“Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából,…”
(Máté 15,11)
A múlt év májusában nyílt levélben igyekeztem megszólítani felvidéki politikai közéletünk vezető személyiségét. Figyelmeztetni kívántam azokra a mindennapi gondokra, amelyek következtében egyre inkább elfordul magyarságunk azoktól, akiknek közösségünk képviselete lenne a feladatuk. Válasz ugyan nem érkezett, és semmi sem utalt arra, hogy meglátásaimat komolyan vették, viszont a levél olvasottsága a felvidék.ma weboldalon napokig első helyen volt. Már ez is azt mutatta, a felvetett észrevételekkel jó lett volna komolyan foglalkozni.
Egy év múltával ismét érkezett egy választásra buzdító levél, melyből gondolom, ezerszámra küldtek szét. Nem találtam még csak utalást sem arra, hogy milyen megoldásokat javasolnak a magyarságunk lemorzsolódására, stb., viszont figyelmembe ajánlották azt a jelöltet, akinek négy évet sikerült eltölteni a palamentben felszólalás nélkül. Igaz, választói képviseletében sem végzett érdemi munkát. A jelöltek egy része a „színtelen, szagtalan” jelzővel jellemezhető leginkább. Mindehhez az elmúlt húsz évben folyamatosan hallott kisebbségi sérelmek felsorolása adódott, ami valójában nem erősítette a felvidéki magyarság választókedvét. Már 1990-ben is megfogalmaztam egy nagygyűlésen, hogy a parlamentben megoldási javaslatokat elfogadni csak többségi szavazással lehet. Igaz, borgőzös hangok akkor is lehurrogtak. Mindezek ellenére nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a választásokon felvidéki magyar képviseletünk féloldalasra sikeredett. Bizonyára erre is szükség volt ahhoz, hogy végre újragondoljuk helyzetünket, s megszabadulva a lelki görcsöktől, több évtizedes beidegződésektől végre érdemi program szülessen, amely segít megállítani falvaink magyarságának „színeváltozását”, a megélhetés miatti el- és kivándorlást. Sikerül elérnünk, hogy városaink a nemzeti kultúránk ápolásának kiemelt helyei lesznek, s nem asszimilációs „olvasztótégelyek”, ahol két nemzedék alatt nyelvet és kultúrát vált az odatelepült magyar. Ehhez azonban valódi összefogás kell. Az elmúlt húsz év alatt csak hit és erkölcsi alapokon nyugvó összefogás nem jött létre. Megbélyegezett, kizárt és kiközösített magyar magyart, észre sem véve, hogy a politikai boszorkánykonyhán készült hatalmi játékok rászedettjévé vált.
Ma már nem is várnak el politikustól igazi morális értékeket, vagy kiemelkedő képességet, amely méltóvá tenné, hogy ne csak magyarként, vagy pártja engedelmes szavazógomb-nyomogatójaként üljön egy parlamentben, községi képviselőtestületben. Talán a Mikszáth által leírt, több mint száz évvel korábbi mentalitást sikerült életre kelteni?!
Sajnos, ennél is rosszabb történt. Folytatódott nemzetiségi közéletünk eldurvulása. A felvidéki magyar választók nagy részében a minősíthetetlen hangok felerősödése azonban határozott ellenérzést váltott ki. Akik minősíthetetlen jelzőket használtak, azokat a választók leminősítették. De egy választási eredménynél is figyelmeztetőbbek Jézus szavai, aki azt mondja: Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok és az istenkáromlások. Ezek teszik tisztátalanná az embert (Mt.15,18-20).
A felvidéki magyarság megmaradásának, lelki, szellemi és gazdasági létének alapja csakis az lehet, ha a Jézus Krisztustól kapott minőségi alapra épül. Ez pedig arra tanít, hogy egy nyelvi-kulturális közösséghez tartozás önmagában nem elegendő. Szükséges, hogy nemzetiségi létünket a krisztusi tisztaság és igazság minőségével éljük meg, amely még az elveszettet is megkeresi, a megszállottat is megtisztítja, s az eltévelyedettet is megigazítja!
Csoma László lelkész, Felvidék Ma
