Abszolút abszurdum: MKP-Híd koalíció

Bugár Béla nincs ellene az MKP-val való jövőbeni együttműködésnek, különös tekintettel a parlamenti választásokra. Így szól a hír, az állóvízbe vetett apró kavics. A dolog kezd nagyon gyanússá válni, mint ahogy minden gyanús, amit Bugár Béla a száján kiejt. Tán csak nem kezdik el már most – időben – felkészíteni a felvidéki jónépet a jövő évi fekete levesre?

Nem Bugár Béla érdekel ebben a történetben, neki akkor sem hinnék, ha kínpadon vallatnák. Ő már kiállította magáról a bizonyítványt, a végsőt akkor, amikor a párt éléről való letaszíttatása után szánalmas jelenetét előadta a politikából való távozásáról. Hogy az MKP-val való együttműködést kilátásba helyezi, az cseppet sem meglepő tőle. Valahogy mégiscsak be kell jutni a parlamentbe, valahogy teljesíteni kell a feladatokat, valahogy fúrni kell még tovább a felvidéki magyarság ügyét. Ha máshogy nem, hát az MKP hátán – minthogy új pártjának támogatottsága túlzott reménykedésre nem ad okot.

Ami igazán izgalmas kérdés, hogy vajon hogy áll mindehhez Csáky Pál, az MKP elnöke? Mert nagy előszeretettel állítják őt be az együttműködés kerékkötőjeként, Bugár következetes és javíthatatlan elutasítójaként. Ez eddig rendben is van, természetes, hogy tisztességes ember nem kíván lepaktálni a hátába kést döfni óhajtókkal.
De vajon elég szilárd-e Csáky elszántsága, amellyel megtagadja a felvidéki magyar közösség árulóit? Vajon megfordult-e fejében, akár csak egy pillanatra is a gondolat, hogy a parlamenti választásokra nem kéne-e mégis koalíciót kötni a hidasokkal? Azon hamis, alapjaiban téves feltételezés mentén, hogy mégiscsak a magyar egységről, a magyar parlamenti képviseletről van szó. Óva inteném Csákyt ettől a lépéstől. Akik ugyanis már most a Híd elkötelezett hívei, azokat ő soha nem fogja tudni megbékíteni, de nem is érdemes: nem sok keresnivalójuk van a magyar érdekképviselet közelében, sokkal inkább valahol a szlovák belügy tájékán. Viszont a velük kötött paktum kiábrándítja azokat, akik bíznak Csákyban, de főleg az MKP-ban és abban, amit ez képvisel. Egy Híddal kötött megállapodás erkölcsileg nullázza le az MKP-t és a paktumot megkötő vezetőit, hiteltelenné téve minden eddigi lépésüket, megnyilatkozásukat. A felvidéki magyarság már így is túlságosan kiábrándult a politikából – amire minden oka meg is van – nem szabadna még erre rádobni egy újabb lapáttal.

A Híd megalakulását végtére is sikerként kell elkönyvelnünk: lemorzsolódtak az alkalmatlanok, a tehetségtelenek, a „békételenek”. Tiszták most már a sorok, mindenki eldöntheti, hova kíván állni, melyik ügyet szeretné szolgálni. Ha Csáky meg van győződve arról, hogy az MKP a helyes úton jár, akkor következetesen kéne neki ezen tovább haladnia, tekintet nélkül a Bugár-féle szánalmas, megvetnivaló próbálkozásokra.
A bizonytalan – és meglehetősen méltatlan – „hidas” segítségért a biztos, elkötelezett és hűséges MKP-szimpatizánsokat nagy vétek lenne elveszíteni, elfordítani.
Szerintem…

Szűcs Dániel, Felvidék Ma