A pártállam meghatározta a országos kulturális fesztiválok időpontját, ami a következő sorrendet jelentette: Svidník (ruszin-ukrán), Gombaszög (magyar), Východná (szlovák), Strážnice (csehszlovák). Részben ezekhez kapcsolódtak a regionális (járási) fesztiválok, illetve néhány kiemelt helyi rendezvény. Ez évtizedeken át többé-kevésbé működött, még ha néha a kínálat palettáján újabb színek jelentek meg, s ez némi zavart okozott.
Emlékeim szerint olyasmi azonban nem esett meg, ami az elmúlt hét végén történt, hogy egy megye területén (Kassa) négy fesztiválra kerüljön sor, mégpedig: Gombaszögben, Borsiban, Szepsiben és Nagyidán! Ebben az esetben a klasszikus „rászervezés” esete áll fenn, ami mindegyik rendezvénynek ártott, s a legfontosabb: a „célszemélyeket” – a nézőt – dilemma elé állította. (Azt csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezen a hétvégén volt Východná is. S oda is el kellene menniük a Gombaszögi Fesztivál szervezőinek – tanulni!)
De szenteljünk egy nyúlfarknyi időt az egyes színhelyeknek.
Gombaszög. Barlangszentelési ünnepként indult, aztán lett belőle a Csemadok országos rendezvénye. Nem tartom fontosnak felsorolni a több fél évszázadnyi fesztivál különböző neveit, egy azonban elvitathatatlan: Gombaszög a (cseh)szlovákiai magyarok generációi számára jelentett tájékozódási pontot, találkozóhelyet és kulturális élményt. Többen abban az álomban ringattunk magunkat, hogy Gombaszög nemcsak a szlovákiai magyar családok találkozóhelye lesz, hanem az erőket összefogva amolyan Kárpát-medencei magyar találkozóhely, valóságos kulturális Csíksomlyó, ahová a magyar népi kultúra szerelmesei minden évben elzarándokolhatnak. Ettől jelenleg messze tartunk, mert az elmúlt években hagytuk a gombaszögi völgyet ebek harmincadjára jutni, de vitaható a műsorkoncepció (inkább: koncepcióhiány!), a marketing és az egész esemény beágyazottsága itteni közgondolkozásunkba.
Borsi. A Tokaji Fesztivál. Ha figyelembe vesszük a tényeket: Dél-Zemplén, a Nagyságos Fejedelem szülőhelye, Tokaji Világörökség, s legfontosabb: ezen a tájon az országhatárhoz rohamosan közeledő etnikai határ! – akkor van létjogosultsága. Csak nem Gombaszög ellenlábasaként, s annak ellenére! Egy kis jóakarattal, és időbeli egyeztetéssel elkerülhető lett volna az egész, s nem került volna válaszút elé az itteni magyar – jelképesen mondva -, hogy a Tokaji expresszre, vagy a Gombaszögi vicinálisra szálljon?!
Szepsi. Somodiban indult járási dal- és táncünnepélyként a helyi kastélykertben, majd a természeti szépségekkel megáldott fürdő területén. A Bódva völgyi emberek a megmondhatói, hogy évtizedeken át várva-várt és kedves esemény volt az életükben. Bekódolt időpontja június első fertálya volt. Amióta Szepsi városa „bekebelezte”, inkább jelent városi ünnepélyt, mint a széles környék sátoros ünnepségét.
Nagyida. Talán a legrégibb körzeti ünnepség közösségünk életében. Az eredeti időpontja: nyárvég. Valljuk be: az akkori ideológia szerint a szlovák nemzeti felkelés tiszteletére szerveződött, amiről közben bebizonyosodott, hogy nem úgy zajlottak az események, ahogy ezt az akkori történelemszemlélet diktálta. Ez azonban még nem volt ok arra, hogy a rendezvény időpontja átkerüljön augusztus-szeptember mezsgyéjéről július első hétvégéjére – Gombaszög és Borsi idejére.
Mondhatnánk: itt tartunk! Természeti képpel: kész földindulás, igazi cunami. Pedig még Mečiart és Ficót sem okolhatjuk érte. Csak magunkat. Mindenképpen a szlovákiai magyar politizálást, hogy Gombaszögöt inkább kihasználta önmutogatásra, kampányrendezvényre, mint egy szlovákiai magyar kulturális centrum infrastruktúrájának a kialakítására, ami mindnyájunkat és a velünk szolidaritást vállalókat egyaránt büszkeséggel tölthetett volna el.
S persze maga a Csemadok sem szeplőtlen – sőt! –, mert a mai napig maradt a régi beidegződés: Gombaszög messze esik Pozsonytól!…
Végezetül azt is el kell mondani: mai világunkban nem könnyű egy jó kulturális fesztivált szervezni, különösen egy népművészeti fesztivált. Régen sem volt az, most kétszeresen nehezebb. Változtak a szokásaink; a társadalmi marazmus, a szociális kiszolgáltatottság, a szolidaritást elfojtó dac idő (dacrendezvények, dacpártok!… ) mind-mind olyan tényező, amire oda kell figyelni. És a szervezés ábécéjének első mozzanatára: tárgyalni, egyeztetni és együttműködni másokkal. Hogy rendezvényeink ne oltsák ki, hanem erősítsék egymást!…
Máté László, Kassa
Felvidék Ma
