Mindannyian ismerjük a csallóközi fiú történetét, aki 2008. november 1-jén a DAC-Slovan mérkőzésen a szlovák rendőrség brutális áldozatává vált. Azóta lassan egy év telt el. Krisztián mindenre emlékezik, de nem szívesen idézi fel élményeit. Fontosabb számára a gyógyulás.
Utoljára akkor jártam Krisztiánnál, amikor még nyak- és fejmerevítővel fogadott és Ékes Ilona, valamint Balog Zoltán magyar országgyűlési képviselőkkel közösen érdeklődtünk egészségi állapotáról. Az akkor szótlan és láthatóan megtört fiúból mára életerős fiatalember serkent. Hatalmas akaratereje hozzásegítette, hogy minél hamarabb felépüljön. Jelenleg ott tartunk, hogy a kötelező orvosi kivizsgálásokra már nem kell járnia, és már semmilyen protézis nincs a testében.
Krisztián édesanyja, Renáta asszony hosszan sorolja, hogy milyen orvosokhoz kellett járnia Krisztiánnak, akik mindvégig arról beszéltek, hogy másodszor született újjá a csallóközi fiú. Krisztián egyik fülére nem jól hall, ez egész életén át elkíséri majd. Az időjárás-változásra is érzékeny lesz Krisztián egész életén át, olyankor nagy fájdalmai vannak – mondja édesanyja., aki azt is elárulja, hogy azelőtt sosem volt még kórházban a fia. Azt is elmondták, hogy a kórházban mindvégig tisztességesen és gondoskodóan bántak Krisztiánnal, semmilyen negatív élményben nem volt része.
Senkire nem haragszik a megvert csallóközi fiú, már nem szívesen emlékszik vissza az egy évvel ezelőtti brutális eseményekre, amikor a szlovák rendőrök gumibotjaitól a földre esett és aztán elvesztette az eszméletét. Krisztián valóban újjászületett, hiszen kétszer kellett újjáéleszteni, vagyis a halál kapujából hozták vissza.
Ma már dolgozik a sokan csak hősként emlegető csallóközi fiú. Egy magánvállalkozónál kapott állást, ahol könnyített munkát végez, emelnie nem is szabad, sőt a hirtelen mozdulatoktól is óvják. Viszont a pénzkeresésre szükség van, hiszen az egyszerű, becsületes Lengyel család sok pénzt adott ki Krisztián gyógyítására. Nem bánnak egy fillért sem, főleg a gyógyszerekre kellett költeniük és néhány orvosi vizsgálathoz hozzáfizetniük, amelyeket csak félig állt az egészségügyi biztosító.
Egyenlőre nem gondolkodnak a feljelentésen, hiszen első volt Krisztián felgyógyulása, ami szépen halad. A rendőrök amúgy is esélytelennek és elkésettnek minősítették a próbálkozást. Emberjogi ombudsmanhoz sem fordultak még Lengyelék, és tartanak attól, hogy a jogi útvesztőkben nem tudnának eligazodni. Tehát egyelőre még nem szánták el magukat a kártérítési per elindítására.
Magyarországról még itt-ott felkeresik a támogatni akarók, legutóbb a Gój Motoros Egyesület adott át adományt, de több magyarországi futballklub is küldött ajándékot hálából, megbecsülésből és szeretetből Krisztiánnak.
Szlovákiai politikusok nem keresték fel Krisztiánt azóta sem, még az emberjogi bizottságból sem, egyedül a magyarországi emberjogi bizottságból tettek nála látogatást még január elején. A DAC szurkolói klubja és a Felvidék Ma szerkesztősége követi figyelemmel az állapotát.
A politika hallgat, a rendőrség ugyancsak! Akik azonban az ominózus meccsen ott voltak, élő tanúk és érdeklődnek Krisztián sorsáról. A csallóközi fiú, aki a legsúlyosabb sérültje volt a rendőri támadásnak, örökre a DAC egyik kitörölhetetlen szimbólumává vált. Nem önszántából és véres áldozat révén, de neve örökre bevésődik a történelembe. További felépüléséhez sok egészséget kívánunk, a családnak pedig további sok türelmet és kitartást! Akik pedig támogatni szeretnék a családot megtehetik, amennyiben szerkesztőségünkhöz fordulnak.
Felvidék Ma, Karaffa Attila
