A Gömörország jubileumi ünnepségére 2010. december 11-én került sor a hanvai Diakóniai Központban. A nívós lap egyedül maradt, miután a Révkomáromban megjelenő Múltunk Emlékei a legnagyobb sajnálatunkra megszűnt.
Dr. Bodnár Mónika néprajzkutató nyitotta meg a rendezvényt, majd Dr. B. Kovács István régész és gömörológus foglalta össze a lap indulásának körülményeit és tevékenységét. A lap önmagáért beszél – kezdte ismertetését az előadó -, nem az én tisztem értékelni. Bizakodással töltötte el, hogy az Új Szó a huszadik évfordulóról cikkezett, amit jó előjelként értékelt.
A lap alapítása egyértelműen az 1989. novemberi változásokhoz kötődik attól függetlenül, hogy az eltelt időszakot miképpen értékeljük. Ekkor valami gyökeresen megváltozott! 1999 őszén fölkeresték, hogy a Tiszavirág c. lap különszámot kíván kiadni. Így jelent meg a Tiszavirág – Gömörország. Az ezredfordulón született meg az ötlet, új lapot kellene kiadni, ha lúd, legyen kövér! El is indult a lap, és szellemi műhely lett, pedig semmilyen háttérrel nem rendelkezett. Írtak bele diákok és akadémikusok, s így nem egy rétegnek szól. B. Kovácson kívül, Szászi Zoltán és Juhász Dósa János bábáskodtak körülötte. A terület, amelyet be akart mutatni, nagyjából az Ipolytól a Hernádig terjedt. Elsősorban rólunk szólt, de mások érdeklődését is kiváltotta.
Az, hogy lap megjelenhet, számos alapítványnak köszönhető Szlovákiában és Magyarországon is, de nem utolsósorban az olvasóknak és terjesztőknek.
Ami a lapot illeti, eleinte fekete-fehérben jelent meg hatvan oldalon. Jól olvasható, nagy betűkben adták ki. Mára színes folyóirattá lett, mellékletekkel együtt 90 oldalon jelenik meg. Negyedévenként. Így a lap elérte lehetőségeinek jelenlegi határait. Nógrád, Gömör, Torna, Abaúj területét kívánja összefogni. Ipolyságot és Losoncot, Füleket és Rimaszombatot, de minden égtáj felé nyitottnak kell lennie. Kassát szándékosan nem említette, mert az egy külön minőségi kategória. (Bár ennek eleget tudnánk tenni!) Külön lapot érdemelne, de addig is, szívesen helyet kap a lap oldalain. A palóc magyarságot viszont képviseli. Gömörország a kozmoszhoz köt bennünket. Tőzsér Árpád fővédnöke lett a lapnak. Őt nem hívtuk – mondta B. Kovács – koránál fogva, de köszönőlevelet küldenek majd neki. Személye minőségi garancia volt, ami igényességünknek, elvárásainknak megfelelt.
A lap nem lett kifejezetten tudományos periodikum, de közéleti sem, ám minden egyben. Ötvözte a művészetet, kritikát és vitairatokat, irodalmat és a gömörológiát. Ezt a kifejezést annak idején Eötvös-kollégistaként fogalmazta meg B. Kovács. Nem kötelezi el magát egyetlen világnézet mellett sem, de a konzervatív keresztyén eszmekörhöz áll a legközelebb. A szerkesztőbizottság tagjai különböző elkötelezettségűek. Emiatt sokszor vitatkoznak, előfordul egyet nem értés is, ami súrlódásokhoz vezet. De megbeszélik ezeket a kérdéseket és nem zárkóznak el a szabadelvű, baloldali szempontoktól sem, mivel a minőség az ilyesmit felülírja. Hiszen mindenkiben ott bujkál az alkotó ember, a politikus, az író, mégha minden egyes esetben sajátos keverékben. Viszont az világossá vált számukra, a pártpolitika területét el kívánják kerülni. Mivel foglalkozott tehát a lap? Ezt csak felvillantani lehet. A középkorral, 1848/49-cel, Szombathy Viktorral, a hontalanság éveivel, a Rákóczi-szabadságharccal, országunkkal és Európával, a rimaszombati Egyesült Protestáns Gimnáziummal, Petőfi Sándor szobrával, Balassival és Gyöngyösivel, a gömöri humorral, Bartókkal, Móriczcal és a reformkorral, Andrássy IV. Györggyel, Gömör Széchenyijével.
Kezdetben ezer példányban jelent meg, amikor még optimisták voltak. Ma 750-ben. Egyelőre nem képesek kiterjeszteni lehetőségeiket. Ez viszont a terjesztés függvénye is. Virtuális világban élünk, ez telepedett a nyakunkra, aminek következménye, hogy a lapnak meg kell jelennie a világhálón. Így a példányszám az érdeklődés és a világháló következményeként állandósult. A lap megtalálható rajta. Ez viszont csökkenti a bevételt, ám olyan helyre is elkerül, ahonnan megrendelés aligha volna várható.
Amikor indultak, szinte lehetetlen helyzetben voltak. Nem voltak szerzők, szerkesztőségi iroda, így teljesen komolytalannak tűnt az ügy. Mégis belevágtak. Vakmerők voltak, mint az a bizonyos ló. Azóta sincs titkárságuk. Két ember segít a pályáztatásoknál, terjesztésnél és elszámolásnál. Ha B. Kovácsot megkérdezik, hol van a szerkesztőség irodája, akkor azt kénytelen mondani: a táskámban. Eredetileg egy losonci nyomda vállalta a nyomtatást, ám műszaki lehetőségeik korlátozottak voltak, így tavaly óta Turócszentmártoban, nemzetileg elkötelezett helyen nyomják a lapot. Slavo Halama szeretettel és elkötelezettséggel tesz eleget a követelményeknek. Most éppen a legfrissebb számon dolgozik, ezért nem lehet itt.
B. Kovács ez után felolvasta az üdvözlő leveleket és beszámolt a következő lapszám gazdag tartalmáról, kemény vezércikkéről, melyet most homály fedjen, hogy annál érdekesebb legyen. De azért hadd áruljuk el, hogy olyan kérdéseket feszeget, hogy mit jelentett reformernek lenni 1800 körül? Hol vannak a mai Andrássy Györgyök, Széchenyi Istvánok?
Gömöroszág királya, Balázs István elszavalta Ady Endre: Karácsony c. versét. „Nem volna más vallás,/ Nem volna csak ennyi:/ Imádni az Istent/ És egymást szeretni…/ Karácsonyi rege/ Ha valóra válna,/ Igazi boldogság/ Szállna a világra…”
Majd az egyes régiók megjelenését értékelték az előadók. Puntigán József Nógráddal és Honttal foglalkozott. A lapnak ezidáig nagyjából 300 szerzője volt. A lap indulásakor éles vita zajlott, vajon a Gömörország c. lapban van-e helye Nógrádnak. Viszont Nógrádban nem akadt olyan lelkes ember, aki egy lapot tudott volna indítani. Ezzel a két egykori vármegyével a cikkek 20 %-a foglalkozott, ami nagyjából 185 cikket jelent. Puntigán írta a legtöbb cikket Losoncról és környékéről. Sz. Haltenberger Kinga festőkkel foglalkozott, Böszörményi István, a hatalmas tudású, ám szerény tanár szintén a szerzők egyike, Gyetvai Zoltán fényképészként is kiváló munkát végzett.A lap honlapját szerkesztette, és néhány helyi beszámoló mellett a Honismereti Kerékpártúrákról ill. a losonci játszóházakról tudósított. Ők írták a tanulmányok dandárját. Ezen kívül 40 cikk jelent meg erről a régióról, melyet egy-egy szerző jelzett. Nem mindegyike tudott hű lenni a laphoz. Megélhetési és családi gondok is hozzájárultak a szerzők cseréjéhez. A lap foglalkozott Ľudovít Bazovský, nógrádi ügyvéd és politikus szélsőségek között mozgó életútjával. Nagy tudású inteligens személyiség volt ugyanúgy, mint fiai is. Szlovákkén megtanult kiválóan magyarul s ezért a legjobb magyar szónokok között tartották számon. Éveken keresztül alapító vezetője volt a losonci választókörzetben a Függetlenségi Párt helyi csoportjának. Mélyenszántó meglátásai voltak a losonci magyar sajtóban közzétett Monarchiát pártoló írásaiban. Választási körútjaival, szónoklataival több kiváló magyar politikusnak szerzett győzelmet. 1919 utána hamar csalódott a csehszlovák rendszerben, lemondott minden tisztségéről és a szlovák autonómia híve lett a Magyar Királyság keretein belül. Szerepet játszott a Tuka-perben is. Nem véletlen az sem, hogy 1938 után a magyar kormány tanácsadóként foglalkoztatta. Duray Miklós egy írással szerepelt. Hontot viszont szinte egy személy, Csáky Károly képviselte, aki a megjelent 31 cikk közül 24-et írt. Mellette még Danis Ferenc jeleskedett. Viszont Csáky már évek óta hallgat.
Bodnár Mónika Abaúj és Torna területét tekintette át a publikációk tükrében. Elmondta, létezett olyan elképzelés, egészen Királyhelemcig kellene kiterjeszteni a lap érdeklődési körét, de belátták, háttér nélkül ez nem valósítható meg, mégha néha ezt a keretet sikerült is túllépni. Ezzel a területtel 93 tétel foglalkozik. Elsősorban Mihályi Molnár László jeleskedett, aki családi okoknál fogva nem jelenhetett meg, ám nem minden írása sorolható be területek szerint. Abaújról és Tornáról összesen 30 szerző írt több műfajban. Halász Péter 48/49-cel foglalkozott, összesen nyolc közleményben. Szilágyi László szintén nyolc írással jelentkezett. Megjelentek írások Abaúj-Torna jeles személyiségeiről is, mint Fábry Zoltán vagy Gál Sándor és Balassa Zoltán, mégis elmarad a nógrádi-honti régiótól. Ezért szükséges még több szerző megnyerése.
Gaál Lajos a természettudományokról megjelent cikkeket ecsetelte. Már a lap indulásánál azt határozták el, hogy mivel erről a területről az olvasók keveset tudnak, ezzel külön foglalkozni kell. Ha tájékoztatják őket ezekről a sajátos értékekről, akkor majd megbecsülik természeti környezetüket és ennek kedvező hatása lesz a szemléletre és környezetvédelemre. Kevés olyan szám jelent meg, mely ezzel a témakörrel ne foglalkozott volna, pedig az elején nem volt más, csak lelkesedés. Ezen a területen három csoportba oszthatók a cikkek. Az apró- és egyéb hírek, valamint könyvismertetések kerültek az elsőbe. A másodikba az önálló munkák, a harmadikba a sorozatok. Persze a cikkek csoportosítása nem egyszerű, mert egy részük nemcsak természettudományi, hanem néprajzi területeket is érint. Foglalkoztak az Ipolytól északra elterülő barlangokkal, melyek szinte ismeretlenek voltak, mégis a középkori adatoknak köszönhetően ismerhetőekké váltak. További cikkek foglalkoztak a határ- és dűlőnevekkel. Batta István a bányaműveléssel. Megjelent cikk Fábry János méltatásával, valamint a dobsinai jégbarlangról. Lényeges Gömör természeti öröksége. Tíz részben orvostörténeti sorozat is megjelent.
Az ünneplők (további képek láthatók Képgalériánkban)
Gaál elmondta, amikor sorozatát írta, néha bizony két nap állt rendelkezésére, hogy elkészítsen egy-egy írást. Ezáltal a lap színesebbé vált. Ennek lett következménye, hogy kötetté állt össze az anyag, amelyben már a gyorsaság okozta hibákat sikerült kiküszöbölni és ebben az évben megjelenhetett Gömörország természeti öröksége c. kötet. Viszont a lap nélkül erre nem lett volna lehetőség.
Az új honlap bemutatását Puntigán József végezte Simon Ferenc segítségével. Januárban már látogatható lesz. Az eddigi statikus, nehézkes volt, nem felelt meg a változó követelményeknek, nem volt interaktív. Korábban bármelyik cikk lehúzható volt, s azután mások – anélkül, hogy a forrást megemlítették volna – felhasználták a cikket, idéztek belőle. Most majd csak azok 30-40 %-a lesz elérhető, az egész anyag csupán az előfizetők számára. Ennek véglegesítése azonban hosszabb folyamat, apró lépésekkel lehet kialakítani.
Ezt követte az ünnepélyes ebéd és a kötetlen beszélgetés. Minden résztvevő egy emléklapot kapott.
Kívánjuk, hogy a lap és – remélhetőleg – egyre bővülő szerzőgárdája, tovább folytassa a munkát mely önismerésünket gazdagítja és nemzeti identitásunkat erősíti, miközben megismerjük szülőföldünk szellemi és természeti értékeit, műemlékeit és neves képviselőit!
Felvidék Ma, Balassa Zoltán
