Honda Accord Tourer: Két klasszissal sportosabb!

Az Accord Tourer (magyarul kombi) előző generációjánál egy világverő csomagtartó kialakítása volt az egyik legfontosabb cél. El is érték: az 576 liter láttán-olvastán a konkurencia sárgult az irigységtől. Az új kombi puttonya alapméretben „csak” 406” literes, a különbség tehát óriási. De a hondások sokkal többet nyertek a réven, mint amennyit veszítettek a vámon. Az Accord Tourer (magyarul kombi) előző generációjánál egy világverő csomagtartó kialakítása volt az egyik legfontosabb cél. El is érték: az 576 liter láttán-olvastán a konkurencia sárgult az irigységtől. Az új kombi puttonya alapméretben „csak” 406” literes, a különbség tehát óriási. De a hondások sokkal többet nyertek a réven, mint amennyit veszítettek a vámon.

(Az összes kép kattintással nagyítható)

Alaktan

Például az autó külsejével. A lefaragott málhatartónak köszönhetően sokkal elegánsabb és sportosabb lett a far, de a többi változás is kedvező. Elöl erőteljesebben domborodnak a  kerékjáratok, attraktívabbak a lámpák, krómcsíkok tagolják a hűtőmaszkot, alul pedig versenyautónyi méretű légnyelő ásít. Oldalnézetben keskenyebb az üvegezés, a lejtősebb tető impozáns légterelőben végződik. Mivel a magasság megmaradt, a szélesség viszont 8 cm-t nőtt, az egész autó „terpesztősebb” benyomást kelt. Ami pedig a színt illeti, alighanem a legmutatósabbat kaptuk tesztelésre: ehhez a gyöngyház-fehérhez legfeljebb a „milánói vörös” hasonlítható, de én gondolkodás nélkül a fehéret választanám…

Belvilág

Kezdjük a rosszabb hírrel: a koffer nemcsak 170 literrel szűkebb lett, de ráadásul kellemetlenül tagolt. Túlságosan betüremkednek a kerékdobok, ami határt szab például egyetlen nagy darab akármi szállításának.  A padló alatt viszont további rakodózugok vannak, és a kalaptartó konzoljából kihúzható háló is praktikus dolog. De nézzük inkább a vezető és az utasok életkörülményeit. A tesztelt legmagasabb Top Executive szereltségben standard a bőrkárpitozás, az intelligens kétzónás légkondi, a CD-táras, mp3-as, 9 hangszórós + mélynyomós hifi, a követésitávolság-ellenőrzővel egybeépített tempomat, az elülső-hátsó parkolószenzorok,  hátsó parkolókamera, a sávelhagyásra figyelmeztető rendszer és még néhány egyéb kellemetesség. A műszerfal éppen annyira fekete, hogy még elegánsnak, és ne komornak lehessen nevezni; ezen kívül szép, hullámos a tagolása, a rádió és a klíma középen elhelyezett, különböző méretű tekerőgombja pedig abszolút egyedi (és igen mutatós) megoldás. Az elülső ülések sportosak, a hátsók „normálisak”, a lábtér átlagos. Elöl, a középső könyöklő alatt elektromos aljzatot, USB- és AUX-csatlakozót találunk.

Az országúton…

Tesztkocsink a második generációs dízelmotorja, a sokszorosan díjnyertes i-CTDi erőforrásból építkezik. Megjelölése i-DTEC-re változott, de sokkal lényegesebb, hogy 1. A legmodernebb piezoelektromos, több fokozatú befecskendezési technológiát kapta, 2. Teljesítménye és nyomatéka egyaránt megnőtt, 3. Fogyasztása és károsanyag-kibocsátása viszont csökkent. A hatfokozatú váltó rövid karja eszméletlen pontossággal jár, minden váltás egy-egy finom kattanás csupán.  A gyorsulás nem lenyűgöző, de élvezetes – viszont van ennek a motornak egy 180 lovas változata is… Ha pedig takarékoskodni akarunk, sokat segítenek a műszerfalon felvillanó zöld nyilacskák, amelyek a váltások időszerűségére figyelmeztetnek. A biztonsági rendszerek egyike – nevezetesen az a bizonyos követésitávolság-kontrollór – viszont néha a „nem is én vezetek” kellemetlen érzését kelti az emberben, de ez természetesen nem az Accord sajátossága. Valamit enyhít ezen az érzésen, hogy a berendezést több fokozatban lehet beállítani. A kormány közvetlen – két és felet fordul ütközéstől ütközésig –, a futómű feszesebb az átlagosnál. Gyors kanyarban szinte nem is érezzük, hogy egy nagy kombit terelgetünk…

Vas Gyula
(A szerző felvételei)