„Jeltelenül jellé lenni a világban”

A XXIV. Városi Kulturális Napok műsorába a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezete 2010. november 24-én a „Jeltelenül jellé lenni a világban” című rendezvénnyel kapcsolódott be. Ebben az advent előtti időszakban találkoztunk a Pozsonyban élő és működő szociális testvérekkel, Latika Magdolnával és Filip Ágnessel, akik bemutatták a Szociális Testvérek Társaságát, ezt a modern, katolikus szerzetesközösséget, melyet 1923-ban Slachta Margit (1884 – 1974) tanárnő alapított Budapesten, mintegy válaszként az adott kor kihívásaira. Még tanítóképzős korában hallott egy előadást a munkásnők védelméről, amelynek köszönhetően kezdett aktívan bekapcsolódni a gyakorlati szociális munkába. Működése során megtapasztalta, hogy a társadalom legnagyobb feszítőereje a szociális problémákban található. Elképzelése szerint nem csupán jótékonykodásra van szükség, hanem egy szervezett szociálpolitikára. A nők állampolgári jogainak védelmére Keresztény Női Tábor néven pártot alapított és ő lett az első magyar női országgyűlési képviselő. Felszólalásaiban a nőkérdéssel, az általános választójog kérdésével, továbbá a nincstelenek földhöz jutásának problémájával foglalkozott. Gyakran szólt a határokon kívül rekedt magyarság és a kis nemzetek jogairól a családi életről a nemzet erkölcsösségének védelméről. Megpróbálta az evangéliumi elveket a közéletben érvényesíteni. Az egész országban 1942 –től ún. világnézeti kurzusokat szervezett, hogy a keresztény értékrend közvetítésével ellensúlyozza a hitleri propagandát és több alkalommal szólalt fel a zsidók érdekében. Sikerült 1943-ban pápai látogatást is kieszközölnie, melynek eredményeként XII. Pius pápa utasította a hét szlovákiai püspököt, hogy tiltakozzanak az államelnöknél és Szlovákia minden templomában tiltakozó pásztorlevelet olvassanak fel. Slachta Margit missziója eredményes volt, a deportálás elmaradt. A II. világháború és a zsidóüldözés idején a Társaság mintegy ezer üldözött embert mentett meg. Ennek a munkának lett a vértanúja Salkaházy Sára testvér (1899-1944), akit az Egyház 2006-ban Budapesten a Szent István bazilikában a boldogok sorába iktatott. Latika Magdolna és Filip Ágnes testvérek ismertették továbbá a Társaság lelkiségének meghatározó alapilléreit: a Szentlélek tiszteletét, a szociális érzékenységet és szeretetet, a bencés gyökerekre történő építkezést és a modernséget. A testvérek nem élnek zárdában, hanem inkább az élet központjában, ahol közösséget alkotnak. Munkájuk, tevékenységük arra irányul, hogy ne csupán enyhítsék a szenvedést, hanem a sokféle apostoli szolgálattal próbálják megelőzni a problémákat. Alapítójuk példáját követve a jelenkori szociális testvérek is törekednek a rugalmasságra a Szentlélek iránti nyitottságra és az idők jelei iránti érzékenységre. A társaság fokozatosan nemzetközivé nőtte ki magát. A közösség nemzetközi központja Budapesten található, de a testvérek világszerte tevékenykednek. Jozef Cársky püspök atya 1927. október 2-án Kassán felszentelte a szociális testvérek Regina Pacis nevű házát. Vannak házaik Romániában, az Amerikai Egyesült Államokban, Kubában, Portorikóban és másutt. Köszönet illeti a két felvidéki magyar ajkú, Pozsonyban működő szociális testvért, hogy elfogadták a meghívást és egy nagyon szép, tartalmas, ünnepváró késő délutánban részesítették a szép számban megjelent közönséget.

A rendezvényről készült fényképek megtekinthetőek a Képgalériánkban.

Felvidék Ma, Zsidek Veronika

{iarelatednews articleid=”24699″}