Megjelent a Magyar Koalíció Pártja közlönye, az MKP Hírvivő decemberi száma (a Szabad Újság és az Új Szó olvasói is megkapják, de megtekinthető az MKP honlapján is: www.mkp.sk), melyben a magyar párt elnöke, Csáky Pál értékeli a 2009-es év történéseit.
Elnök úr, az év vége kínálja magát az összegzésre. Hogyan értékeli a lassan elmúló 2009-es évet?
– Nehéz, bonyolult év volt. Megpróbáltunk tisztességesen helytállni a sors által elénk állított helyzetekben, ez talán némiképp sikerült.
Sokan azt mondják, az MKP az elmúlt időszak legnagyobb teljesítményét tette le az asztalra. A 2004-es EU-belépés és a Selye János Egyetem tető alá hozatala óta a 2009-es köztársaságielnök-választáson való impozáns helytállás, az európai parlamenti választási kampány és eredmény, a megyei választásokon a nehéz helyzetben való képviselet-megtartás mind olyan fegyvertények, amelyek az MKP erejéről szólnak, s arról, hogy az emberek bizalma nem csappant meg a párt iránt. Erről szólt az impozáns dunaszerdahelyi nagygyűlés és a júniusi érsekújvári találkozó is.
– Az a benyomásom, mintha az emberek azt éreznék ebben a gazdasági és nemzeti szempontból nem könnyű időben, hogy támaszra van szükségük. Ezt egy erős pártban vélik megtalálni. Ez számunkra óriási felelősség, nem könnyű megfelelni a fokozott elvárásoknak. Megtiszteltetés, ha az emberek úgy érzik, bizalmi viszonyt kell kiépítenünk egymás között, ez jó alapot szolgáltathat bátrabb célok megvalósításához is. Ugyanakkor a szlovák nemzeti úthengerrel és a többé-kevésbé objektív gazdasági-szociális nehézségekkel szembeni védekezés akár sikeres volta sem lehet számunkra elégséges eredmény. Az MKP mai vezetése építkezni szeretne: gyarapítani községeinket, régióinkat, magyar közösségünket. S ez egy ilyen helyzetben nem könnyű – ráadásul más, teljesen fölösleges, önző történések is elviszik a figyelmet és az energiákat más irányba.
A pártból kivált emberekre gondol?
– Nézze, ha visszatekintünk az elmúlt három évre, milyen érdemleges, a jövőt illető társadalmi együttgondolkodást tudtunk megvalósítani? A jelenlegi kormánykoalíció mindent megtett azért, hogy elvonja az erőnket és a figyelmünket önszerveződésünkről. Ebben sajnos a magyar oldalon is többen segítettek nekik. Mi az MKP-ban azonban nem értünk egyet az ilyen téblábolással. Úgy érezzük, hogy újra kell gondolnunk létünk és jövőnk részleteit is. Ezért tettünk le az asztalra egy európai szintű, 25 évre előretekintő programot, amelynek nagyon jó a visszhangja az Európai Néppártban is. Mi ugyanis azt akarjuk, hogy fiataljainknak érdemes legyen tanulni és itthon maradni. Munkahelyeket kell teremteni régióinkban, fejlődésben, fejlesztésben kell gondolkodnunk, modernizálnunk kell szlovákiai magyar mikrotársadalmunkat, hogy ne maradjunk le a népek versenyében. Régi igazság ugyanis, hogy aki elfárad, lemarad a népek versenyében, az idővel eltűnik, beolvad. Ezt nem szabad megengednünk, ezért fontos, hogy ott vagyunk az Európai Parlamentben, a szlovák törvényhozásban, de a megyei szintű döntéshozatalnál is. Új ideákkal és megfelelő emberekkel ott kell lennünk szülőföldünk önkormányzataiban is – mert azon a szinten sem mindegy, hogy milyen községeket, milyen mikrorégiókat hagyunk az utódainkra. Ahhoz azonban, hogy mindezt megvalósítsuk, erős pártra, s a párton belül erős, céltudatos vezetésre van szükségünk, amely tudja, mit akar, s azt is tudja, hogyan van esély mindezen célok megvalósítására. Ehhez viszont a párton s a közösségen belül is nyugalom, a főbb célokat illetően konszenzus szükségeltetik. S elkötelezettség, hogy a közösségi érdek és cél előbbre való az egyéni céloknál.
Melyek ezen gondolatmenet főbb pillérei?
– Mi úgy gondoljuk, hogy hiányzó jogainkat törvénybe kell foglalni, hiányos intézményrendszerünket teljesebbé kell tennünk. Sokat beszélünk erről a párt vezetőivel, de Orbán Viktorral és más magyarországi és európai barátainkkal is, legutóbb példának okáért Wilfried Martens úrral, az Európai Néppárt elnökével, aki megtisztelt azzal, hogy eljött Pozsonyba. Itt mondta el, hogy például a kulturális autonómia megteremtése nélkül egy kisebbségi közösség léte hosszú távon komoly veszélyeknek van kitéve. A perspektivikus jövőhöz tehát először is belső akarat és kohéziós erő szükségeltetik. A politikai és társadalmi elitnek, a kisebbségi sajtónak, az intézményeknek, a törvényeknek, a belső napi klíma minden elemének a megmaradást és a fejlődést kell szolgálnia. Ez még egy baráti szellemű kormányzat esetében sem egyszerű feladat egy kisebbségi közösség számára, ellenséges közegben viszont egyszerűen korparancs a belső szervezettség növelése. Szlovákiában sajnos azt látjuk, hogy nincs szlovák politikai vagy társadalmi szervezet, de egy-két kivételt leszámítva nincs személyiség sem, amelynek-akinek lenne számunkra is elfogadható víziója arról, hogyan képzeli el a jövőt az itt élő magyarok számára – leszámítva a gyors vagy lassú asszimiláció ki nem mondott óhaját. Ez pedig közösségünk számára a véget jelentené.
Ki más tehát, ha nem mi magunk vagyunk kötelesek megformálni elképzeléseinket a saját jövőnkről? Az alpári viták és a különböző csalárd hazudozások és öncélú belső megosztottságok viszont éppen ebben igyekeznek meggátolni bennünket. A létező jogainkból, létező intézményeink lehetőségeiből sem szabad feladnunk egy jottányit sem. Az idén a Fico-kormánynak is meg kellett tanulnia, hogy aki ujjat húz velünk, rosszul jár. Szeptember elsején Dunaszerdahelyen épp azt mutattuk meg, hogy nem veszett el az életképességünk, s nem hagyjuk magunkat a hatalomtól vagy egyéb belső csalárd hangoktól sem megfélemlíteni, sem becsapni. A szlovákiai magyarság évtizedek óta nem produkált olyan impozáns felvonulást, mint amilyennek a DAC-stadionban részesei voltunk. Ennek köszönhetően is sikerült a nyelvtörvényből európai témát csinálnunk. Köszönve a 30 ezer aláírásnak eljött Pozsonyba az Európai Parlament elnöke, s olyan még nem történt, hogy útja előtt kikérte a véleményünket, tárgyalásai után pedig beszámolt az eredményekről. Az Európai Parlamentben tárgyaltak a dolgainkról, odafigyel ránk az Európa Tanács, az EBESZ és a Velencei Bizottság, George Pataki pedig egyenesen New Yorkból jött el Pozsonyba, hogy elmondja, az USA-ban is támogatnak bennünket. S eközben mit teszünk mi? Három éve mást sem hallunk, mint azt, hogy mennyi személyes fájdalma, sértődöttsége van egyik-másik volt kollégánknak. Hallott-e már valaki egyetlen értelmes mondatot, egyetlen igaz magyarázatot arról, miért is mentek el tőlünk? S akik rájuk szavaztak a megyei választásokon, s a szavazatuk annyit ért, mintha a kukába dobták volna, hiszen elvesztek azok a voksok – azok mit értek el? Tényleg azt gondolja bárki is, hogy most arra van szükségünk, hogy magyar a magyarra görbén nézzen, s azt vizslassa, ki melyik táborba tartozik? Szerintem igazuk van azoknak, akik azt mondják, az emberek a megyei választások alkalmával azzal, hogy olyan jelölteket utasítottak el, akik eddig MKP színekben biztos befutónak számítottak, azt üzenték, be kell fejezni ezt az ámokfutást, a Most nevű pártot a legokosabb dolog volna feloszlatni. Mi az MKP-ban hajlandóak vagyunk visszafogadni minden olyan megtévedt volt tagunkat, aki hazugságoknak vagy pszichológiai nyomásnak engedve elhagyott bennünket. A megítélés persze csakis egyedi lehet.
Igen, komoly beszédtéma az emberek között ez a szembenállás. Az emberek nem értik ezt, még mindig vannak, akik személyi szimpátiák alapján próbálják meg értelmezni a helyzetet. Egyre többen látnak át azonban a szitán, egyre többen sejtik, hogy egy nagy átverés áldozatai lehetnek. Gyanúsnak tartják, hogy a volt ŠTB-s listán megtalálható emberek szorgoskodnak az új pártban, vagy olyanok, akiket a szlovák sajtó egy korrupciógyanús üggyel hozott kapcsolatba. Azt is egyre többen kérdezik, hogy lehet az, hogy éppen Tomanová miniszter asszony ment el megnyitni Bugár vállalkozását, s azzal is tele volt a szlovák sajtó, vajon véletlen-e, hogy ez a vállalkozás kapta Tomanová minisztériumától az idei második legnagyobb, több mint 30 ezer eurós támogatást. Az emberek érzik, hogy itt mintha nem tiszta összefüggések lennének, valakik mintha átnyúlnának a fejük felett, eladnák őket. Azt kérdezik, mi a fontosabb Bugár számára, a magyarok jogainak védelme vagy a vállalkozása, amelyre ilyen támogatásokat kap ettől a kormánytól?
– Igen, beszéltünk erről ellenzéki partnereinkkel is. Ők is úgy érzik, Bugár új pártja Fico trójai falova, amelynek az a küldetése, hogy valakivel koalíciót kötve bejusson a parlamentbe, s azután Ficóhoz átállva kiszolgálja őt. Nézze, ilyen pártok már voltak a szlovák politikában, engedje meg, hogy az ANO-ra vagy Rudolf Schuster PEP-jére utaljak. A fájdalmas azonban az, hogy eddigi kollégáinkkal kapcsolatban merülnek fel ilyen kételyek, s a legvisszataszítóbb az lenne, ha valaki a szlovákiai magyar szavazókat akarná felhasználni ilyen gusztustalan célra. Én azonban bízok a szlovákiai magyarok bölcsességében, s tudom, hogy a saját józan eszükre hallgatva fogják mérlegelni az összefüggéseket, s hűek maradnak önmagukhoz, őseikhez s elkötelezettségükhöz a magyar jövő iránt. Egyébiránt pedig: hányszor vádoltak meg igaztalanul volt kollégáink azzal is, hogy az MKP nem elfogadható a szlovák politikai pártok számára? A megyei választások megmutatták, hogy mi tényezők vagyunk a politikában, mi képesek voltunk fontos koalíciókat megkötni, ők pedig nem. November 17-ét is az SDKÚ-val és a KDH-val együtt ünnepeltük, közös néppárti akciókat tartottunk. Pozsonyban nyílt politikai koalíciót kötöttek velünk a megyei választások alkalmával, más megyékben más pártok is keresték velünk a kapcsolatot. Szeretném tehát újra kihangsúlyozni, a központi és a regionális politikában is csak addig leszünk érdekesek, ameddig meg tudjuk tartani a politikai és közösségi potenciálunkat. Ehhez pedig erősnek és egységesnek kell maradnunk. Nincs ugyanis két magyar párt, nem mond igazat, aki az ellenkezőjét állítja. Nem lehet egyszerre megmaradni és asszimilálódni, a magyaroknak délelőtt azt mondani, hogy magyarok vagyunk, a szlovákok előtt pedig délután hastáncot járni. Ez nem tisztességes, ezzel csak a könnyen rászedhető embereket lehet megtéveszteni, azokat is csak ideig-óráig. Az sem mindegy, hova szavaznak az emberek, a megyei választások ezt is jól megmutatták: a Mostra leadott szavazatok elvesztek. A szlovákiai magyar társadalomnak látnia kell: egy pártra támaszkodhat, ez pedig az MKP.
Az embereknek az is gyanús, hogy az új pártot szlovák és magyar milliomosok finanszírozzák. Azt kérdezik, mi lehet az ára egy ilyen támogatásnak?
Igen, engem is meglepett, hogy az egyik legismertebb szlovák milliomos, aki jelenleg Prágában él, az új párt egyik legjelentősebb támogatója. Úgy gondolom, ez egy újabb árulkodó jel. Megkérdezem: mi köze volt eddig ennek az úrnak a szlovákiai magyarokhoz? S ha támogatja az új pártot, az nem lesz lekötelezett neki? Mondjuk ki nyíltan: Szlovákiában is vannak multimilliomosok vagy nagyon jelentős cégek, amelyek igénylik, hogy a kormányban bizonyos posztokon úgymond baráti miniszterük üljön. De a szlovákiai magyar választóknak valóban az lenne az érdekük, hogy szlovák multimilliomosok érdekeit támogassák a szavazataikkal? S kinek az érdekeit fogja képviselni tehát az új párt, valóban a szlovákiai magyarokét? Nézze, egy fontos ponthoz érkeztünk: a második Dzurinda-kormány idején több olyan ember csapódott a párthoz és jutott fontos politikai és gazdasági posztokhoz is, akik nem élték át az elmúlt évtizedeket, a szlovákiai magyarság küzdelmeit a megmaradásért. Ők ma is azt hiszik, hogy a politika és a közélet csakis a pénztárcákról szól. Velük szemben növekedett az elégedetlenség a pártban, s ez csúcsosodott ki 2007-ben a pártbeli változásokban. A többség az MKP-ban azt mondta, fontosak a gazdasági és a pénzügyi összefüggések is, de nem lehet, hogy a farok csóválja a kutyát. Mi azt akarjuk, hogy az MKP továbbra is a szlovákiai magyarság megmaradásán és fejlődésén munkálkodjon. Ez nem azt jelenti, hogy nem lennénk érzékenyek a vállalkozók, az önkormányzatok, az intézmények gazdasági és pénzügyi érdekeire. Ellenkezőleg, mindent megteszünk azért, hogy a tisztességes emberek megtalálják a számításukat a pártban és a párt körül. De amíg a mostani elnökség a helyén marad, addig a megkérdőjelezhetetlen prioritás a szlovákiai magyar közösség érdekeinek képviselete lesz.
Felvidék Ma
