2009. november 14-én zajlott a VII. Regionális Történelmi Konferencia Párkányban, a helyi Csemadok-alapszervezet rendezésében. Az évről évre megrendezésre kerülő történelmi konferenciának mindig valamilyen évforduló adja az aktualitását. Nem volt ez másképp az idén sem. Boócz Mária, a párkányi Csemadok-alapszervezet elnöke köszöntőjében ezt az aktualitást a második világháború kitörésének 70. évfordulójában és a Sobieski-szobor felavatásának egyéves évfordulójában jelölte meg. Kérte azonban a hallgatóságot, hogy a rendszerváltás napokban aktuális huszadik évfordulójáról se feledkezzen meg, bár ez az esemény nem témája a regionális konferenciának. Ezt követően Dániel Erzsébet szólt a konferencia résztvevőihez, aki felelevenítette a Sobieski-emlékmű kapcsán alakult szoborbizottság munkáját, majd egy fotódokumentációval ajándékozta meg a bizottság jelenlévő tagjait. Dániel Erzsébet egyúttal kifejezte reményét, hogy rövid időn belül a helyi múzeumban sikerül majd egy állandó jellegű, önálló kiállítást berendezni, mely anyagát tekintve szorosan kapcsolódik az 1683-as párkányi csatához.
A konferencia első előadója, Győrfi Lajos doktorandusz-hallgató az 1683-as párkányi csata meghatározó alakjáról, III.Sobieski János lengyel király külpolitikáját vázolta fel igen alaposan és nagy részletességgel, kitérve az uralkodó törökellenes politikájára, a francia-lengyel, továbbá a svéd-lengyel kapcsolatokra. Előadásának második részében a párkányi csata előkészületeit, lefolyását és következményeit ismertette, majd pedig a Szent Liga néven ismert törökellenes szövetség létrejöttéről beszélt.
Popély Gyula, jelenleg Párkányban élő történész a II. világháború kitörésének legfőbb okait próbálta a hallgatósággal megismertetni, és előadásában az 1938-ban autonómmá vált Kárpátalja valamint Szlovákia helyzetét ismertette. Sokak számára bizonyára az újdonság erejével hatott az az információ, mely szerint a második világháború kitörése és Lengyelország németek általi lerohanása (1939. szept.1.) után az előzőleg függetlenné vált Szlovákia azonnal Hitler mellé állt. A szlovák hadsereg mindjárt a háború első napján csatlakozott a lengyelek elleni háborúhoz. Az előadó bőven idézett a korabeli szlovák propaganda eszközeiből – röpiratokból, felhívásokból – melyek egyértelműen bizonyítják a szlovák kormány elvhű kiállását Németország mellett. Az események ismeretében szinte hihetetlen, mondta Popély Gyula, hogy a második világháborúból a szlovákság győztesként, míg a magyarság megbélyegzett nemzetként, háborús bűnösként került ki, holott a szlovák kormány sokkal inkább elkötelezte magát a hitleri Németország mellett.
Kovács István egy kevéssé ismert témáról tartotta előadását: a lengyel menekültekről, akiket Magyarország fogadott be. A magyar állam rögtön a háború elején, már 1939. szeptember 18-án megnyitotta határait a lengyelek előtt, akikkel szervezett segítőhálózat foglalkozott. A katonai menekülttáborok főleg az ország déli részén kerültek kialakításra, mert a lengyel menekültek célja a Franciaországba való eljutás volt Olaszországon keresztül. Szintén kevéssé ismert tény, hogy a lengyelek részére alap- és középiskolákat működtettek Magyarországon. A legismertebb lengyel középiskola Balatonbogláron alakult meg, itt kb. 300-an szereztek érettségit. Kovács István ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az itt végzett lengyelek, az ún. „boglarči”-k fogalomnak számítottak a háború utáni Lengyelországban. A hivatalos adatok szerint kb. 72 ezer lengyel katonai menekült tartózkodott a háború alatt Magyarországon, akik közül nagyjából 35 ezren jutottak el a külföldön formálódó lengyel haderőhöz, 10-12 ezren pedig végleg az országban maradtak, és idővel integrálódtak a társadalomba.
A párkányi regionális konferencia utolsó előadója, az esztergomi levéltár igazgatónője, Csombor Erzsébet volt, aki az Esztergomban elhelyezett lengyel menekültekről tartott előadást. Az első lengyel menekültek, 60 tiszt, már 1939 szeptemberében megérkeztek a Duna-parti városba. Később közkatonák is jöttek, akik számára gyűjtőtábort rendeztek be. Korabeli feljegyzések alapján a táborban az első időszakban nagyon rossz egészségügyi állapotok uralkodtak, később azonban javult a helyzet ezen a téren. Csombor Erzsébettől megtudtuk, hogy a város kb. 50 fős lengyel csapatot alkalmazott munkaviszonyban, akiknek illetményét miniszteri rendeletben határozták meg. Esztergom iparosai szintén alkalmaztak lengyel menekülteket, az ő munkabérüket viszont ezek az iparosok fizették. Magyarország 1944. márciusi megszállása kezdetben nem hozott változást a lengyel menekültek életében, mutatott rá az előadó, december végével azonban a helyzet megváltozott. Ekkor sok lengyelnek tovább kellett menekülnie az országból, ellenkező esetben a megszálló németek koncentrációs táborokba szállították őket. A levéltár igazgatónőjétől azt is megtudta a hallgatóság, hogy a párkány-nánai laktanyában szintén voltak lengyel menekültek a háború alatt, de az ezzel kapcsolatos dokumentumok kutatása még várat magára.
A konferencia zárszavában Dániel Erzsébet rámutatott arra, hogy igény van az ilyen történelmi konferenciákra, elsősorban azért, hogy forrásai legyenek a megerősödésre váró nemzettudatnak, ami sajnos tájainkon ugyancsak meggyengült. A zárszó után a konferencia résztvevői megkoszorúzták a párkányi csata emlékművét, III. Sobieski János tavaly felavatott lovas szobrát.
Felvidék Ma, tt.
Kapcsolódó cikk:
VII. Regionális Történelmi Konferencia Párkányban
