A parlamentáris demokrácia újkori gyakorlata görög és római eszményekből született meg a XVIII. század végén Franciaországban és az USA-ban, melynek magyarországi képmása az 1867-es kiegyezés után valósult meg, de manapság már látnunk kell, hogy az általános választójoggal nem változott meg az a helyzet, továbbra is vannak és lesznek hatalmon lévők és hatalomnak kiszolgáltatottak.
Legfeljebb csak az lett új, hogy már olyanok is bekerülhetnek a törvényhozásba, akiket a parlamentek környékére sem lenne szabad engedni, mert sem a törvényekről, sem a társadalom szerkezetéről, sem pedig az emberi értékrendről nincs megbízható fogalmuk, éppen ezért könnyen befolyásolhatók és megvásárolhatók, miközben elhitetik velük, ők pedig önmagukkal, hogy a legfőbb jót cselekszik. Látta ezt már Mikszáth Kálmán is, de tudta, hogy kevesen vannak olyan bölcsek, akik vele egyetértenének, s mivel egyedül nehéz szembeszállni a lavinával, s nem akarván a képviselők gyermeteg játékait elrontani, inkább kint szivarozgatott az előcsarnokban, meghallgatta a vidéki követek legfrissebb történeteit vesztegetésekről, pajzán kalandokról és néha képtelennek tűnő eseményekről is. A maga eszközével, tehát tollal, és nem parlamenti dörgedelemmel vette fel a harcot, apró szúrásokkal zavarva meg a potrohos honatyák békésnek hirdetett nyugalmát. A Különös házasság történetének Buttler grófja valóban élő személy volt, Dobóruszka ura (Nagykapos szomszédságában), és házassága felbontása érdekében ő vitette Egerbe a műgyűjtő egri Pyrker érseknek a Dobó Istvánt ábrázoló egész alakos vörös márvány domborművet a sírról, hogy aztán évekig azt hirdethesse a vár idegenvezetője, hogy itt nyugszik a törökverő hős, pedig hát a falubéliek pontosan tudták azt is, hogy a templom melyik sarkában van eltemetve, hiszen 1914 előtt olasz régészek tárták fel, s csak a háború miatt hagyták abba (ahogy azt nekem Lakatos Vince bácsi harminc éve elmesélte). Azt is tudták, hogy Mikszáth mennyire kiszínezte a számára egyszerűnek talált történetet: az ártatlan Piroskával, a sajátos módon gyóntató Sucsinka plébánossal, az erőszakos házasságkötéssel, az ezermester tót Vidonkával és a mesébe illő áltemetéssel.
Mikszáth akkor még nem is sejthette, hogy a XX. században mennyi kényszerházassággal rukkolnak elő a nagyhatalmak a befektetési területük gyarapítása érdekében a Kárpát-medencében, hogy a feldarabolt Magyarország romjain olyan tűzfészket csináljanak, amiből még néhány jövedelmező válságot kirobbanthatnak. Amint az meg is történt a II. világháborúval. Mert ami másnak tragédia, az a bankoknak mindig haszon: elárvereznek autókat, lakásokat, házakat, s egy-egy jó kis háború végén még hazákat is.
Ha jól körülnézünk, akkor láthatjuk: most is ez zajlik.
Mihályi Molnár László
(Megjelent a Szabad Újság e heti számában)
