Az amerikai Time magazin internetes kiadása a hétvégén azt elemezte, milyen következményei lehetnek annak, hogy az EU négy tagállama – Magyarország, Románia, Bulgária és Spanyolország – mintegy ötmillió, a határain kívül élő embernek ajánlotta fel az állampolgárságát.
A szerző, Bruce Crumley szerint a döntés ellenérzést keltett több európai vezetőben, és felerősítette a munkanélküliség növekedésével kapcsolatos aggályokat az elhúzódó gazdasági gondok közepette.
A lap emlékeztet rá, hogy Magyarország májusban döntött úgy: amennyiben kérik, megadja az állampolgárságot a Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában és Szerbiában élő magyaroknak. Bukarest 2009. áprilisában egyszerűsítette le jelentősen több mint egymillió moldovai potenciális honosítását. Korábban Bulgária járt el hasonlóan csaknem kétmillió, Macedóniában és Törökországban élő, bolgár származású ember esetében.
Mindez azután történt, hogy Spanyolország két évvel ezelőtt bejelentette: megadja az állampolgárságot minden külföldinek, akinek a szülei vagy a nagyszülei a polgárháború és az azt követő Franco-diktatúra elől menekülve hagyták el az országot. A program keretében Kubában, Közép- és Dél-Amerikában mintegy 225 ezren folyamodtak spanyol útlevélért, és 117 ezren meg is kapták azt.
A spanyol hivatalos indoklás szerint a döntés része annak a széleskörű erőfeszítésnek, amelynek célja, hogy felmérjék, megemésszék és – amennyiben lehetséges – orvosolják a Franco-korszak jogsértéseit.
A Time elemzője úgy látja, hogy a másik három ország motivációja bonyolultabb: ezek „az I. világháborút lezáró békeszerződések miatti terület- és lakosságvesztéshez köthetők, a kommunista korszak idejének kivándorlásaihoz és száműzetéseihez, valamint a hagyományos balkáni nacionalizmushoz, amelyet a társadalmi támogatásra pályázó politikusok úgy jelenítenek meg, hogy magukhoz ölelik etnikai társaikat, akikre úgy tekintenek, mint akiket a sors fosztott meg az állampolgárságuktól.”
Durva becslések szerint a felajánlott állampolgárságok mintegy ötmillió embert érinthetnek. Igaz, ezek jó része már most is uniós állampolgár, így az 1,4 millió romániai magyar – írja a Time.
Az ötmillió potenciális érintett fele az EU határain kívül él, de közülük nem mindenki – talán nem is a többség – kíván majd élni az unióba költözés lehetőségével. Sokan a jogosultak közül várhatóan továbbra is ugyanabban az országban élnek majd mint eddig, mások pedig nem is veszik majd a fáradságot, hogy olyan ország állampolgárságáért folyamodjanak, amelyet idegennek tekintenek – vélekedik a cikk szerzője.
Mégis, a nagyarányú bevándorlásnak még a lehetősége is riadalmat kelt többekben az EU-ban. Az unió 27 tagállama tavaly együttesen mindössze 690 ezer igénylőnek adta meg az állampolgárságot. A magazin emlékeztet rá, hogy az Európai Unió keleti bővítése nyomán is eluralkodott félelem, hogy az olcsó munkaerő elárasztja a gazdag munkaerőpiacot. Az áradat azonban csak szivárgásnak bizonyult, és a bevándorlók nagy része hazatért.
Néhány megfigyelő ennek ellenére úgy gondolja, hogy a négy ország állampolgárság-politikája nem más, mint az EU „hátsó ajtón” keresztül történő bővítése, ami Nyugatra irányuló bevándorlási hullámot indíthat el.
Az amerikai lap szerint sok szakértő azt az álláspontot vallja, hogy a bővítés nem súlyosbította jelentősen az uniós munkanélküliséget, s nem nehezítette meg a munkanélküliek álláshoz jutását sem. A bevándorlás-ellenesség ennek ellenére felerősödött az EU-ban, amit az is táplál, hogy egyes politikusok a gazdasági bajok és a bűnözés miatt az idegeneket okolják.
A Time emlékeztet rá, hogy az olcsó munkaerő beáramlását több országban már a gazdasági fellendülés idején sem látták szívesen. A lap rámutat, hogy Németország és Ausztria továbbra is életben tartja a román és bolgár munkavállalókkal szembeni korlátozásait, amelyeket még a recesszió előtt vezetett be.
mti, Felvidék Ma
