185 éve született Jókai Mór a szlovákiai Révkomáromban. A Duna Televízió Térkép című adásában Kiss Réka annak járt utána, miként él Jókai emléke Komáromban, illetve mennyire látogathatók a nevéhez fűződő emlékhelyek.
Jókai Mór, a magyarok „nagy mesemondója“ Révkomáromban látta meg a napvilágot. Jöjjenek velünk egy kis barangolásra, nézzük meg, a felvidéki kisvárosban hogy őrzik emlékét!
A magyar-szlovák határon átkelve az első utunk a Jókai-filagóriához vezet. A környék igen szép és rendezett. De mint megtudtuk, pár héttel ezelőtt még nem így nézett ki a padokkal szegélyezett pihenőhely, és nemrég a révkomáromi polgári aktivisták raktak rendet körülötte.
Az egyik aktivista utunk elején figyelmeztetett bennünket, hogy nem lesz egyszerű dolgunk: a komáromi Jókai-emlékhelyek vagy elhanyagoltak, vagy pedig nem lehet megközelíteni őket.
Kicsit hűsölünk ott, ahol Jókai Mór is gyakran ücsörgött. A filagóriát Beöthy Zsolt irodalmár építette, még 1913-ban a neves író tiszteletére. Tovább indulunk. Ezúttal az évek óta üresen álló görögkeleti templom udvarát célozzuk meg.Úgy tudjuk, itt találjuk annak a Domonkos Jánosnak a sírját, akiről Jókai az Aranyemberben Tímár Mihály alakját mintázta.
Az aranyember sírjához nem tudunk bejutni! Ilyenkor a pópát kell keresni – árulja el Mácza Mihály helytörténész, aki abba is beavat, hogy némi szerencsével és pár napos utánjárással bejuthatunk. Illetve esetleg a templomot takaró ház lakói, ha jókedvükben találjuk őket, beengednek. Hívtuk volna a pópát, de telefonszámot senki nem tudott hozzá. Ott nem volt szerencsénk, de a múzeumban már igen. Az állandó kiállítás igen gazdag, sőt, Jókai Mór személyes tárgyait is megleljük itt. Itt van egy fénykép a filagóriáról 1913-ból. Akkor még volt egy mellszobor is a közepén. Mára tönkrement. Mácza Mihály rengeteget mesél, amíg meg nem érkezünk a Jókai-szoborhoz. Talán ez az egyetlen emlékhely, amely mindig megtekinthető.
A nap további részében megnéznénk azt a helyet, ahol az író nevelkedett. Az emléktáblát már látjuk, és lám, az ajtó is nyitva van. Itt nevelkedett másfél éves korától Jókai Mór. Ebben a tömbházban számos iroda és magánlakás van, és a szemét mennyiségéből ítélve ezt a Jókai-emlékhelyet sem érzi senki magáénak. Egyébként itt már csak a kapu eredeti. A ház már jóval Jókai születése után épült. A telek, az épület magántulajdon, így egy arra járó turistát akár magánlaksértéssel is megvádolhatnak, ha bemegy az emléktáblához.
Egy helyi történész egy elfeledett emlékhelyre is felhívja a figyelmünket. Azt javasolja, menjünk el a református templomba a Jókai utcán. Mivel munkaidőben vagyunk, így a református zsinat épületében van, aki kinyissa nekünk az Isten házát. Megnézzük az utolsó padot, az oldalsó bejárat után rögtön jobbra. A következő felirat olvasható rajta: Jókai család. Itt ült a Jókai család minden vasárnap.
„Amikor az író édesapja idehozta a fiatal feleségét Komáromba, és elmentek a református templomba, a helyi asszonyok nem engedték beülni a padba, merthogy mindenkinek megvolt a szokott helye, és sírva panaszkodta a férjének, hogy mi történt vele, aki ezután megígérte, hogy lesz a családnak külön padja és így is történt” – meséli Mácza Mihály helytörténész.
Révkomárom Jókai utcájának minden kockakövében él a magyar irodalom, csak talán nem ártana éltetni, táplálni, és örökül hagyni az utódoknak. Az első lépés talán az lenne, ha mindenki számára hozzáférhetővé tennék a Jókai-emlékhelyeket, a rendhagyó irodalomórák lehetséges színtereit.
Felvidék Ma, Duna TV
