Egy évvel ezelőtt, február 14-én iktatták be hivatalosan is tisztségébe a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház 2008 szeptemberében megválasztott új püspökét, Fazekas László komáromi lelkipásztort. Hivatalát 2009. január elsején foglalta el Erdélyi Géza püspök után, aki 12 évig állt a református egyház élén. Hogy mit sikerült megvalósítani az elmúlt egy évben Fazekas Lászlónak egyházvezetői tisztségében, arról a Reformata honlapnak adott tájékoztatást.
– Hogyan értékeli püspökségének első évét? Mi az, amit sikerült az egyház lelki és anyagi területén megvalósítani?
– Elindult az egymással való kommunikáció. Kezdődött ez az egyház vezetőségén belül, ami tovább folytatódott az esperesek és egyházmegyei gondnokok között. Megvitattuk a terítéken lévő legaktuálisabb problémákat és elképzeléseket. Az ilyen jellegű kölcsönös párbeszédet fontosnak tartom a jövőben is folytatni. Az elmúlt év során több olyan rendezetlen üggyel kellett foglalkozni, amelynek megoldását nem lehetett már tovább halogatni. Ezek közé tartozott az egyház által Hanván működtetett Diakóniai Otthon, amelynek megfelelő gyülekezeti bázist kellett találni. A hanvai gyülekezet ezt felvállalta, így most már zökkenőmentesen működik tovább a diakóniai otthon. Igyekeztünk odafigyelni és szükségszerűen támogatást biztosítani az egyházközségek által fenntartott egyházi iskoláknak.
– A Teológiai Akadémia egykori épületében Komáromban kapott irodahelyiséget a Református Egyház Diakóniai Központja. Szabó Annamária igazgató tevékenységének elmúlt két esztendeje alatt alaposan beindult a szervezett diakóniai munka.
– Pozitívumnak tartom, hogy megpróbálunk egy olyan szervezetet kialakítani, amely segít a szeretetszolgálat megszervezésében egyházmegyei, illetve gyülekezeti szinten. Nagyon jó, hogy a Diakóniai Központ egy felmérést készített arról, hogy hol, milyen jellegű szeretetszolgálat folyik. Az eredményről a központ igazgatónője a Zsinat előtt már be is beszámolt. Örömmel vettük tudomásul a jelentés alapján, hogy a gyülekezetek többségében – függetlenül tőlünk – folyik a diakóniai szolgálat. Erről nekünk, az egyház vezetésének azonban csak részletes ismeretünk volt. Nagyon jó, hogy most már ezt a fajta egyházi szolgálatot a diakónia megpróbálja összefogni. A diakónia vezetősége viszont szeretne nagyobb hangsúlyt fektetni a szolgálattevők lelki gondozására és a szolgálatok kiszélesítésére. Ennek érdekében indult el egy önkéntes diakónusképzés. Karácsonykor első alkalommal szervezték meg a jól sikerült Nyilas Misi cipődobozos programot, amely által csomagokat tudtak küldeni a csángó magyar gyerekeknek és a kárpátalján élőknek.
– Az egyház területén különféle missziói munka folyt korábban is. Ennek köszönhetően az elmúlt évben is voltak gyermek- és ifjúsági táborok.
– Az elmúlt év során a missziói bizottság kidolgozott egy hosszútávú missziói tervet, amit a zsinat jóváhagyólagosan tudomásul is vett. Megkérte a missziói bizottságot, hogy elképzeléseiket évekre lebontva készítse el. A már meglévő ifjúsági- és gyermekmunka mellett tovább folytatódna az evangelizációs tevékenység, valamint újdonságként egy szervezett romamisszió is.
– Az elmúlt évben elindult egy párbeszéd az egyház anyagi hátterének megerősítése céljából. Mi adta erre az okot?
– A kormány megpróbálja az európai uniós normákhoz és törvényekhez igazítani az egyházak működését Szlovákiában. Jelzést kaptunk arról, hogy elindul egy – az egyház anyagi függetlenítésére irányuló – párbeszéd az érintettek és az állam között.
– Ebből a célból fogadta el az elmúlt év decemberében a Zsinat a Közalapról szóló törvényt?
– Nemcsak emiatt. Az egyház működése egyetemes egyházi szinten nincs biztosítva. Az államtól ugyan kapunk támogatást a püspöki és a zsinati iroda működésére, valamint a lelkészek bérére, viszont ebből az összegből nem lehet semmit sem fordítani olyan tevékenységre, ami az egyház más életterét célozná meg. Tehát se misszióra, se zenére, se ifjúságra. Ezen kívül vannak olyan tevékenységek, amelyek anyagi hátteret igényelnek. Itt van például a külföldi egyházi szervezetekben való tevékenység, amelyek tagsági díjjal járnak. Nagy lemaradásunk van ezen a téren, mert visszamenőleg is kérik tőlünk a tagsági díjat. Azon kívül a jövőre is gondolva, – amennyiben az állam tényleg függetleníti az egyházakat az állami költségvetéstől -, akkor legyen egy olyan pénzalapunk, amelynek segítségével nem törik meg az egyházi szolgálat még a kis létszámú gyülekezetekben sem. Egyelőre még csak nagyon halványan körvonalazódik ez a lehetőség. Hosszabb felkészülési időt is igényel és ehhez szükséges az állam és az egyház közötti megfelelő kommunikáció. A Közlapról szóló törvény tartalmaz erre a célra egy progresszív pénzalapot, amit a Zsinat szükség szerint határozataival fölerősíthet. Ezért is nagyon jó, hogy megszületett a Közalapról szóló törvény. Csak azt sajnálom, hogy erre nem korábban került sor.
Reformata.sk
