Daniel Lipšic belügyminiszter elégedettnek tűnt, amikor bejelentette a tutit hontalanítás ügyben: ha bizonyságot nyer, hogy valaki felvette a magyar állampolgárságot, elveszti a szlovákot, és ha nem nem jelenti be, hogy felvette, még 3300 euró bírságot is fizet. Tehát reszkessetek, magyarok
Az államnyelvtörvénnyel és az állampolgársági törvénnyel két jól időzített bombát hagyott hátra Robert Fico kormánya. Nagyon jól ismeri ugyanis a szlovák lakosság többségének nem éppen magyarbarát érzelmi viszonyulását. Tudta azt is, hogy mindkét törvénnyel akkoriban annyira elvetette a sulykot, hogy azok orvosolásával a következő kormánynak mindenképpen foglalkoznia kell, főleg abban az esetben, ha magyarok is ott lesznek a kormányban, és ezen törvények módosítása mentén majd szép lassan összeugranak a kormánypártok. Azt is tudta, hogy Szlovákiában a semmiből nem jöhet létre egy annyira demokratikus kormánykoalíció, amely könnyedén, mindenki megelégedésére megoldja a két balsorsú törvény szükséges módosítását. És azt is tudta, hogy még a legdemokratikusabb pártokban is vannak olyan egészségtelen nacionalizmussal átitatott képviselők, akik ebből politikai tőkét fognak kovácsolni, még azt se bánva, hogy közben lassan, de biztosan vagy szétverődik a koalíció, vagy pedig porig alázva felmorzsolják annak egyik pártját, történetesen a Most-Hidat. Fico jóvoltából szinte minden ülésszak tartogat az ilyen képviselők számára magyar-kóstolgató csemegét, ezen aztán nyilvánosan elcsámcsoghatnak, és megmutathatják, hogy a ki a legény a Tátra alján. Slota talán soha életében nem tartott ilyen hosszú sajtótájékoztatót, mint a minap magyarfaló témában. De vannak kulturáltabban megnyilvánuló elvtársai is…
Az államnyelvtörvényen úgy-ahogy túljutottunk, bár kissé keserű szájízzel, most viszont a szlovák parlamentben egymást üti a kisebbségi nyelvhasználati törvény az állampolgársági törvénnyel. Mert úgy van beállítva mindenhol, hogy üsse egymást azzal, hogy mindkettő mögött ott vannak a fránya és nyughatatlan magyarok. Szlovák politikusaink a kormányoldalon és az ellenzékben is egyaránt elfogadhatatlannak tartják, hogy mindkettő esetében számunkra pozitív elmozdulással járó törvény szülessen, mivel ez a szlovákság szemében visszatetszőnek tűnne. Ettől még a miniszterelnök asszony is retteg. Rosszul időzített Radičová, az államnyelvtörvényt és a kisebbségi nyelvhasználati törvényt kellett volna együtt és egyszerre benyújtani, vitára bocsátani és elfogadni, ami teljesen logikus magyarázattal szolgált volna akár a szankciókra is mindkét törvény esetében, és mérsékelhette volna az államnyelvtörvénynek a kisebbségek ellen irányuló máig felfoghatatlan élét. Az állampolgársági és kisebbségi nyelvhasználati törvény szerencsétlen összemosása viszont nem hozhat a felvidéki magyarokra nézve kedvező eredményt. Egyértelmű most már az is, hogy a Most-Híd a kisebbségi nyelvtörvényt preferálja, fel is adta őszig a megegyezés lehetőségét a honosítással és hontalanítással kapcsolatban. Egyrész azért, mert a kisebbség nyelvtörvény az ő műhelyében készült (Chmel miniszterelnök-helyettes hivatala), másrészt az állampolgársági törvény kormányközi egyeztetési folyamatából, a szlovák javaslat kidolgozásából Bugár pártját teljesen kihagyták. Inkább tekinthető tehát a kisebbségi nyelvtörvény fontos belpolitikai ügynek (és a párt ezt fogja prioritásként kommunikálni), míg a kettős állampolgársági törvény esetében szükséges a magyarországi fél álláspontja is, amelyet ők kevésbé tudnak befolyásolni.
Az alku tárgya tehát: az előbb említett törvény átkerülhet a második olvasatba – amikor viszont még érhetik meglepetések a Most-Hidat és minket is -, az állampolgársági törvény pedig egyelőre jegelődjön. De ennek a törvénynek a napirendre tűzése is okozhat még meglepetést: az ellenzéki Smer és a kormánypárti Matovič javaslata szinte megegyezik, és a szintén kormánypárti Procházka elképzelésétől sem áll messze az, hogy megtarthatják szlovák állampolgárságukat a külföldön élő kettős állampolgárok, de elveszítik azt a Szlovákiában élők, annak ellenére, hogy itthon maradtak Szlovákiában, a szülőföldjükön, és továbbra is ennek az országnak az adófizető polgárai.
