Az MKP szociális alelnöke szerint a Szlovák Köztársaság kormányprogramja nagyon általános. Inkább a választási programhoz hasonlít, amelyben a pártok felvázolják a megoldandó problémákat, de azt nem mondják meg, hogyan szeretnék ezeket megoldani.
A programból több olyan tézis is kimaradt, amit a kormánypártok a választási kampány során megígértek és a programjukban is szerepelt. Ilyenek például az apasági szabadság, az egyéves gyermekgondozási szabadság, vagy a kétéves lakáshitel-törlesztési szünet a fiatal házasok részére, ilyen a nyugdíjasoknak szánt 13. nyugdíj, de nem ejtenek szót a programban a kormánypártok a betegek várólistáinak maximális határidejéről sem (mint tudjuk, sok operációra hónapokat, de akár egy-két évet is várni kell). A programban nem szerepel az sem, hogy özvegységi nyugdíj járjon azon elváltaknak is, akik legalább 25 évig voltak házasok. Nem találhatunk utalást a programban az „egyenlő munkáért egyenlő bérezés“ elvére sem.

A Magyar Koalíció Pártja a program egyik pozitívumának tartja, hogy a szlovák kormány védeni szeretné a nyugdíjbiztosítás második pillérét, de kérjük a kormányt, gondoskodon arról, hogy a fiatalok maguk válasszák ki a biztosító társaságot, melyben a pénzüket spórolják majd nyugdíjukra, hiszen egyébként a szociális biztosító fogja őket besorolni a magántársaságok valamelyikébe.

A kormány egy fő célkitűzése a munkanélküliség visszaszorítása, a pontos elképzeléseket még nem ismerjük, de a munkatörvénykönyvet módosítani szeretné a munkaügyi miniszter. Azt várjuk a kormányzattól, hogy a törvénykönyvet a szakszervezetekkel és a munkaadókkal egyeztetve módosítsa, hiszen munkahelyeket csak a munkaadók tudnak létrehozni, akiknek ehhez megfelelő gazdasági és törvényi háttér szükséges. A kormánynak tudatosítania kell, hogy a legtöbb munkanélküli azokban a régiókban van, ahol nincsen megfelelő úthálózat, ezért egy befektetőnek sem vonzó az a régió, ki kell alakítani a megfelelő infrastruktúrákat ezekben a régiókban, hogy gazdaságilag vonzók legyenek a vállalkozók számára. Meg kell oldania a kormánynak ezeket a kérdéseket a romák által lakott terülteken is. Roma aktivisták kifejtették azt az igényüket, hogy az őket érintő kérdésekben ne nélkülük döntsön a kormány, és jó lenne, ha általuk is ismert és elfogadott személyeket bízna meg a kormány a problémáik orvoslásával. Elmondták: sokuknak hiányzik a megfelelő – nem feltétlenül az anyagi – motiváció a munkavállaláshoz, ez azt jelenti, hogy igény van a részükről csak a számukra létrehozott munkahelyek megteremtésére, az ő sajátos hierarchiájukat figyelembe véve.

A roma problematikát, mint társadalmi problémát ,és nem mint szociális-etnikai problémát kellene kezelnie a szlovákiai társadalomnak.
A kormányprogram pozitívuma a minimális nyugdíj és az e-pay kártya bevezetése is (ez utóbbi azt jelenti, hogy a szociálisan rászorulók egy speciális kártyán kapják meg a segélyt, amit élelmiszerre, tisztítószerekre és ruházkodásra költhetnek).
A program egészségügyet érintő részében az MKP álláspontja szerint pozitívum, hogy a kormány a megelőzésre és a preventív kivizsgálásokra helyezi a hangsúlyt, ám az a programból nem derül ki, hogyan szeretné erre motiválni a lakosságot.
A kormány programjának egyik pozitívuma az e-helath, azaz az elektronikus betegkártya bevezetése, a kormánynak viszont ezt nagyon gyorsan be kellene vezetnie, amennyiben komolyan gondolja azt a szándékát, hogy az orvos ne gyógyszert, hanem hatóanyagot írjon fel a betegnek a vényre, és a hatóanyag alapján a patikus ajánljon gyógyszereket, a beteg pedig kiválaszthatja, melyiket szeretné szedni. Az MKP amúgy ezt az elképzelést nem támogatja, mert több sebből is vérzik. Tegyük fel, hogy egy kisnyugdíjasról van szó, aki a legolcsóbb gyógyszert választja, de arról elfeledkezik, hogy egyéb orvosságokat is szed, könnyen előfordulhat, hogy két gyógyszere mellékhatóanyagai egymással nem szedhetőek. Az is előfordulhat, hogy a beteg egy mellékes hatóanyagra allergiás, melyről az orvos ugyan tud, de a patikus nem. A gyógyszergyártók lobbijától is tartanunk kell, hiszen a patikus azt a gyógyszert ajánlja majd, amelyiknek gyártója több haszonnal kecsegtet.
Az egészségügyi program prioritásai között szerepel a mindenkinek elérhető egészségügyi ellátás, ennek ellenére két egészségbiztosító is felbontotta a szerződést több laboratóriummal, aminek következtében néhány régióban a betegek akár 3-5 napot is várhatnak majd a vizsgálati eredményekre. Tehát egy komlpex minimális ellátóhálózat kialakítása nélkül az elérhetőség nem biztosítható.
A mai napig nem tudjuk azt sem, hogyan kívánja a kormány az állami kórházak adósságait rendezni.

Neszméri Tünde, Felvidék Ma