(Brogyányi Mihály idegenvezető írása – Képgalériával) Napjaink történései újból és újból arról győznek meg minket, ‘Abszurdisztánban” élünk. Sólyom László kitiltása az országból, majd az azt követő reakciók amelyeknek az a céljuk, érezzük magunkat szülőföldünkön idegennek, naponta sokkolnak bennünket. Pedig józan ésszel végiggondolva mindez értelmetlen.

Ezen a földön otthon vagyunk, nyelvünkkel, kultúránkkal, hagyományainkkal, szentjeinkkel és azok szobraival együtt.
Robert Fico legutóbbi kirohanásai egyikében magát Szent Istvánt támadta , azt állítva, idegen ezen a földön.

Hogy mekkorát téved, annak számtalan bizonyítékát láthatná maga körül, ha jobban kinyitná szemét! Szent István nemcsak azért van otthon ezen a tájon, mert a mai Szlovákia teljes egészében az ő országának része volt, hanem azért is,mert emlékét ezer éven át nem csak a magyar, de egyéb nyelvű nép hűségesen őrizte, tisztelte!
Szlovákia területén mai napig csaknem száz templomnak ő a védőszentje, ezek jelentős része olyan tájon található ahol évszázadok óta a a szlovák nép dominál,szobraival, képeivel az ország legkülönbözőbb pontjaival találkozunk, épp úgy mint más magyar szentekkel, Szent Erzsébet, Imre vagy László a szlovák nép legnépszerűbb szentjei közé tartoztak.

Sétáljunk hát egyet Pozsonyban, a mai Szlovákia fővárosában.

Ez a város fényes bizonyítéka annak,amit szent királyunk üzenetként hagyományoz ránk: Az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő!

Pozsony a legrégebbi időktől fogva példája volt különböző nyelvek, kultúrák békés együttélésének, német,magyar,szlovák zsidó és egyéb lakosai évszázadokon át egymást gazdagítva,békében éltek,gyarapodtak.

Sétánkat a pozsonyi várban kezdhetjük. Szerepe éppen Szent István idejében értékelődött fel. A kereszténység felvétele után az ország külpolitikai orientációja egyértelműen Nyugat-Európához kötődött,kiemelt szerepet Bajorország játszott ahonnét szent királyunk felesége, Gizella származott.

Pozsony azon a ponton fekszik, ahol a Duna áttöri a Kárpátok hegykoszorúját, természetes kaput alkotva Magyarország és Nyugat-Európa között.Bár ebben az időben a manapság Ausztriához tartozó Hainburg és környéke szintén Magyarország részét alkotta, a nyugati kapu központja egyértelműen Pozsony volt.

A vár ekkor épül igazi kővárrá,és a Kis-Kárpátok vonalát őrző számtalan határvédelmet szolgáló vár központja lesz. Szent István itt alapítja meg az első magyarországi várispánságot,és személyesen is sokat tartózkodik itt.

Ma a sok évszázad alatt számtalanszor átépített várban ebből a korból nem őrződött meg látható rész, a későbbi átépítések átfedték.
Látható azonban a manapság felújítás alatt álló várpalota keleti oldalán egy színes kövekből kirakott alapfal rekonstrukció.

Ez a manapság Nagymorva bazilikaként prezentált épületmaradvány nem más, mint a hajdani pozsonyi prépostság templomának nyoma. A Pozsonyi Prépostságot Szent István királyunk alapította, templomát amely iit a várban épült a 13-dik század első felében bontották le miután a káptalan átköltözött az akkoriban lendületesen fejlődő váraljára, későbbi jogutódja a Szent Márton Dóm ami 1563-től 1830-ig a magyar királyok koronázó templomául szolgált.
Ha a várhegy észak-keleti lejtőjén ereszkedünk le a városba,a középkori városfal vonalának külső oldalán a Kapucinus utcára érkezünk.

Az utca mai napig a 17. században alapított kapucinus kolostorról kapta nevét,amelynek központi épülete a Szent István királynak szentelt templom.A templomot 1717-ben Erdődy nyitrai püspök szentelte fel.

A templom egy hajdani tó helyére épült, így belépés után néhány lépcső vezet lefelé a csarnokba. Az egyhajós templom oltárait a kapucinusok szokása szerint maguk a szerzetesek készítették. A főoltár képét Udalricus testvér festette.

Szent István királyunk látható rajta, ahogy felajánlja a szent koronát.
A templom mai külsejét 1861-ben ifjabb Feigler Ignác alkotta meg, ekkor kerül a főhomlokzatra Szent István szobra, Anton Brandl alkotása.

Ha továbbsétálunk Pozsony belvárosába, következő megállónk a ferencesek kolostora. Gyümölcsoltó Boldogasszonynak szentelt temploma a város legcsodálatosabb műemlékeinek egyike.Mivel a régebbi templomok nem maradtak meg, egyúttal legrégebbi templomunk. Építését 1278-ban a dürnkruti csata emlékére kezdte meg IV. László magyar király, felszentelésén pedig III. András, utolsó Árpád-házi királyunk is részt vett.1526-ban országgyűlést tartanak itt, és a pozsonyi koronázások idején itt ütik lovaggá az aranysarkantyús rend tagjait.

Számunkra talán ennél is fontosabb, hogy Pozsony belvárosának egyetlen temploma ahol naponta magyarul is miséznek.
A főoltár a 18-dik századból származó barokk alkotás. Az oltárkép két oldalán található Szent István, és Szent Imre szobra.

A templom számtalan kápolnával is rendelkezik.Közülük látogassuk meg a hajdani pestisjárványok emlékét szolgáló Szent Rozália- kápolnát. Két oldalsó falán egymással szemben található Szent László és Szent István szobra.

A belváros másik oldalán a Szent Márton Dóm közelében érkezünk az Új hídhoz. A hídfő helyén volt hajdan a Hal tér, melyet lebontottak. Egyetlen emléke maradt, a pestisoszlop, amelyet szerencsére megmentettek és hajdani helyétől kb. 100 méterre található a Séta tér (ma Hviezdoslav tér) nyugati végében. Az oszlop 1713-ban készült Szász Keresztély Ágost esztergomi érsek jóvoltából az 1712-es pestisjárvány emlékére. Eredetileg csupán három szobor volt rajta, Szent Rókus,Szent András és Boromeo Szent Károly.

Később két újabb szobor került rá, egyik oldalon szent Istvánt látjuk, ahogy térdepelve ajánlja fel a Szent koronát, a másik oldalt álló Szűz Máriának. Ez a két szobor hajdan a Wödric kapu előtti hídon állt, a kaput Mária Terézia uralkodása idején bontották le, akkor kerültek a pestisoszlopra.

Ha átsétálunk a belváros másik szélére, a hajdani Lőrincz kapu előtti térségből indul a Kórház utca (Špitálska). Az utcában két templom is található, mindkettő Árpád-házi magyar szenteknek van szentelve. A közelebbi Szent László temploma. 1830-ban épült idősebb Feigler Ignác tervei szerint. Főoltárán szent László látható, a szentély két oldalán pedig egymással szemben két mozaikkép: Szent Erzsébet és Szent István.

A másik távolabbi templom a Kijev szállóval szemben a barokk stílus egyik legszebb példája városunkban.Anton Pilgram tervei szerint készült Esterházy Imre esztergomi érsek megrendelésére.Bár pazar berendezése figyelemreméltó, minket jelenleg külseje érdekel.A templom főhomlokzatán legfelül Szent Erzsébet, lejjebb pedig kétoldalt Szent László és Szent István szobra látható. A mellette álló kolostor homlokzatán ismét Szent Erzsébet, valamint Szent József és Szent Imre látható.

Ha innét átsétálunk a hajdani Rayger utcán ma (Rajská) , elsétálunk a magyar iskola mellett, keresztezzük a Duna utcát és a liga passzázson át a Grössling utcára érkezünk, sétánkat a magyar építőművészet egyik remekével zárhatjuk.

Itt találjuk ugyanis Lechner Ödön csodálatos épületegyüttese. A Grössling utcai gimnázium , a plébánia, és nem utolsósorban a Szent Erzsébetnek szentelt Kék templom a szecesszióból indult magyar nemzeti stílus megalkotására tett kísérlet legszebb példái közé sorolhatóak.

A templom, amely nem csupán Szent Erzsébet, de a tragikusan elhunyt Erzsébet királynő emlékét is őrzi, valóban nagyobb figyelmet érdemel.Külső és belső díszítése egyaránt lenyűgöző. Oltárképén Szent Erzsébet, a diadalív két oldalán pedig Szent László és Szent István mozaikképe található.

Sétánk Szent István nyomában távolról se teljes.Első királyunk emlékeivel más templomokban is találkozunk, azonban elegendő arra, hogy meggyőzzön minket, igenis otthon van városunkban.
A meglátogatott templomok közül négyben kizárólag szlovák misék zajlanak, mégse hallani róla hogy zavarná a híveket.

Csak remélni tudjuk, hogy a legfelsőbb állami szintről érkező uszító kampány nem tart örökké, elvégre Szent István hagyománya a Kárpát-medence népeinek közös öröksége!

Brogyányi Mihály, Felvidék Ma