„A kettős állampolgárságról szóló döntéssel a magyarországi magyarokban erősítették az együvé tartozás érzését” . A felvidéki magyar közösségek sorsáról és jövőjéről Petheő Attila, révkomáromi képviselővel beszélgetett a Barikád című hetilap.
– Robert Fico szerint Magyarország a kettős állampolgárság biztosításával álcázza revizionista törekvéseit. Milyen belpolitikai okok húzódnak meg a szlovák kormányfő hisztériakeltése mögött?
– Június 12-e a szlovákiai választások napja. Fico célja, hogy szavazatokat vegyen el a koalíciós partner, Ján Slota és pártja, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elől. Ennek első bizonyossága akkor volt látható, mikor Fico sorra tartotta a sajtótájékoztatókat a magyar állampolgárság ügyében, miközben Slotáéknak már esélyük sem volt, hogy megmukkanjanak a kérdésben. Azt gondolom, már Fico számára is terhessé vált Slota kormányzati jelenléte, hiszen hatalmas botrányokról hírhedt a Szlovák Nemzeti Párt vezetője, és Fico nem akar egyebet, mint szavazatokat gyűjteni a nacionalista táborból. Erről szól a történet.
– Bugár Bélának is volt néhány retorikai fogása az előző hetekben. A Most-Híd elnöke azt mondta, a kettős állampolgárságról szóló törvény majdnem bűncselekmény a szlovákiai magyarok ellen. Mire véljük ezt a hozzáállást?
– Bugár Bélának jelenleg nem hasznos, ha összekovácsolódik a magyar szavazóbázis, ugyanis az új pártformációja, ugyanúgy szeretne a szlovákokkal és a magyarokkal is jó kapcsolatokat ápolni. Egyszerre szeretne hideg és meleg is lenni, ami pedig lehetetlen. Nagyon remélem, hogy a magyarság nem egy narancssárga színekben pompázó pártra, hanem a nemzeti színeket magán és lelkében hordozó, Magyar Koalíció Pártjára fog szavazni.
– Az MKP mekkora esélyekkel indul a választási csatában?
– A Magyar Koalíció Pártja – amelynek képviselőjelöltje vagyok – sajnos az elmúlt több mint egy évtizedben követett el hibákat. Elvitathatatlanul szükséges egy vérfrissítés, ugyanakkor az is elvitathatatlan tény, hogy csak egy magyar érdekképviselet létezik ma Felvidéken, és ez az MKP. Be kell jutni a parlamentbe, de természetesen nem mindegy, hogy kik lesznek azok, akik odakerülnek. Mindenképpen el kellene érni egy 10 % körüli eredményt. Meglátjuk, hogy mire lesz ez elég. Olyan korrekt és határozott érdekképviseletre van szükségünk a Felvidéken, ami nemcsak a szlovákokkal való egyezkedésről és kompromisszumkeresésről szól.
– Fico és politikai elvbarátainak terrora mennyire kelt félelmet a felvidéki magyarokban?
– Ez nagyon érdekes kérdés. Éppen tegnap beszéltem egy magyarigazolvány-irodában dolgozóval, aki elmesélte, hogy két idősebb hölgy azután érdeklődött, nem lenne-e jobb visszaadni a magyar igazolványokat. Úgy vélték, még ebből is baj lehet. Másrészről az emberek többsége nem hiszi el, hogy bárkit bánthatnának azért, mert magyar állampolgár lesz. Azt gondolom, ha már egyéb hasznunk nincs az Európai Unióból, legalább a nagy európai egyesült államok polgárainak emberi jogai védelmében felemelhetnék a szavukat.
– Ehhez képest az Európai Parlament és az Európai Bizottság csendben van.
– Ha csupán az Uniótól várjuk a segítséget akár a nyelvtörvény, akár a magyarverések, akár az állampolgárság ügyében, akkor hiába várunk. Ilyen kérdésekben sajnos eddig sem számíthattunk az uniós intézményrendszerre. Magunknak kell lépnünk végre.
– A magyar külpolitikának, és jelen esetben Martonyi Jánosnak nem kellene határozottabban fellépnie? Vagy az „ülünk és kivárjuk a választások eredményét” célravezető megoldás?
– Ahhoz képest, hogy az elmúlt nyolc évben nem volt magyar külpolitika, az elkövetkezendőben csak jobb lehet. Egyrészről egy kőkemény, szilárd és erős magyar államot kell kiépíteni. Más részről tudatosítani kellene az emberekben, hogy a kettős állampolgárságról szóló döntéssel nem a határon túli magyarokban erősítették meg a nemzettudatot, hanem a magyarországi magyarokban az együvé tartozás érzését. Amint megerősödik az anyaországiakban a nemzetben gondolkodás, abban a pillanatban Martonyi Jánosnak is sokkal könnyebb lesz a magyar érdekeket érvényesítenie. Létezik egy Fidesz-kormány és létezik egy nemzeti többségű Országgyűlés, ez bizalommal tölt el engem.
– A felülről gerjesztett feszültségkeltés érezhető a hétköznapi emberek mindennapjaiban?
– Nem érezhető. Csak azok a szlovákok hangoskodnak, akik nem járnak a déli, magyarok lakta részeken. Nagyon kevés az olyan szlovák, aki a nyakunknak ugrana. Akik nem ismernek bennünket, nem élnek köztünk, azok hiszik el azt, hogy mi egy furcsa népség vagyunk, akik az országukra törnek. Azokat lehet a magyar állampolgárság, anyanyelvhasználat kérdésének félremagyarázásával butítani.
– A szlovák parlament által elfogadott módosítás szerint, ha valaki önként felveszi a magyar állampolgárságot, elveszíti a szlovákot. Az MKP kilátásba helyezte, hogy az Alkotmánybírósághoz fordul. Mire lehet számítani?
– A parlamenti választások után kell ezzel tovább foglalkozni. Szlovákiában egyébként minden lehetséges. Tagjai vagyunk az Európai Uniónak, benne rengeteg fórummal, e fórumok elé kell vinni az ügyet. Az is része az érdekképviseletnek, hogy határozottabban képviseljük Európában a felvidéki magyarok sorsát. Nincsenek például nemzeti vonatkozású sajtótájékoztatóink, bemutatóink Brüsszelben. Ha ez a tendencia folytatódik, és tovább fogyunk, 20-30 év múlva úgy fognak kezelni bennünket, mint az amerikai indiánokat, és csak egy rezervátumból fogunk integetni.
– Lassan az anyaországiak is így érzik magukat. A CSEMADOK Komárom járási elnökeként, gyakran találkozik a felvidéki magyar közösségek tagjaival lakossági fórumokon. Mit tapasztal a magyarlakta településeken?
– A felvidéki magyarság életében nagyon érdekes helyzet állt elő. Az emberek ugyanis nem érezték a bőrükön, hogy a magyarság kormányon töltött évei javítottak volna életkörülményeiken. Az elmúlt 20 év érdemei között pedig egyetlen dolgot tudtak megemlíteni beszélgetőtársaink, az pedig a komáromi magyar egyetem. 20 év alatt ez nagyon kevés. Miközben odahaza 10 év alatt 50 ezerrel fogyott a magyarok száma, ami egy városnyi ember. Szlovákia déli, magyarlakta vidékein sem az infrastruktúra, sem az ipar, sem a mezőgazdaság nem fejlődött. Az a legnagyobb gondunk, hogy nincs olyan felvidéki magyar stratégia, amely nem választásról választásra, és nem kampánykörúttól kampánykörútig mutatna. Nincs meghatározva és kimondva, hogy mi kell a felvidéki magyar közösség életben maradásához. A rendszerváltoztatás óta közéletet alakítóink ezt elmulasztották. A szlovák lakosság körében például 18 % körüli az egyetemet, főiskolát végzettek aránya, míg a felvidéki magyarok körében 4 %.
– Hová tűntek a fiatalok?
– Ez egy következő súlyos gond, hogy a szlovákiai magyar szürkeállományunk is elvándorol. Ez nem csoda, hiszen nem tud odahaza, a magyar vidéken egzisztenciát építeni. Nagyon fontos számunkra ezeket az embereket legalább érdekeltté tenni abban, hogy a hazai közösség fejlődése érdekében is tevékenykedjenek. Óriási a tudásbázisunk. A Magyarországon élő felvidékieket néha-néha haza kellene hívnunk. Nemcsak június 12-én, a szavazóhelyiségben van rájuk szükség. 10-20 ezer felvidéki él Magyarországon szlovák állampolgárként, csak a saját baráti körömből tudok 50-60 emberről, aki itt él, szakmájában elismerik. Az a gond, hogy elmenekülnek innen a fiatalok. Komolyan gondolkodunk kortársaimmal egy tudományos műhely megalapításán, ahol számítunk a tanácsaikra. Meglátjuk, találunk-e a kezdeményezéshez partnereket Magyarországon és a Kárpát-medencében.
– Mit jelent a felvidékieknek, hogy visszakaphatják a magyar állampolgárságukat?
– Egyrészt óriási biztonságot ad, általában Európában a kettős állampolgárság intézménye a stabilitást jelenti. Képzeljük el, hogy a
szerb-horvát kettős állampolgárság léte mekkora biztonságot jelent például a Szerbiában élő horvátoknak. Egy olyan vidéken, ahol nem szóváltás, hanem fegyverropogás volt még pár éve. Másrészt pedig nemcsak biztonságot, de elégtételt is jelent. December 5-e után itt az emberek másképpen néztek a magyarországiakra. Egy lakossági fórumon szembesültem ezzel, mikor arról esett szó, hogy nyugdíjas otthon létesül az egyik faluban, s hogy osztrákok, ill. magyarországiak is igénybe vennék azt. Ekkor felpattant egy hölgy, és azt mondta, osztrákok jöhetnek, magyarországi 2004. december 5-e után ne tegye be a lábát.
– Ha a választások lezárulnak, a magyarellenes feszültségkeltés is véget érhet?
– A mindenkori szlovák kormányoknak azzal kellene foglalkozniuk, hogy minél előbb egy erős gazdaságú és minden polgára számára élhető ország legyen Szlovákia. A disznóságaikról a magyarellenes retorikával próbálják elterelni a figyelmet a jelenleg kormányzók, de Önök ismerik ezt a helyzetet, hiszen ugyanez történt az elmúlt nyolc évben Magyarországon is.
– Ilyen körülmények között mekkora esély van az autonómia-törekvések érvényesítésére?
– Az önrendelkezésért meg kell küzdenünk. Nem azt kell figyelnünk, hogy más mit vár el, hanem ezt egy hosszú távú felvidéki stratégia központi részeként kell megvalósítanunk. A nép azért hatalmazza fel a képviselőit, hogy a közösség, és ne a saját érdekében járjon el. A szlovákiai magyar közösség érdeke pedig az, hogy kivívja az önrendelkezést. Európában ez egy elfogadott dolog, egy nemzeti közösség önrendelkezése nem bontja meg az adott ország szuverenitását. Ezt már belátták Erdélyben és Délvidéken is. Jó példaként beszélhetnénk a katalánokról vagy Dél-Tirolról, ahol az autonómia megvalósulásával, a gazdasági fejlődés is beindult. Fontos kiemelni, hogy nem volt olyan civil lakossági fórumunk, ahol az emberek ne említették volna az autonómia szükségességét. Ugyanakkor nemcsak országos, hanem regionális szinten is ki kell dolgozni a hatékony érdekképviselet rendszerét.
– Mit várnak a magyar parlamenttől és kormánytól?
– Az Orbán-kormány és a nemzeti többségű parlament reménykedésre ad okot, ugyanakkor egyik a másik nélkül nem állíthatja talpra Magyarországot. A nemzeti oldal összefogása ma sorskérdés az anyaországban. Az embereket odahaza – úgy látom -, sokkal jobban érdekli a magyar, mint a szlovák belpolitika alakulása. Én magam azt várom, hogy Magyarország gazdaságilag megerősödjön, azt pedig csak remélni tudom, hogy ezzel abbamarad a magyarországi panaszáradat, ami olykor eltúlzott. Előre kellene nézni, s amíg a fejekben nem rendeződnek a dolgok, addig az ország sem tud előrelépni.
– Mit ért panaszkodás alatt?
– A magyarországiak sokkal jobban élnek annál, mint ahogyan életkörülményeikről beszélnek. Az éttermek tele vannak, az emberek nagy többsége autóval jár, mindenkinek van mobiltelefonja. Magyarország részéről a határon túli magyar politikának sem adományosztás ízűnek kell majd lennie. Többek között azért sem, mert 10-15 ezer felvidéki magyar dolgozik az anyaországban, és ha elemezzük, hogy mennyi adót fizetünk az államkasszába, akkor ennek visszaforgatása nem adományosztás, hanem befektetés. Hosszú távú, nemzetépítő invesztíció.
– Mennyire realizálható, hogy az MKP az Emberi Jogok Európai Bíróságához fog fordulni?
– Pártom nevében nem vagyok hivatott nyilatkozni. Először helyi szinten kell határozottan fellépni. Meg kell végre mutatni, hogy nem jó, ha velünk packáznak. Tömegeket tudunk mozgatni. Viszont, hogy még többen legyünk, ahhoz tájékoztatni kell a magyarságot a saját jogairól. Az emberek nem tudják, mi is pontosan az a nyelvtörvény, nem tudják, a földjeikkel mit tudnak kezdeni, nem tudják milyen következményei vannak a Beneš-dekrétumoknak. A tájékoztatást a rendszerváltó generáció eddig elmulasztotta. Ha eszköz lesz a kezünkben, mi pótolni tudjuk ezt a mulasztásukat.
– A nyelvtörvény módosítása milyen változásokat hozott magával?
– Legutóbb az egyik zoboraljai magyar társulatot akarták megbüntetni, mert magyar szórólapjaik voltak. Egyelőre ez is csak füst, és nem láng. Azt gondolom, ha egy határozottabb ország áll majd mögöttünk, akkor ez változni fog. Ugyanakkor a magyarországi pártoknak úgy kell a velünk kapcsolatos döntéseiket meghozniuk, hogy a mi véleményünket is figyelembe veszik, a bennünket érintő kérdésekben.
– Ha lenne lehetősége rá, élne szavazati jogával, jó kezdeményezésnek tartja?
– Igen. Ha Európában körülnézünk, akkor azt látjuk, hogy például Olaszország állampolgárságot és szavazati jogot is biztosít a külhoni olaszoknak, és ott semmi gond nincs ezzel. Ennek a technikai kivitelezését is meg lehetne oldani. Egy biztos, ha a határon túli magyaroknak lehetősége lett volna szavazati joggal élni az elmúlt nyolc évben, akkor most nem lenne nyolc év hátrányunk.
Takács Veronika
