A II. Magyar Nemzeti Est keretében január 24-én Dunaszerdahelyen tartott nemzetpolitikai témájú előadást Szávay István, a Jobbik országgyűlési képviselője. A rendezvényt a felvidéki Magyar Polgári Kör – Polgári Társulás szervezte a Zerda 1250 nevű nemzeti szórakozóhely vendéglátásában.

Nagy Tamás elnök megnyitójában ismertette a 2004-ben életre hívott felvidéki egyesület célkitűzéseit: a magyar kisebbség alapvető emberi jogainak védelmét, a kisebbségi jogtiprások elleni fellépést, a felvidéki magyarság öntudatának helyreállítását, az őshonos magyar kultúra ápolását, valamint a nemzeti jogvédelem megteremtését. Az előadás a Jobbik egyik nem hivatalos választási kampányfilmjének levetítése után vette kezdetét.

Bevezetőjében Szávay István a mintegy nyolcvan megjelent érdeklődő mellett külön köszöntötte a média munkatársait, köztük a Dunaszerdahelyi Televíziót, amely a rendezvényt megelőzően külön interjút is készített a politikussal. A Jobbik Nemzetpolitikai Kabinetjének vezetője a magyar diplomáciai kapcsolatok taglalásával kezdte előadását. Mint mondta, Románia uniós csatlakozásának feltétel nélküli megszavazása után a Fidesz-KDNP kormány a „jószomszédi politika” elsőbbségére hivatkozva a délvidéki magyarságot készül elárulni Szerbia EU-s integrációjának kritika nélküli támogatásával. A politikus szerint az utóbbi húsz évben a magyar külpolitikának három prioritása volt, ezek csökkenő sorrendben: euroatlanti integráció, jószomszédi viszony és végül a határon túli magyarság érdekei: „Ezen a sorrenden kell most Magyarországnak fordítania, az elszakított magyarság ügyét semmi sem előzheti meg” – szögezte le a képviselő. Szávay István szerint a megalkuvó magyar diplomáciának az egyenes következménye volt a dunaszerdahelyi magyarverés, Malina Hedvig meghurcolása, valamint számtalan Magyarországgal szembeni megalázó gesztus, például, amikor Bajnai Gordonnal Robert Fico kormányfő „felmosta a padlót” Szécsényben.
A magyarországi politikai helyzetet értékelve Szávay István kijelentette, hogy nemzetpolitikai szempontból a Jobbik nem tekinti magát klasszikus értelemben vett ellenzéki pártnak, mivel minden olyan törvényjavaslatot (Trianon emléknap, kettős állampolgárság, szavazati jog, határon túli osztálykirándulások) támogattak, amelyeket a kormány – még ha a Jobbik programjának kisajátításával is, de – napirendre vett. „Nemzetpolitikában, amikor az elszakított magyarság helyzetéről, sorsáról beszélünk, csak egyfajta politika létezik: a nemzeti összetartozás és megmaradás politikája.” – jelentette ki a politikus.
Szávay István leszögezte: Magyarországnak és a magyar politikusoknak nem az a dolguk, hogy Budapestről megmondják, hogyan kell magyarnak megmaradni, hanem hogy a külhoni magyarság önrendelkezéséért vívott harcához minden segítséget megadjanak. A 2011. év kihívásai között a jobbikos képviselő első helyen a tavasszal esedékes szlovákiai népszámlálást emelte ki, amely tíz évre meg fogja határozni a felvidéki magyarság anyanyelv-használati és kisebbségi jogi érvényesülésének mértékét. (Szávay szerint sajnos megalapozott a félelem, hogy a felvidéki magyarság létszáma a 10 évvel ezelőtti 560.000 főhöz képest jelentősen csökkenni fog. – a szerk. megjegyzése: 10 éve 520 ezer magyar vallotta be magát Szlovákiában.) Másik problémaként a politikus a magyar gyermekek szlovák iskolákba íratását hozta fel, mondván kutatások cáfolják azt a hamis illúziót, hogy az idegen nyelvű oktatásban részesülő gyermek jobban tud majd érvényesülni az életben.

Előadásának zárásaként Szávay István emlékeztetett, hogy a világon ma is minden negyedik magyar gyermek Magyarország területén kívül születik meg. „Semmi sem állandó, a magyar történelem az elmúlt száz évben számtalanszor vett 180 fokos fordulatot. Én nem hiszek abban, hogy a jelenlegi állapotok örökké így maradnak; nem hiszek a határok megváltoztathatatlanságában; hiszek viszont abban, hogy a magyar nemzet egykor majd újra egyesülhet. Legyetek bátrak, mi mindenben támogatunk benneteket, de a harcot magatoknak kell megvívnotok” – zárta mondandóját a Jobbik nemzetpolitikusa.

Bencsik János, Barikád