A polgármester asztalán projektek, térképek, látványtervek. Amikor megérkezik, egy egész csapat szakember, önkormányzati képviselő kíséri. Ahogy mondja, most is a határt járják, tervezgetnek. Devecser gyorsan szeretné feledni, ami október negyedikén történt. A házakat újjáépíteni persze sokkal könnyebb lesz, mint a lelki sebeket begyógyítani.
Minden olyan váratlanul történt, mondja Toldi Tamás, Devecser polgármestere. Bár évtizedek óta az ajkai vörösiszap-tározó szomszédságában éltek, soha eszükbe nem jutott, hogy az egyszer megindulhat, s eláraszthatja a települést. Még szerencse a rendkívüli szerencsétlenségben, hogy a tragédia holtidőben, negyed egykor történt, s szinte mindenkinek sikerült elmenekülnie vagy legalább megkapaszkodnia egy fában, kerítésben, amikor a 30 km/h sebességgel megérkező lúgos iszap végigvonult a város alacsonyabban fekvő területein.
A tragédia másnapján megindult a gyűjtés a károsultak megsegítésére, így Gömörben is összefogtak az emberek. (A Simonyiban működő Roviga Polgári Társulás 550 eurót és 10 ezer forintot gyűjtött össze, de tartós élelmiszert és ruhaneműt is eljuttatott a helyszínre.) A támogatás mellett döntött a Magyar Koalíció Pártjának Járási Elnöksége is, akik a Gömöri Hírlap Szerkesztőségével közösen hirdettek gyűjtést. Bár a szervezők korántsem voltak elégedettek az így összegyűjtött támogatás összegével (2 ezer €), a gyűjtést mégis sikeresnek értékelhetik. Ahogy már lenni szokott, elsősorban a kisnyugdíjasok voltak most is a legaktívabbak, míg a magyar önkormányzatok többsége illetve a tehetősebbek kevésbé voltak adakozó kedvükben. Auxt Ferenc megyei és városi képviselő, a Magyar Koalíció járási elnöke ráadásként felajánlott még egy hétvégi kokavai sítúrát is egy autóbusznyi devecseri gyerek számára. Az ajándékot az elnök társaságában e sorok szerzője, valamint Bán Zoltán megyei képviselő és Hacsi Attila volt főszerkesztő juttatták el az érintetteknek, s adták át személyesen Devecser polgármesterének.
A rövid, informális találkozón a polgármester beszámolt nemcsak a tragédia körülményeiről, hanem az azóta megtett lépésekről is. Az 5 400 lakosú kisváros, – amely 1997-ben kapta vissza városi rangját –, lakói közül 770 embert érintett közvetlenül a katasztrófa. 256 lakás sérült meg, amelyből 230-at le is kell bontani, mert további lakhatásra teljesen alkalmatlan. Mint a polgármester mondja, az ott lakók több lehetőség közül választhattak. Voltak, akik az utolsó karácsonyukat töltötték a városban, s inkább rokonokhoz, ismerősökhöz költöztek, egyes, kevésbé sérült lakásokat felújítanak, s 100 új lakás is épül majd azok számára, akik már nem költözhetnek vissza az eredeti otthonukba, de nem szeretnék elhagyni Devecsert.
A Kármentő Alapba eddig 1,6 milliárd forint folyt be, s a polgármester még mindig meghatódva mondja, hogy szinte azonnal a katasztrófa után megindult a gyűjtés, s nagyon sok önkéntes érkezett, akik részvettek a helyreállításban. Az orosházi vágóhídról pl. egy egész csapat jött, akik sátort vertek, s hetekig főztek a rászorulóknak, de nagyon sok élelmiszert, ruhát, tisztítószert is kaptak. Az ajkai vállalat, ahol egyébként 6 ezer ember dolgozik, s ahol röviddel a tragédia után, a sérült gátszakasz megerősítése ill. új védőgát megépítése után ismét megindult a termelés, minden érintett családnak 100 ezer forintos gyorssegélyt folyósított.
A lúgos iszap nemcsak a házakban okozott tetemes károkat, hanem a termőföldeken is. A kertekből, s a település benti területeiről már eltakarították a lúgos vízzel fertőzött részt, de még mindig kb. ezer hektáros külterületet kell megszabadítani az iszapos szennytől. Ezeken a területeken csak energiatermelő növényeket lehet majd termeszteni, s már gondolkoznak egy biogázüzem felépítésén is. Az állam vállalta, hogy piaci áron ezeket a területeket felvásárolja a tulajdonosoktól.
Devecser és Kolontár nincs könnyű helyzetben, a holtbéli táj, a tönkrement gépkocsik, az összedőlt épületek látványa még három hónap távlatából is igencsak lehangoló. De a devecseriek, ahol bizony a lakosság összetétele miatt (a település egy negyede hátrányos helyzetben élő roma) sincsenek könnyű helyzetben, már a jövőre gondol. A napokban kistérségi központot alapítottak, s elkészültek a tervek is, hiszen az összegyűlt segélyből még fejlesztésekre is futja. A tragédia egyéves évfordulóján emlékművet avatnak majd, amelyre minden támogatót meghívnak. Látva a város vezetőinek elszántságát, addigra valószínűleg már csak ez az oszlop emlékeztet majd a tragédiára.
Kép és szöveg: Juhász Dósa János
Felvidék Ma
