Szilvássy József zárta a Pozsonyi Casino szlovákiai magyar sajtót bemutató sorozatát, amelyet még 2006-ban indítottak, s amelyben az összes országos jellegű szlovákiai magyar sajtótermék bemutatkozott.
Az utolsó vendég az a Szilvássy József volt, aki 1968-ban lépett a sajtó kötelékébe, s az eltelt évtizedek jelentős részét az Új Szóban töltötte, de volt a Katedra és a Pravda munkatársa is. Jelenleg a Dunaszerdahelyen megjelenő Csallóköz c. regionális lap főszerkesztője, s a Népszabadság szlovákiai és csehországi tudósítója. „1968 magával hozta a sajtószabadságot is, s egy ideig tényleg mindent megengedhettünk magunknak” – emlékezik arra az időszakra Szilvássy, de a normalizáció éveiben sok minden megváltozott. Egy novellapályázatot hoz fel példaként, amelynek bírálóbizottságában rajta kívül Rácz Olivér, Gály Iván és Bodnár Gyula ült, s egyhangúan Bereck József Pásztorórák c. elbeszélését hozták ki győztesnek. Az írás annyira kiverte a biztosítékot a lap főszerkesztő-helyettesénél, hogy a pályázatot szinte teljesen elhallgatták. Szilvássy abban is biztos volt, hogy mennie kell a laptól, de akkoriban az Új Szót a kultúra rovat miatt vásárolták, ahol lehetett a sorok között olvasni, s olyanok dolgoztak a rovatban, mint Bodnár Gyula, Dusza István vagy Szigeti László. Akkoriban bizony nem volt olyan színházi esemény, amelyen ne lettek volna jelen, a próbákra is rendszeresen eljártak, s Kassa és Komárom mellett Prága, Budapest és Krakkó színházaiban is mindennapos vendégek voltak. „Bár ma nem a kultúra rovatért olvassák a lapot az emberek, azért egy Duszához hasonló kulturális szakújságíróra nagyon nagy szükség lenne” – teszi hozzá. 1988-ban még 90 ezer példányban jelent meg a lap, míg a vasárnapi melléklet példányszáma elérte a 145 ezret is.
Szilvássy nagyon fontosnak tartja a mai munkáját is, hiszen a regionális lapok jelentősége napról-napra nő, s magyarországi példákat említ, ahol egyes megyei napilapok olvasottabbak az országos lapoknál. A Csallóköz négy járás lakóit tájékoztatja, de meglepve említi, hogy még Királyhelmecről és Nagydarócról is van egy-egy előfizetőjük. „Nem kerülheti el a mai sajtó a bulvarizálódást, de tegye azt egészséges mértékkel, és soha nem szabad palira venni az olvasót” – említi Szilvássy, aki szerint az Új Szó hiába van látszólag monopolhelyzetben, mégis nagyon sok vetélytárssal kell megküzdenie. Egyrészt az internetes sajtótermékek (többek között saját online oldala), de ma már a szlovák lapok is egyre több egykori olvasót szippantanak el, hiszen a szlovákiai magyarok többsége megfelelően beszél és ért szlovákul. A mai szlovákiai közélet egyre jobban pártosodik, s ezzel az Új Szónak naponta meg kell küzdenie, s mint mondja, annak idején az akkori Magyar Polgári Párt vezetői megkeresték őt, hogy megvennék a lapot, de ezt elutasította, s ezt a döntését a mai napig nem bánta meg.
A szlovákiai magyar sajtónak nemcsak írástudó, hanem felkészült újságírókra van szüksége, s a cseh országos napilapok példáját említi, akiknek sikerült megőrizniük vezető szerepüket a bulvárlapokkal szemben. Aki ugyanis megveszi a nyomtatott változatot, az elsősorban a háttéranyagokra kíváncsi. Szilvássy ezért elsősorban a riportokat, a mélyinterjúkat hiányolja lapjainkból is. Példaként a Népszabadságot hozza fel, ahol az Arcok c. rovat az egyik legolvasottabb, ugyanis a sok-sok hír mellől teljesen kiveszett maga az ember. Arra a felvetésre, hogy ma a nők olvasnak elsősorban nyomtatott sajtót, Szilvássy szerint ez egyáltalán nem baj, hiszen akkor esély van rá, hogy a gyerekek, a leendő olvasók is mielőbb újságot vesznek a kezükbe. Az elsődleges az, hogy minőségi lapokat adjunk a nők kezébe, amelyben nemcsak főznek és horgolnak, hanem értékes olvasnivalót is kínálnak, s szerinte mind az Új Nő, mind a Vasárnap jó példával szolgál erre.
A sajtót bemutató sorozat véget ért, de Petőcz Csilla tervei szerint ősszel a regionális lapok kerülnének sorra, azzal kiegészítve, hogy magukat a régiókat is bemutatnák az érintett régió újságírói.
Felvidék Ma, Juhász Dósa János, Hritz István felvételei
