Hunčík Péter pszichiáter, konfliktus-kezelő szakértő, politikai tanácsadó és szakértő, a Most-Híd együttműködési párt megálmodója fogalmazta meg a választásokat követően, hogy fel kell hagyni a kisebbségi jogokért folyó harccal, és el kell kezdeni azt a politikát, amely azon alapul, hogy „nem kiharcolni kell, hanem elérni” a jogokat. S még vizionálta is, ahogy született szlovák képviselők a kisebbségi magyarok jogállásáért harcolnak. Ám jött a hidegzuhany. Az alakulóban lévő jobbközép kormány programtézisei már mutatják, itt és most mennyit lehet elérni.
Kevesebbet, mint az 1998-2006-os időszakban. Napjainkban ugyan nem írnak záradékot az új kormánypártok koalíciós szerződésükhöz – mint akkor tették –, de csak azért, mert fordítottak a régi gyakorlaton. Most azt lesz tilos felemlegetni is, ami nincs beleírva a programtézisekbe.
Nem fogunk hát hallani arról, hogy a nemzeti kisebbségek helyzete a várható csend és nyugalom ellenére nem lesz sokkal jobb, mint az előző négy évben volt. Mert ha igaz, a megszigorított államnyelvtörvényből törlik majd a pénzbírságok kiszabására vonatkozó cikkelyeket, de mást nem ígérnek. Marad tehát az a maszlag, amihez kilométeres ún. módszertani utasítást kellett megfogalmazni, hogy a főhivatal meg tudja valósítani, ámbár még így sem mennek a dolgok… Marad az a faramuci, egyáltalán nem jogállami rendszer, hogy a törvény betűjét kormányzati magyarázó szöveggel átírják? Marad az állóháború a Szlovák Posta és pl. a magyar nyelvű küldemények között? Nem jó jel, hogy a européer jobbközép sem akar tiszta törvényi helyzetet teremteni, hanem az aktuális hatalom aktuális hangulatára bízza, mikor, hol és hogyan tartják be, illetve szegik meg a törvényt.
És ez még csak a legnagyobb disznóság – a kisebbséggel szemben -, amit maga után hagyott a nacionalista kormány. Itt volt hozzá a kisebbségi nyelvhasználati jogok bővítésének ígérete (Knut Vollebaek EBESZ-főbiztos ajánlása szerint). Ez is kimaradt a felemelgethető témák közül a kormánykoalícióban. Az meg már egy-egy józanabb szlovák politikai elemzőnek is sok, hogy az alkotmányban előre jelzett törvény a szlovákiai kisebbségek jogállásáról ismét négyéves halasztást kapott. S ha minden jól megy, már látszatintézményük sem marad a nemzeti kisebbségeknek. A kormány ugyanis ígéri: leépíti a korporativizmust. Hogy mire gondolok? A központi hatalom szintjén annyi világos a tézisekből, hogy lesz környezetvédelmi minisztérium, de nem lesz régiófejlesztési és építésügyi, az idegenforgalom a gazdasági tárcához kerül vissza (a kulturálistól). És minden valószínűség szerint nem lesz emberjogi, kisebbségügyi kormányalelnök, így kisebbségügyi kormányhivatali osztály sem, sőt kisebbségi tanács sem (bár ez eddig is amolyan gittrágó egylet volt, mert az állami hivatalok delegáltjai mindig leszavazták benne a kisebbségek képviselőit). A programtézisekből ez is hiányzik. És hogy nem lesz, arra alapozom, hogy ami lesz, az benne van a programban, a külügyminisztérium fejezetében például az áll, hogy „a Külföldön Élő Szlovákok Hivatalával együttműködve erősíteni fogjuk a külhoni szlovák közösségek fejlesztését”. Ugyanitt egy további kitétel is kiemelten megfogalmazásra került: a kormány „arra fog törekedni, hogy az Európa Tanács működésében és döntéseiben, illetve az Európai Emberjogi Bíróság tevékenységében tartsa tiszteletben a szubszidiaritás és arányosság elvét, párhuzamosan tartózkodjon a bírói aktivizmustól”, azaz a saját hatáskörben meghozott precedens értékű döntésektől és jogértelmezésektől. (Amúgy ez egy kis utólagos különvélemény a Lisszaboni Szerződésről is, amit a leendő kormánypártok közül csupán a Most-Híd 5 ex-mkp-s képviselője szavazott meg anno, többek közt az emberjogi védelem kiterjesztése miatt is.) No, eddig még a Fico-Slota-Mečiar trió sem merészkedett. Hát…
Osztap Benderrel szólva: várom, mit szolgál fel még nekünk kékszegélyű kistányéron – a saját jól felfogott érdekünkben – négypártunk és kormányunk az eskütétel után.
Felvidék Ma, Gyurkovits Róza
