor is azt válaszoltam, hogy a Szövetség a Közös Célokért információs irodahálózatot működtet, a munkakörünkbe beletartozik az is, hogy önmagunkról tájékoztassunk, ezért ezt senkinek nem kell engedélyeznie. És azt is a szemébe mondhattam, hogy az MKP vezetői jobban tennék, ha nem félnének a nyilvánosságtól, hanem szembenéznének a kritikával.
Nem csodálkozom, igaz nem is tűröm békésen, hogy 2006-tól az MKP somorjai alapszervezetében nem rúgok labdába, kész csoda, hogy ő lépett ki előbb, nem engem zártak ki.
Istenem, mit lehet azzal a helyzettel kezdeni, hogy éppen azok a folyton helyezkedők lépnek ki, akiknek a jelenlegi szemétdombot – ezt az erőtlen szlovákiai magyar közéletet – köszönhetjük?
Azt is megtapasztaltuk, milyen az, amikor mifelénk az ember a legkisebb lábujjával belép egy kapun a média világába. Ujjat húzni az egyetlen, hatalmas befolyással rendelkező napilappal, az azt pénzelő oligarchiával? Nagy bátorság, majdhogynem esztelenség.
Összegezve: Keszegh Béla is kilépett az MKP-ból, és most függetlennek érzi magát.
A Felvidék Ma szerkesztői nevében – akiknek nagyobb része MKP-tag – elmondhatom, 2007 óta kevésbé érezzük szükségét annak, hogy kilépjünk a szlovákiai magyar közösség életében meghatározó szerepet betöltő szervezetből, és bár emiatt nem vagyunk olyan függetlenek, mint ő, mégsincs rajtunk akkora nyomás, mint Keszegh Bélán: őneki az urainak és parancsolóinak feltétel nélkül szót kell fogadnia, igaz, jó áron.
Pogány Erzsébet, a Felvidék Ma szerkesztői nevében
