Már csallóközi otthonában pihen a húszéves Lengyel Krisztián, aki a 2008. november 1-jei DAC-Slovan bajnoki mérkőzés legsúlyosabb sérültje volt.
Az akkor 18 éves fiatalembert a rendőri attak után a pályán majd a mentőhelikopterben is újjá kellett éleszteni és súlyos sérülésekkel ápolták Pozsonyban. A kálváriát megjárt vörösmajori fiatalember a Fidesz jóvoltából Magyarországon vehetett részt gyógykezelésen. Először Karcagon a helyi gyógyfürdőben kezelték Krisztiánt, majd pedig Hévízen gyógyult a megvert fiatalember, ahol Manninger Jenő fideszes országgyűlési képviselő, megyei elnök és Papp Gábor képviselő, a hévízi Fidesz-csoport vezetője fogadta és látta vendégül.
Krisztiánt szinte a másnap azonnal felkereste Pozsonyban Ékes Ilona, Fideszes országgyűlési képviselő, a Magyar Országgyűlés Emberjogi- és Kisebbségi Bizottságának tagja, aki azóta is figyelemmel kíséri Krisztián sorsát. Balog Zoltánnal, aki a parlament Emberjogi- és Kisebbségi Bizottságának elnöke szintén felkeresték otthonában a csallóközi fiatalembert és ígéretet tettek neki, hogy Magyarországon vehet részt gyógykezelésen. Az szavakat tett is követte – és ahogyan arról hírportálunk folyamatosan beszámol – Krisztián egy hetet Karcagon, egy hetet pedig Hévízen tölthetett el. A Lengyel család, aki kezdetben még idegenkedett a magyar segítségnyújtástól mára már csak hálával tud gondolni a Ilona képviselő asszonyra és társaira, polgármesterekre, képviselőkre, orvosokra, akik segítettek fiának. Krisztiánnak valóban jót tett a gyógykezelés, erről ő maga beszélt és láthatóan jobban érzi magát. Fura módon Szlovákiában senki sem ajánlotta fel, hogy valamelyik gyógyfürdőben ingyenesen részt vehet egy kezelésen. A szlovák állam hallgat és fejét a homokba dugja, hallani sem akar kártérítésről. Még rendőrségi jegyzőkönyvet sem vettek fel az esetről. A család most, hogy Krisztián már jobban érzi magát, fontolóra veszi, hogy lépéseket tegyen a kártérítés kapcsán. Mi, tudjuk, hogy igazuk van, de erről a szlovák igazságszolgáltatást is meg kell győzni és a jelenlegi politikai légkörben kívülállóként talán azt mondják: Lehetetlen! De ismerve Krisztiánt és a család kitartását és életszeretetét, biztosan meg tudják hozni majd a helyes döntést, hiszen sem Krisztián, sem szülei nem adták fel! A hit és az akarat csodákra képes, bízzunk benne, hogy a Lengyel család is ennek a csodának a részese lesz és legyőzve a szlovák hivatalos rendőri verziót kárpótlást nyer. Addig is Krisztián beleveti magát az életbe és munkát keres, dolgozni szeretne és szurkolni.
Hévízről hazafelé is szívesen emlékezett vissza gyógykezelésére, ahol mindenki kedves volt vele és törődtek vele. Az édesanya pedig örömmel hallgatta fia beszámolóját, hiszen látta, hogy jó emberek vették körül és törődnek egyetlen fiával.
Felvidék Ma, Karaffa Attila
