A Kálvin-emlékév keretén belül a Zempléni Egyházmegyében, ill. a Királyhelmeci Református Egyházközségben is megemlékeztek a neves reformátor születésének 500. jubileuma alkalmából. Az október 16-18. között megtartott programokon sokféle megközelítésben lehetett hallani Kálvin Jánosról, életéről, szolgálatáról.
Október 16-án a Zempléni Református Egyházmegye lelkészeinek tartott Kálvin gyülekezetépítése címmel előadást Lieuwe Boonstra lelkész, valamint Klaas Gunnink történész Hollandiából. Az előadás után komoly párbeszéd alakult ki a messziről érkezett vendégek és a helyi lelkészek között. Nyilvánvaló volt, hogy vannak különbségek a felvidéki és a hollandiai lehetőségek között, amik a két különböző múltból, különböző háttérből adódnak, azonban abban egyetértettek a jelenlévők, hogy a gyülekezetépítés, a közösségformálás, a Krisztusra mutatás ma is ugyan olyan fontos, mint Kálvin idejében. Bár a beszélgetés elhúzódott, sok kérdés nyitva maradt, amikre a válaszokat valószínűleg a lelkipásztoroknak saját maguknak kell megválaszolniuk, azonban a továbbgondolás, az elhangzottak szívekben és elmékben történő tovább érlelődése még inkább hasznossá teszi ezt a lelkészértekezletet.
Október 17-én, szombaton már az említett egyházmegye presbiterein és gyülekezeti tagjain kívül a szomszédos, Ungi Egyházmegye híveit is várták a szervezők a királyhelmeci református templomba. Ez alkalommal az volt a szervezők elsődleges célja, hogy a oly sokszor kálvinista címet viselő reformátusok többet tudjanak reformátorukról, jobban megismerjék Kálvin Jánost. A délutáni alkalmon Dr. Kádár Ferenc, sátoraljaújhelyi lelkipásztor, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia rektora hirdette az igét. Ezt követően Nt. Molnár Elemér, esperes köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Dr. Tőkécki László történésznek, a Dunamelléki Református Egyházkerület főgondnokának, aki Kálvin, népegyház, hitvalló egyház címmel tartott egy mindenkit magával ragadó, reformátusságában megerősítő előadást. A második előadást a Sárospataki Református Teológiai Akadémia tanára, Dr. Füsti-Molnár Szilveszter tartotta Kálvin tanainak időszerűségéről. Ez utóbbi témában elhangzó, nagy odafigyelést igénylő előadás után nagyon jó volt hallgatni Kis Gergely Márton citerával és kobozzal kísért énekeit, melyek főleg a reformáció korából származó istenes énekek voltak. A Népművészet Ifjú Mestere címet viselő tiszaladányi lelkipásztor még egy, a gyülekezet által kevésbé ismert énekeskönyvi énekre is megtanította a jelenlévőket, mely éneket ugyancsak kobozzal kísért. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult, melyen a jelenlévők elbeszélgettek, ismerkedtek, örültek egymásnak.
A megemlékezés harmadik napján, október 18-án leginkább a királyhelmeci gyülekezet örvendhetett, hiszen Isten kegyelméből a délelőtti istentisztelet keretén belül leleplezhette Ferenc György szobrászművész alkotását, Kálvin János kőből készült szobrát a templomkertben. Ezen a napon, a hálaadó istentiszteleten Ft. Géresi Róbert, a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház püspökhelyettese hirdette az igét. A sokakat megerősítő igehirdetés után Szimkó Balázs szavalta el Baja Mihály Ki volt Kálvin János? című versét. Ezt követően e sorok írója számolt be a Kálvin-szobor állítás tervéről, örömeiről és nehézségeiről, az alkotás elkészíttetésének anyagi forrásairól, melyek közül külön kiemelte a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztériumot, valamint a KOINONIA jótékonysági alapot, melyek jelentős anyagi segítséget nyújtottak ahhoz, hogy a maga nemében Felvidéken egyedülálló Kálvin szobor elkészülhessen. Nt. Molnár István rövid összefoglalása után Dr. Csepregi András, a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium Egyházi Kapcsolatok Titkárságának a vezetője szólt a jelenlévőkhöz, majd Kálvin életének két momentumát megragadva buzdította őket, és a páli igével biztatta a gyülekezetet, miszerint nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. /2Tim 1,7/.
Mindezek után a gyülekezet kivonult a templomból, s a templomkertben megállva elénekelte a 90. zsoltár első versét, miután Michalák Szimona elszavalta Lampérth Géza Kálvin című versét. Ezt követően a gyülekezet gondnokai leleplezték a nagyon szépre sikeredett Kálvin szobrot. Nt. Molnár Elemér, esperes rövid beszéde után az Úrhoz fohászkodott és megáldotta gyülekezetet, majd szeretetvendégségre invitálta őket a gyülekezeti házba.
Istennek legyen hála reformátorunk születésének jubileuma alkalmából szép alkalmat élhetett meg a királyhelmeci, ill. bodrogközi reformátusság. Én bízom abban, hogy ez emlékezésünk nem volt hiábavaló, s hogy nem csupán egy régen élt történelmi személyként fogják ezt követően emlegetni Kálvin Jánost, hanem olyan egyéniségként, Isten választott edényeként, aki tanaiban ma is ott él szívünkben, gyülekezeteinkben, református egyházunkban. Olyan jó lenne, ha kálvinista büszkeségünk mellett, a reformátori, kálvini alapelvek is ott lennének életünkben, s vallanánk, megélnénk, hogy egyedül hit által, egyedül a Szentírás, egyedül kegyelemből, egyedül Krisztus által, s egyedül Istené a dicsőség. Ez utóbbit, az elkészült szobor talapzatára is felírt mondatot valljuk e Kálvin ünnepséggel kapcsolatban is, mert valóban egyes egyedül Istené legyen a dicsőség mindezért.
Felvidék Ma, Molnár István
Képek tekinthetők meg a Képgalériában
