Portálunkon február 21-én jelent meg Fibi Sándor “Nem előadás, inkább elmélkedés, hangosan kimondott belső monológ” című írása (a dunaszerdahelyi Együtt a közös jövőért konferencián mondott beszédének írásos változata). Erre válaszolt portálunk rendszeres olvasója, Varga Lajos az alábbi levéllel:
Tisztelt Fibi úr! Tisztelt SZMPSZ!
Talán illene, hogy több megértést tanúsítsak, de mára eljutottam odáig, hogy csak azt vagyok hajlandó megérteni, aki engem is megért. Nem tudok azonosulni Fibi Sándor véleményével, bár szinte minden vonatkozásban igaza van, csak egyet hiányolok terjedelmes írásából: Ugye, aki nem éri el azt amit szándékozott, annak két lehetséges oka van.
Az egyik, hogy olyan célt tűzött maga elé, ami túlzott volt, elsősorban saját képességeit nem becsülte fel jól,elég alaposan. A másik pedig, hogy a környezetet nem ismeri elég alaposan, nem jól kalkulált a potenciális ellenfelek erejével.
Azt hiszem a szlovákiai magyar oktatás tekintetében mindkét területen van bőven adósságunk, ezért hibásnak tartok minden másra mutogatást, bár ez tagadhatatlanul kényelmesebb. Sokkal kényelmetlenebb volna pl. olyan kérdést feltenni, hogy mit is tettek „nagy politikusaink” a magyar nyelvű oktatás érdekében az önsajnálaton kívül?
Vagy mit is tesznek jelenleg? El vagyunk bájolva Chmel úr karizmatikus személyiségétől – s mit kapunk cserébe ? A nagy semmit (bár ne lenne igazam), s a hátunk mögött a nagy karizmatikus egyéniség jókat röhög bárgyúságunk mértékén. Vagy az jobb, ha sajnálattal nézi az agyalágyult szerencsétleneket, s azon töri a fejét, mi lehetne az a konc, amit elébük vethetne úgy, hogy közben kegyvesztetté se váljon? Tetszik, vagy sem ez a helyzet, talán nem sikerült elég világosan fogalmaznom? Talán illő volna feltételezni, hogy bizonyos idő elteltével találni kellett volna valamiféle hatékony eszközt az ilyesfajta kisded játékok leszerelésére. Talán számon kéne kérni az MKP-t és közéletünket leépítő, szétverő kalandoroktól, hogy saját zsebükön kívül mi is vezérelte őket az elmúlt körülbelül 12 évben, hogy messzire ne menjek.
Mivel mások türelmét nem illik túlzottan igénybe venni, ezért bevezetés képen talán ennyit. Vannak kis mócsingok, amiken rágódni lehet, kicsit el is lehet vele éhségünket csapni, de attól még a holnapi ebéd teljesen bizonytalan, divatosan szólva nyitott kérdés marad.
Varga Lajos{iarelatednews articleid=”27127″}
