Szoros, megalapozott párbeszédet kell kialakítania a magyar és a szlovák kormánynak a két ország közötti feszültség megoldása érdekében – nyilatkozta Arnold Suppan osztrák történész, akadémikus az MTI-nek.
Bizonyos értelemben mindkét fél meggondolatlan politikai lépéseket tett, olyanokat, amilyeneket a mai Európai Unióban az ember nem várna, s amelyek tulajdonképpen a két háború közötti időszakra emlékeztetnek – vélekedett a kelet-európai történelem professzora, az Osztrák Tudományos Akadémia történelemtudományi bizottságának elnöke Sólyom László elmaradt révkomáromi látogatásáról.
Az események hátterében természetesen a két ország közötti feldolgozatlan problémák állnak – mondta. Ezek olyan tényezőkre vezethetők vissza, mint a történelmi Magyar Királyság asszimilációs politikája, a trianoni békeszerződés, majd a két világháború közötti Csehszlovákia kisebbségpolitikája – amely talán kevésbé következetesen, de mégis asszimiláló volt -, valamint az 1938-as határmódosítás. 1990 után egy új kezdetre lehetett volna számítani a két ország kapcsolatában, de Suppan nézete szerint ez nem igazán következett be. „Valahogy a nacionalista gondolkodásmód is nagyjából változatlan maradt Budapesten és Pozsonyban is a kisebbségi kérdésben, politikai színezettől függetlenül” – mondta.
A révkomáromi szoboravatás körüli diplomáciai incidens bizonyos értelemben beleillik a közeledés hiányának, a feldolgozatlan problémáknak a közegébe. „Nem volt meglepetés a számomra” – mondta Arnold Suppan.
A két kormánynak tárgyalóasztalhoz kell ülnie, s előtárni a problémák listáját, mégpedig propagandisztikus szándékok nélkül. Ez természetesen nem könnyű – mondta. Utalt arra, hogy Ausztriának is megvoltak a maga kisebbségi problémái, mint a csehországi szudétanémetek és a dél-tiroli német ajkú kisebbség ügye. Az 1919-ben Olaszországhoz csatolt Dél-Tirol ma autonómiát élvez Olaszországon belül. A dél-tiroli kérdés rendezése sokáig, mintegy hetven évig tartott, de mára ott a kisebbségi kérdés gyakorlatilag megoldódott – hangsúlyozta Arnold Suppan.
A szakértő szerint a dél-tiroli autonómia viszonylag jó összehasonlítási alap a szlovákiai magyarság esetében is, hiszen az első világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések „gyermeke”. Modellként is hasznosítható – mondta, hozzátéve, hogy mindamellett minden kisebbségi kérdésre egyedi megoldást kell kidolgozni.
Mindez csakis rendkívül szoros párbeszéd útján lehetséges, magyar-szlovák viszonylatban azonban erre egyelőre nem látni jelet. „Természetesen nem megy gombnyomásra, előbb meg kell teremteni a kölcsönös bizalom légkörét” – vélekedett. Több szintű párbeszédre van szükség, a politikai mellett tudományos, kulturális, társadalmi dialógusra is – mondta Arnold Suppan.
Nem reális egyes szlovák politikusok félelme, hogy ha a szlovákiai magyar kisebbség autonómiát kap, az elszakadási törekvések következnek soron – mondta Suppan az MTI kérdésére. Az Európai Unióban erre nincs is lehetőség, mivel minden tagállamnak tiszteletben kell tartania a másik határait, a határok egyoldalú megváltoztatása kizárt. Az EU, bár ezt kevéssé hangsúlyozzák, biztonságpolitikai közösség is – tette hozzá.
Az EU-nak megvan ugyan a lehetősége, hogy fellépjen közvetítőként, de az Európai Bizottság és a bizottság elnöke jelenleg politikailag gyenge, hiszen a testület átalakulás előtt áll. Emellett a közelmúltban kiéleződött szlovén-horvát határvitába se nagyon avatkozott bele az EU. Talán több lehetőség lesz az EU fellépésére a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével, amely létrehoz egy „uniós külügyminiszteri” és egy EU-elnöki posztot – vélte.
A szlovák és a magyar kormánynak ugyanakkor elég bölcsnek kell lennie ahhoz, hogy ne várjon az EU közvetítésére. Ellentétben a koszovói szerb-albán szembenállással, a szlovákiai magyarok és a többségi lakosság között nincsenek áthidalhatatlan ellenétek, s nem is élnek egymástól elkülönülten. Gyakorlatilag csak a nyelv választja el őket – mondta. Elvileg van tehát lehetőség a megoldásra, ha a politikusok felelős politikát folytatnak – vélekedett Arnold Suppan.
MTI
