Házik Zoltán, a Kárpáti Harsona laptulajdonos-főszerkesztője portálunknak elküldte legutóbbi vezércikkét – közlésre ajánlva. Az alábbiakban írását teljes terjedelmében közöljük:
Szlovákia csaknem fizető bérlője a Felvidéknek. A francia és angol nagyhatalmi egyezség adta át nekik a területet, amikor a Magyar Királyságot jogtalanul feldarabolták Európa vérszomjas hiénái 1920-ban.
Később, Hitler jóvoltából, megalakult az első Szlovák Köztársaság Tiso elnök-pap vezetésével, szintén nagyhatalmi döntés alapján, amelynek déli határvonala majdnem megegyezett a magyar-szlovák nemzetiségi határral, bár még így is százezrek maradtak a Felvidéken Besztercebánya, Zsolna, Igló, Lőcse, Eperjes, Bártfa polgárai, és még németek is hasonló létszámban. S el kell mondanunk, hogy még Hitler óhaja is igazságosabb volt, mint a nagyhatalmak 1920-as daraboló gyilkos módszere. Ez a Clemanceau által képviselt francia politika stratégiai érdeke miatt nem csupán a Felvidék szlovák lakta részét adta Csehországhoz, hanem színtiszta magyar részeket is, azért, hogy a németek bekerítésére keletről, erős francia-függő államokat hozzon létre.
Ez az első Szlovákia viszont a II. világháború kezdeményezője is volt. 1939-ben megtámadta Lengyelországot a németekkel együtt, majd sietve tette ezt a Szovjetunióval is 1941-ben. Ha az 1947-es párizsi békeszerződés Magyarországra alkalmazott alapelveit vették volna figyelembe, akkor fel kellett volna darabolni Szlovákiát is, és meghagyni csupán Zsolna, Liptószentmiklós, Zólyom környékét. Ám nem ez történt, és ismét Magyarországot csonkították meg a korábbi „disznófejű nagyurak”, de immár a világ legnagyobb zsarnokának, a Szovjetuniónak a segedelmével. Ennek a békének Magyarország pedig a szovjet politika stratégiai érdekének – a Nyugat felé való terjeszkedésnek esett áldozatul –, és láss csodát – Szlovákiát képesek voltak a győztesek asztalához ültetni!
Szlovákiának volt még több szerencsés húzása, amikor 1993. január 1. önálló lett – senki nem vette észre – vagy nem akarta –, hogy a Csehszlovákia által aláírt békeszerződések a szeparációval érvényüket vesztették, miután az az állam felbomlott. Szlovákia tehát egyszerűen „öröklés révén” került területe és népessége – köztük 700 ezer jól meggyötört magyar – birtokába, földjükkel együtt, éppen úgy, mint ahogy a Habsburgok örökölték „örökös tartományaikat” nemzedékről nemzedékre. A botrány az, hogy ez megtörténhetett a Nagy Demokráciák Korában, ahol mindennek alapelve a népszavazás!
Mindenképpen le kell szögezni, hogy: a jelenlegi Szlovákia alapjában véve igazságtalanul és jogtalanul bitorolja területét. Természetesen nem kívánunk újabb erőszakos döntéseket, hanem csupán helyreállítani azokat az emberileg és nemzetközi jogilag is megalapozott politikai régiókat, amelyek alapján az önrendelkezés jogát lehetne érvényesíteni, így nemcsak a magyarok, hanem a szlovákok is kaphatnak önrendelkezést ebben a térségben.
Természetesen a megyehatárokat nem úgy kellene megrajzolni, mint azt 90 év előtt tették, vagyis nem lenne olyan Esztergom megye, melynek déli határa Pécs lenne, az északi pedig Zsolna, s melyben maradna 20 % alatti a szlovák lakosság. Ugyanis nemrégiben ilyen elvek alkalmazásával körzetesítették megyékre Szlovákiát, úgy húzva meg az új határokat, nehogy valamelyik megyében magyarok legyenek többségben.
Teljes mértékben el kell ismerni, hogy a szlovák nemzet, mely az 1700-as évektől kezdődően már nemzetté fejlődött a Magyar Királyság alatt, jogosult az önrendelkezésre. Ám éppen úgy jogosult önrendelkezésre mindegyik itt élő nemzet is, beleértve a legnagyobbat, a magyart, mivel itt született, s másoktól eltérő saját nyelve, története, kultúrája, jellegzetessége és hagyománya van.
Csakhogy erről teljesen elfeledkeztek, és az EU páholyos urai, erről szintén nem akarnak tudomást venni, nemhogy érvényesíteni, mintha a magyarok csak adófizetőnek, rabszolgának, és másodrendű, beolvasztásra, vagy elüldözésre kiszemelt népcsoportnak lenne csak alkalmas, de nem államalkotónak. Jóllehet az EU egyik alapelve az önrendelkezés joga. Az EU urai eddig csupán a magyarvesztő Beneš- dekrétumokat erősítették meg nagy egyhangúsággal!

Mindent egybevetve:
támogatjuk a szlovákok önrendelkezési óhaját az EU-n belül, de éppen úgy a magyarok önrendelkezésének megadását is, függetlenül a jelenlegi határoktól.

Ez lehet a megoldása a vitás helyzetnek.
Avagy az jön, ami jönni fog, s aminek jönni kell!
a válaszról kérdezzék Nostradamust vagy a maja naptárakat, esetleg a Grand Orient Nagypáholy urait.

2009. november 20.
Házik Zoltán
—

Felvidék Ma