A Magyar Értelmező Kéziszótár azt írja az uborkaszezon kifejezésről, hogy „eseménytelen időszak“, vagyis hogy semmi se történik a politikában, a közéletben. Ilyen időszaknak számít a naptári évben július és augusztus.

Hát, ránk is fér egy kis pihenés a nyáron, mentesülve a csapból is csöpögő információktól, a médiák által sulykolt hírözön-áradattól, melynek zöme nem az objektivitáson, hanem a szenzáción alapszik. Jegyzetemben a teljesség igénye nélkül szeretnék szemezgetni az idei utolsó eseménydús hónap, a június minket érintő szenzációiból, amelyeket egyetlenegy mondatban talán így lehetne összefoglalni: Michael Jackson már biztos nem lesz nem magyar tagja a júniusban 11 nap alatt 10 ezer aláírás helyett 28 ezer támogató aláírást összegyűjtő és alakulgató Most – Híd pártnak. A szlovákiai magyar sajtó legnagyobb 2009-es szenzációja most a Híd, és agyba- főbe vagy ha úgy tetszik orrba – szájba szajkózták belénk júniusban a legaktuálisabb ezzel kapcsolatos „alaphíreket“: A mindenki kedvenc (lásd szlovák-magyar kedvenc) nagy B.B ( lásd Bugár B. nem Bóna B.) belső, a párttól teljesen független platformok híján pártot alapít. Az idegen szavak szótárában a platform kifejezés rakétaindító állványt is jelent. Jelképesen ez azt is jelentheti, hogy a nagy B.B. (szülő)föld körüli pályára repítette a szlovákiai magyarságot – ha már ő maga nem tudott a régi pártja vezéreként szárnyalni. Mert szerinte, neki mindenképpen kijár egy világ(i)párt, a szlovákiai magyarságnak meg kettő. Világ(i) „proletárjai“ egyesüljetek! Hidat avatni egyébként nagy formátumú esemény, politikusaink rajonganak az ilyen ceremóniákért. Annak idején az újjáépített Margit hidat maga Gerő Ernő, Rákosi Mátyás árnyéka (később utódja) adta át. A kivezényelt diákoknak azt kellett skandálniuk, hogy „Éljen Gerő, a hídverő!” Hol van már Gerő Ernő, a hídverő? De itt van még Bugár, a császár! Csak ne legyen az új Híd a szlovákiai magyarság vágóhídja! Mi meg a marhák…,akik azt hiszik, hogy a hídpénz is a miénk lesz…!
B. Tibor úgyis kilépett MKP-ből, mint polgármester, úgyis, mint orvos és úgyis, mint parlamenti képviselő, vagyis ha jól számolok, személyében egyszerre hárman hagyták el azt a „szemét“ elődpártot, de nem ad vissza semmit, mert már egyet visszaadott – a megyei képviselőségét, és vitte magával alpolgármesterét, H.Évát is. Próbált volna meg nem vele menni!
H. Rudolf először kilépett, aztán mégse, mert rájött, hová kellene belépnie: a megbékélés pártjába, a szlovák – magyar megbékélés pártjába. Kinek kivel kell megbékélnie? Hiszen nekünk semmi bajunk a szlovákokkal! Olyan lojálisak vagyunk velük (és ezt közvélemény-kutatás is bizonyítja), hogy aki lojálisabbnak mondja magát, az már szinte hazudik. És a józanul gondolkodó szlovákoknak sincs velünk bajuk. Csak az európai gondolkodás hiányában szenvedőknek…Onnan meg hiába várnak párttagokat Béláék. Az egy más világ(i)! Esetleg azokat a szlovákokat tudják megszólítani, akik még egyszer sem vettek részt a politikai hatalom gyakorlásában, és természetesen azokat a magyarokat, akik megszokták a hatalom gyakorlását. Köztük épül most az igazi Híd.

Száraz Dénes, Érsekújvár

Felvidék Ma