A héten derült ki, hogy Nagytárkány polgármesterének a rendőrőrsön kellett számot adnia arról, hogy miért csak magyarul hirdetnek a hangosbemondón a városban. A minisztérium komolyan vette a feljelentést, miszerint az említett településen nem hirdetnek szlovákul, és azonnal intézkedett.
Dörzsölhették a tenyerüket a nyelvtörvényt megalkotók, hogy „Lám erről beszéltünk! Szlovákiában a magyarok lakta településeken nem beszélnek szlovákul!” Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Nagytárkány színtiszta magyar község, ahol a szlovákok is jól beszélik a magyar nyelvet és megértik azt. Viszont a hivatalos közügyekben a polgármester mindig államnyelven kommunikált velük. A minisztérium a rendőrséget használta fel a bűntény elkövetésének kivizsgálására. Micsoda bűntény, hogy csak magyarul szólt a hangosbemondó? Vajon milyen büntetést kap a polgármester? Mi a célja a feljelentőnek és mi a minisztérium célja?
Talán egyszerűsíthetjük: A megfélemlítés! Ne beszélj magyarul, mert feljelentünk és fizetni fogsz! Ne értsd a magyar nyelvet, mert kiközösítünk és nem leszel az állam barátja! Ne merj semmiféle tüntetést szervezni, ne próbálj visszafeleselni, mert a rendőrség azonnal intézkedik!
Akik eddig jóban voltak egymással, magyar család a szlovákkal, most lehet ellenségekké válnak vagy eltávolodnak egymástól, mert félni fognak, hiszen nem tudhatni ki súgja be őket, hogy magyarokkal beszélgetnek, üzletelnek. A legmagasabb kormánykörökből kiinduló megfélemlítés lassan mindenhol érezteti majd hatását. A boltosok nem merik majd kiírni üzleteikre magyarul a megnevezéseket, a hivatalokban inkább szlovákul szólalnak majd meg, az egyházban némelyik pap inkább behódol a szlovák akaratnak, mintsem, hogy kiálljon magyar nyája mellett, mert fél, hogy elhelyezik több száz kilométerre valamilyen kisebb falucskába. A szórakozóhelyeken is félelem uralkodik majd, hogy szabad-e magyarul énekelni, hazafias nótákat dalolni vagy inkább szívjuk magunkba a globalizáció termékét és hallgassuk a szlovák rádiók zenéjét és tanuljuk meg a szlovák együttesek dalait. Félnek majd a munkahelyeken magyarul beszélni a munkások, és ami a legborzasztóbb: a magyar szülő – lehet még jobban – fél majd magyar iskolába adni gyermekét!
Slotáék még ennél is továbbmennek, amikor új törvényjavaslatot tesznek a hazafias nevelésről és az ország védelméről. Erősíteni a nemzettudatot az iskolákban, az önkormányzatokban és lehetséges majd a munkahelyeken is! Mindenhová szlovák címert, zászlót, himnuszt, alkotmányt, hogy lássa a magyar, ki az Úr a házban!
Kéjes vigyorral és fröcsögő szájízzel dörzsölik a markukat a nacionalista szlovák politikusok, hiszen Európa hallgat, Magyarország gyenge, így bármit megtehetnek! Ha Magyarországon kitűzik a magyar zászlót vagy az Árpád-sávos zászlót az már bűn, ha Szlovákiában használják majd az iskolákban és az önkormányzatokban az dicséretes, hiszen a nemzeti identitást erősíti.
Félelmet kelteni! Ez a célja a szlovák kormánypolitikának és táptalajra is hullik, ha hagyja magát megfélemlíteni a felvidéki magyarság. Ha hagyja, hogy árulók képviseljék, akik csak a pénz szagát érzik és addig magyarok, amíg érdekük azt kívánja. Ha hagyja, hogy szétverjék az egységet és beférkőzzenek közénk a megalkuvók, a sunyi „bólogató Jánosok”, a régi rendszer visszamaradt csökött kommunista ügynökei, ha hagyja, hogy gyermekeik inkább szlovák iskolába járjanak, mintsem magyarba!
Ha hagyjuk elveszünk és beolvadunk, ami a szlovák politika célja és ennek érdekében újabb és újabb törvényeket hoz majd. A megyei választások után jövőre még nagyobb erővel kell kimondani: Mi is itt vagyunk! És ez csak akkor válunk láthatóvá, ha elmegyünk szavazni és a magyar egységre szavazunk, azokra, akik valóban képviselnek bennünket, a magyarságot, a szülőföldünkön való boldogulást!
A félelem a gyengék tulajdonsága, akik az életben örök szorongásban élnek és nem állnak ki elveik mellett. Roppant egyszerű a válasz a félelemkeltésre: Merjünk magyarok lenni!
Felvidék Ma, Karaffa Attila
