(Videó is) Az MKP kongresszusa a Bugár Béla vezette MKP kormányzati szerepvállalásáról (1998-2006) is ítélkezett, mikor őt 2007-ben leváltották a pártelnöki tisztségből, és Csáky Pált választották a helyére. Bugár neve ugyanis a gazdasági lobbi érvényesítését fémjelezte, nem pedig a felvidéki magyarság érdekeinek a kiterjesztését. Bugár sértődékenységből pártütővé vált, és egy olyan pártot hozott létre, melynek célja a felvidéki magyarság megosztása – mondta Duray Miklós, az MKP stratégiai alelnöke az Echo TV 2010. június 9-i, Unió című műsorának stúdióvendégeként.
A következőkben Csóti György és Duray Miklós beszélgetésének teljes szöveges változatát közöljük.
Hogy látod ma a szlovákiai, a felvidéki magyarok helyzetét? Egy látleletet kérnék.
– Kérdés, hogy az elmúlt napokról-hetekről beszéljünk-e, vagy az elmúlt négy évről. Nem jó állapotban van a felvidéki magyarság. Az elmúlt négy év a legborzasztóbb négy éve a rendszerváltozás után eltelt két évtizednek. Rosszabb volt, mint az ún mečiarizmus. Azért is, mert a kilencvenes évek közepén egészen 1998-ig volt egy európai szolidaritás a szlovákiai demokratikus erőkkel, Mečiarrral szemben. Ezzel a szolidaritással vált elérhetővé, hogy 1998-ban kormányváltásra kerüljön sor Szlovákiában, és mi is kormányba kerüljünk. 2004 után, mikor az Európai Unió tagjává vált Szlovákia is, azóta ez a fajta szolidaritás megszűnt, ugyanis az EU tagországaira rá van bízva, hogy bármit csináljanak, csak a gazdasági és a költségvetési fegyelmet kell betartani. Nem lehet kiváltani az Európai Unió tagállamaiban, illetve szerveiben olyan fajta szolidaritást, amilyen még a belépés előtt volt, amikor árgus szemekkel figyelték, hogy mi történik egy országban. Most magunkra vagyunk hagyva, és ennek következtében a kormány, ebben az esetben egy nemzeti-szocialista kormány vígan garázdálkodhat és bármit tehet, legfeljebb az EU-ban itt-ott összehúzzák a szemöldöküket, és aztán minden mehet tovább.
Igen, a jelenlegi szlovák kormány, a Fico-Mečiar-Slota koalíció folyamatosan szembe megy az európai normákkal. A szocialista körökben is csak egy „ejnye-bejnye” volt a kormánykoalícióval kapcsolatban, de aztán visszavették Ficóékat a Szocialista Internacionáléba.
– Ennek nyilván az az oka, hogy az európai szocialista pártok egyre rosszabb helyzetbe kerülnek, veszítik el a pozícióikat. Legutóbb Angliában a Munkáspárttal is ez történt, Magyarországon is csúfos vereséget szenvedett a balliberális kormányzat. Szlovákiában is megtörténhet, hogy a parlamenti választásokat követően nem tudnak majd kormányt alakítani, noha a választások győztes pártja biztos, hogy a jelenlegi miniszterelnök pártja lesz. Tehát Szlovákiában is teret veszíthet a baloldal.
Szlovákiában a választási kampány finisében vagyunk. Mi a legfontosabb üzenet a felvidéki magyar választók felé. Miért kell a magyar Koalíció Pártjára szavazni? Mi a tétje a mostani választásoknak, mely azt hiszem, az egyik legnagyobb tét az elmúlt húsz esztendőben…
– A választási üzenetemben, melyet a polgárok számára megfogalmaztam a kampány során, első helyre tettem a jelenlegi kormány leváltását. Ugyanis, az a hármas koalíció, mely pillanatnyilag Szlovákiában a kormányzati területet uralja, az semmilyen változatban nem szabad, hogy megismétlődjön. Erre kell elsősorban összpontosítani. Ez a szlovák választókra is vonatkozik, a másik fontos dolog pedig kimondottan a magyar választópolgárok számára lett megfogalmazva. A Magyar Koalíció Pártjához való kötődésüknek az igazolásával lehet bármilyen érdeket érvényesíteni. Nyilvánvaló, hogy az MKP-nak sok kritikusa felteszi a kérdést, hogy 1998-2006 közötti nyolc év nem volt elegendő arra, hogy az alapvető magyar érdekeket úgy képviselje a kormányban, hogy annak máig ható eredménye legyen? Ez egy jogos kérdés, és itt felhívom a figyelmet arra, amiről igazán nem is szoktunk beszélni: 2007-ben, amikor elnökcserére került sor a Magyar Koalíció Pártjában, és Csáky Pál lett a párt elnöke, és a kongresszusunk Bugár Bélát leváltásával ezt az elégedetlenséget fogalmazta meg. Azt, hogy a nyolc kormányzati év Bugár Béla vezetése alatt elsősorban a gazdasági lobbi érvényesítését eredményezte, és nem a felvidéki magyarság érdekeinek a kiterjesztését és biztosítását. Ezért fontos az MKP-nak az erősítése, mert csak így tudjuk a 2007-ben beállt változásokat közhasznú eredményre váltani. Ellenzékben ugyanis ezzel a kormánnyal szemben nem lehetett érdeket érvényesíteni, legfeljebb itt-ott alkut kötni, de ezek nem maradandó értékek.
Úgy látszik, hogy nincs alternatívája Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártjának, hiszen a Bugár vezette párt egy vegyes párt, ezt már a Most-Híd elnevezés is mutatja…
– Nem az a gond a Most párttal, hogy ott szlovákok is vannak. Nyolc éven keresztül voltam pártelnöke az egykori Együttélésnek, melyben voltak lengyelek, németek, ukránok, rutének, és megmutatkozott, hogy lehet közösen, nem kizárólag egy nemzetiséget megcélozva érdeket érvényesíteni és a demokratikus kereteket bővíteni. Bugár pártjával az a gond, hogy ő egy sértődött ember, sértődékenységből adta a fejét pártütésre. Ebben a lelkiállapotban és ezzel az érzelmi töltődéssel találták meg őt azok az érdekek, amelyek egy olyan párt irányába sodorták őt, amelynek feladata a felvidéki magyarság megosztása, illetve az MKP választói egy részének az elszívása, hogy gyengítsék a Magyar Koalíció Pártját. És ez az igazi oka annak, hogy miért az MKP-t kell támogatnia a felvidéki magyarságnak. Ugyanis ha Bugár Béla pártja bekerülne a parlamentben, ott a hangsúlyt ismét a gazdasági érdekcsoportokra helyeznék. Elég megnézni a választási kampányt. Talán már félmilliárd koronánál is nagyobb összeget emészt el. Óriási összeg, ennyit talán az MSZP és a Fidesz közösen sem költött kampányra, amennyit ők. Ahol ennyi pénz van – kicsit útszélien úgy is mondhatnánk, hogy „dögivel” van a pénz – ott még a naiv emberekben is felmerül a gyanú, hogy ugyan honnan? A háttérben ott állnak azok a hatalmi érdekek, melyeknek elsődleges célja a felvidéki magyarság szétrombolása. És, sajnos, Bugár Béla ehhez adja a nevét.
* Az lenne jó, ha olyan 10 % körüli eredményt érne el az MKP, amely nagyjából tükrözné a felvidéki magyarság részarányát Szlovákia lakosságában. De nagyobb magyar választási részvétellel ennél még jobb eredményt is el lehetne érni…
– Tény, hogy a választási részvétel nagy mértékben befolyásolja egy-egy pártnak a sikerét. Mindig kimutatják az országos részvételi arányt, de az egyes pártok vonzáskörében különbözőek a választási aktivitások. 1990-től a felvidéki magyarság választási részvétele mindig felülmúlta az országos átlagot, noha tudatosítanunk kell, hogy ennek van egy csökkenő folyamata. Most 2010-ben azért lenne szükséges, hogy a felvidéki magyarság az országos átlagnál nagyobb arányban vegyen részt a parlamenti választásokon, mert ezzel növelni lehetne az MKP súlyát, és rendkívül fontos, hogy a választások utáni pártközi tárgyalásokban esélyünk legyen beleszólni a jelenlegi kormány leváltásába és az új kormány megalakításába. Nem mindegy, hogy egy, vagy 3-4 helyet tudunk szerezni a kormányban (legutóbb négy volt, három tárca és a miniszterelnök-helyettesi tisztség). Csak pozíciókból lehet érdeket érvényesíteni.
És ehhez megvannak a partnerek a jelenlegi ellenzék soraiban?
– Igen, úgy néz ki, – ahogy már említettem – nincs kizárva, hogy le lehet váltani ezt a kormányt. Egy négypárti jobboldali-liberális koalíció jöhetne létre. Egy ilyen váltással azokat a problémákat, melyek a magyarok számára nagyon súlyos gondokat jelentettek, azoknak jelentős részét, vagy az egészét is, semlegesíteni tudnánk. Beleértve a bután megfogalmazott állampolgársági törvényt is, melyet „strucctörvénynek” is tekinthetünk a magyarországi törvénymódosítással szemben. Ismét normalizálni lehetne a viszonyokat, hogy mentesüljünk a folyamatos félelem terhe alól, illetve, hogy kicsit szabadabban tudjunk lélegezni és ismét emberszámba vegyenek bennünket.
Magyarországon korszakváltás van. Egy nemzetileg elkötelezett kormány vette át az ország irányítását. Tehát megszűnik az a helyzet, hogy magukra vannak hagyva a szomszédos országokban élő magyar nemzeti közösségek. Tehát akár koalíciót tud kötni a felvidéki magyarság pártja, az MKP, akár nem, a budapesti kormány támogatására most tényleg számíthat.
– Amikor Magyarországon szociális-liberális kormány volt, Szlovákiában pedig nemzeti szocialista kormány, érdekes módon az ugyanahhoz a nemzetközi pártszövetséghez tartozó két kormánypárt nem találta meg az egymáshoz vezető utat.
* Sőt, a lehető legrosszabb viszony alakult ki, mely mutatja, hogy a gyenge, megalkuvó, szervilis politizálás nem vezet sehová…
– Ha a magyar kormánynak nincs határozott elképzelése az elszakított és az összmagyarsággal kapcsolatban, akkor még ha lenne is segítési szándéka, ezt nem tudják hatékonyan érvényesíteni, mert nincsenek elképzeléseik. Akik a kádári korszaknak a nyomdokaiban járnak, azok képtelenek erre. Ezért volt fontos a magyarországi kormányváltás, mert a második Orbán-kormány a legegyértelműbb kormánya a rendszerváltozás utáni időszaknak. Reformista, demokratikus elveket valló, és a nemzet „gazdájaként” viseltető kormány, amely nagyon fontos, mert a magyar nemzet Trianonban gazdátlanná vált, és azóta csapongunk jobbra-balra.
Térjünk át egy tágabb dimenzióba, Trianon gyógyításába. Hogyan látod a helyzetet az itthoni kormányváltás után?
– Trianon a mi felelősségünk is, azt nem lehet áthárítani csupán a győztes nagyhatalmakra. A saját mulasztásainkból kell kiindulnunk, mert lehet, hogy akkor találjuk meg a helyzet megoldására az eszközöket. Én úgy látom, hogy a gyógyításnak és a gyógyulásnak két módja, eszköze van. Egyik az, hogy a csorbult tekintélyt és az elveszített gazdasági erőt vissza kell nyerni, és itt nem csak Magyarországról beszélek, hanem a szomszédos országokban lévő szülőföldekről is. Ha megnézzük a Kárpát-medence térképét, meglátni, hogy a magyarok által lakott területek, mind Magyarországon, mind a túloldalon a gazdaságilag legkiszolgáltatottabb területek közé tartoznak. Tehát meg kell erősödnünk gazdaságilag, rendeznünk kell a politikai háztartásunkat. Ebbe az is beletartozik, hogy a határon túli magyarok végre megfogalmazzák saját célkitűzéseiket és jövőbeni elképzeléseiket. A másik dolog, hogy a Kárpát-medencében a nemzetek összefonódva élnek, tehát nem lehet a politika célja, hogy egymással szemben keressünk a cseleket. Csak együtt tudunk a 21. és a 22. század kihívásaira válaszolni. Kezdve a környezetvédelemtől, az árvízvédelemtől a tisztességes és egyenrangú együttélésig. Az egész közélet teljes palettáját újra kell értékelni, mert ez így tovább nem mehet. Nem lehet, hogy a folyó felső folyásánál szennyezik a folyót, az alsó folyásán pedig döglenek a halak. Nem megy, hogy azért szegényedik el egy terület, mert ott nem a többségiek élnek, hanem magyarok. Nem lehetséges az sem, hogy azért helyezzenek ránk nyomást és fosszanak meg alapvető jogainktól, mert nem a többségiekhez tartozunk, hanem magyarok vagyunk. És ezt megpróbálják a Magyarországgal szembeni külpolitikára is átvetíteni. Ez nem megy tovább!
* Itt a Kárpát-medencében állandó együttélés volt. Együtt vettük fel a harcot a kihívásokkal…
– Nekünk is együtt kell ezt tennünk, és tanulnunk is egyben saját hibáinkból. A 19. század reformkora után a magyar államépítés csak a kapitalizmus szempontjából ment jó irányba. Elfeledkeztünk arról, hogy itt egy soknemzetiségű térségben élünk, és ezt úgy kell kezelnünk, hogy ne váljunk egymás ellenségeivé.
www.duray.sk, echotv.hu
