„A rendszerváltás előtt, gondolom, némi cinizmus lett volna szabad magyar sajtót ünnepelni, és egyre inkább úgy érzem, hogy most is az” – fogalmazott Kleer László, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Helyi Lapok Szakosztályának elnöke a MÚOSZ sajtónapi ünnepségén, amelynek keretén belül szakmai elismeréseket adtak át, köztük a MÚOSZ életműdíjának számító Aranytollakat.
A szakosztály elnöke szerint „a magyar sajtónak nem sok olyan időszakhoz volt szerencséje, amikor valóban szabadon működhetett. Többek között ilyen volt az 1848-as forradalom utáni időszak, a második világháborút követő koalíciós idő, az 1956-os forradalmi események ideje és egy rövid ideig a rendszerváltás utáni hónapok. Milyen szép is volt, amikor még nem jöttünk rá, hogy jobboldali és baloldali újságírók vagyunk”.
Kleer László hangsúlyozta, hogy a helyi média politikai általi befolyásoltsága egyre nagyobb, és erről nem a jelenleg regnáló párt tehet csak, hanem az eddigi kormánypártok és ellenzékek, melyek készek voltak megegyezni a helyi lapok pártbefolyásoltságának konzerválásáról. Mint fogalmazott, ő még nem számolt le azzal a reménnyel, hogy még lehetséges pártokon és politikai nézeteken felülemelkedő, szakmai újságírás Magyarországon. „Ha 1848-ban a márciusi ifjaknak ezt sikerült elérniük a vér nélkül győzedelmeskedő forradalmukkal, akkor nekünk kötelező eszmei örökségünk, hogy a nyilvánosságot és a szabad véleménynyilvánítást biztosítsuk azokon az eszközökön keresztül, amelyeket jó sorsunk a kezünkbe adott!”
Aranytoll-díjak: A MÚOSZ Elnöksége és Választmánya 1978-ban határozta el, hogy emlékül és elismerésképpen Aranytollat adományoz a több évtizedes újságírói pályafutásuk alatt érdemes és kiemelkedő munkát végzett kollégáknak, életművük elismeréseként. Az Aranytollakat az e célra létrehozott bizottság javaslatai alapján az elnökség évente egy alkalommal ítéli oda, s ünnepélyes átadásukra a Magyar Sajtó Napján kerül sor.
Szepesi György az Aranytoll alapítvány elnöke és Havasi Péter, újságíró
Az idei kitüntetettek: Bódi Ágnes újságírói pályafutását a Kisalföldnél és a Dunántúli Naplónál kezdte, majd a Magyar Távirati Iroda munkatársa lett. A megbízható és pontos hírszerkesztői tevékenység mellett számos háttéranyagot és publicisztikát közölt. Kollégái kiemelik, hogy mindig figyelt a fiatalokra, a szakma fortélyait tapintattal és diplomatikusan tudta átadni az új generációknak. 1975 óta a MÚOSZ tagja, részt vett több bizottság, köztük az Etikai Bizottság munkájában, melynek jelenleg is alelnöke. Nyugdíjasként is rendszeresen publikál, elsősorban turisztikai témájú nyomtatott és online újságokban. Az egyik legújabb szakosztályunk, a tavaly alapított Környezetvédelmi, Vízügyi és Idegenforgalmi Szakosztály szervezőtitkára.
Domány András az egyetem elvégzésétől kezdve csaknem négy évtizeden át dolgozott a Kossuth rádióban mint riporter, szerkesztő és parlamenti tudósító. Pályafutása során munkatársai és hallgatói hozzáértő és körültekintő, a tényekhez szigorúan ragaszkodó, megvesztegethetetlenül becsületes újságírónak ismerték meg. Különösen emlékezetesek kiváló közgazdasági tárgyú műsorai, lengyelországi és egyházi témákat elemző kommentárjai, minden elfogultságtól és részrehajlástól mentes országgyűlési tudósításai.
Fekete Béla újságírói pályafutását 1955-ben kezdte a Repülős újságnál, 1995-ben vonult nyugdíjba mint az Észak-Magyarország megyei napilap regionális szerkesztője. Dolgozott egyebek mellett a Déli Hírlapnál, az Új Északnál, tudósította a Magyar Rádió miskolci szerkesztőségét. 1983 és 1990 között felelős szerkesztője volt a borsodi vegyipari társaságok üzemi lapjának, a Borsodi Vegyésznek. Hosszú éveken keresztül volt tagja a MÚOSZ választmányának, volt elnökségi tag, és vezetőségi tagja, szervező titkára a szövetség Borsod-Abaúj-Zemplén megyei újságírócsoportjának. Fiatal újságírók sokaságát nevelte, oktatta szakmánkra, annak tiszteletére.
Lányi Botond a hatvanas évek közepétől dolgozik újságíróként. Az első állomás a Borsodi Vegyész című üzemi lap, majd sok-sok éven át a Kelet-Magyarország című napilap, ahol dolgozott a gazdaságpolitikai rovat munkatársaként, majd rovatvezetőjeként, később a lap olvasószerkesztőjeként. Több mint másfél évtizeden át mellékfoglalkozásban szerkesztette a MÁV Záhonyi Átrakó c. üzemi lapját. 1990-től az akkor indított Nyíri Futár, később az Esti Szó és a Nyíregyházi Napló szakmai vezetője 2004-ig, nyugdíjba vonulásáig. 1990 óta a MÚOSZ küldötte. A nyíregyházi helyi csoport vezetője volt; a pár éve alakult Észak-Alföldi Sajtóklub alapító tagja. Ma is aktív újságíró: évek óta az MTI külső munkatársa, a vásárosnaményi Új Bereg c. önkormányzati lap szerkesztője.
Lendvay Béla első írásai kamaszként, 1948-1949-ben a Pajtás gyermekújságban, az Igazságban és a Friss Újságban jelentek meg. 1950 és 1953 között középiskolájának újságját szerkeszti, és publikációit a Szabad Ifjúság közli. 1954 és 1958 között egyetemi lapot szerkesztett, majd 1958-tól 1968-ig a Zalai Hírlap munkatársa, országos agrárgazdasági lapokban publikál. 1968-tól 1974-ig a Termelőszövetkezeti Tájékoztató főszerkesztőjeként dolgozik. 1975-től 1988-ig külsősként újra a Zalai Hírlap munkatársa, majd 2002-ig, nyugdíjazásáig a Tejipari Hírlap – a magyar tejgazdaság országos lapjának – főszerkesztője.
Marik Sándor négy évtizeden át, 2004-ig dolgozott a Kelet-Magyarország című napilap szerkesztőségében. Végigjárta a szakmai ranglétrát, gyakornoktól, munkatársi, rovatvezetői, olvasószerkesztői munkakörökön át a főszerkesztő-helyettesi beosztásig. Volt rendőrségi és honvédelmi tudósító, valamint városházi, megyeházi és parlamenti tudósító. 1975 és 1991 között a Kelet-Magyarország újságíró stúdióját vezette. 1994-ben cikksorozatban dolgozta fel az 1948. évi pócspetri pert, amelynek anyaga könyvbe szerkesztve is megjelent, miként válogatott írásai is két kötetben. Marik Sándor a hetvenes évektől kezdve résztvevője a szakmai közéletnek, a MÚOSZ közgyűlésein küldött, két ciklusban a MÚOSZ megyei titkára volt. Jelenleg a Szabolcs-Szatmár-Beregi Szemle főszerkesztő-helyettese, és tudósítója-főmunkatársa a Klubháló című internetes portálnak.
Nagy Zsolt 1961-ben, laboránsként kezdte a szakmát, 1962-től fotóriporterként a Szolnok megyei Néplap szerkesztőségében dolgozik, majd ugyanitt a Fotórovat vezetője, ezt követően főmunkatársa. Alapítója volt a Fotóriporteri Kamarának, majd a Fotóriporterek Társaságának, részt vett a Magyar Sajtófotó Pályázat zsűrijének munkájában, továbbá a vidéki fotóriportereket képviselve tagja volt a MÚOSZ Fotóriporterek Szakosztálya vezetőségének is. A helyi fotóriporter kollégáknak továbbképző tanfolyamot szervezett. Életműdíjként megkapta Szolnok Megye Művészeti Díját. Fotóriporteri munkássága alatt 35 ezer fotó jelent meg a neve alatt nyomtatásban.
Nánay István a kortárs színházkritika egyik legelismertebb alakja. 1973-tól a Magyar Színházművészeti Szövetség, majd jogutódja, a Magyar Színházi Társaság tagja, 1986 és 1990 között a Magyar Tudományos Akadémia Színháztudományi Bizottságának tagja. A nyolcvanas évek közepétől a színházkritikusok több hazai és nemzetközi szervezetében aktív, vezetőségi szerepet is vállal. 1997-98-ban, a Színházi Kritikusok Céhének első elnöke. Tizenöt éven át volt a Színház című folyóirat főszerkesztő-helyettese. Dolgozott rendezőasszisztensként és dramaturgként is. A Színművészeti Egyetem, a Veszprémi Egyetem és az ELTE tanára, a Hajónapló Műhely egyik vezetője, számos színházi tárgyú szakkönyv és az intézményes magyar színház- és filmművészképzés száznegyven évét feldolgozó Tanodától – egyetemig című könyv szerzője.
Rózsa Gyula a magyar műkritika karakteres alakja. 1957 és 1960 között az egri Népújság külső munkatársa volt, majd 1961-től 1964-ig a Népszabadság külső, majd szerződéses munkatársa. 1964–től 1985-ig képzőművészeti kritikusként a lap főmunkatársa. 1971 és 1985 között a Kritika képzőművészeti rovatvezetője volt. 1985-től 1992-ig az Iparművészeti Múzeum főigazgatójaként tevékenykedett. 1992 és 2004 között a Népszabadság Rt. lapigazgatója volt, majd 2005-től ismét képzőművészeti kritikusként írt a lapba. Tanított a MÚOSZ Bálint György Újságíró Iskolájában, az ELTE BTK Esztétika Tanszékén, a Janus Pannonius Tudományegyetem Budapesti Tagozatán, és a Népszabadság Oktatási Központban. Több száz cikk, esszé és tanulmány mellett 11 monográfia kötődik nevéhez.
Szalontai Éva több mint 2000 újságcikk, tanulmány, szakcikk írója magyar, angol, orosz, francia nyelven. Pályafutása során dolgozott svédországi tudósítóként, a Svéd Malmői Lap fiókszerkesztőjeként, a Panoráma Világlap és az Ausztrál Kisújság munkatársaként. A MÚOSZ Életmód Szakosztályának elnökeként imponáló programszervezői munkássága vívott ki méltán elismerést.
Az Aranytoll kitüntetést – a MÚOSZ hagyományosan – minden évben határon túli újságírónak is odaítéli, az idén Havasi Pétert tüntették ki. 1971-ben a Csehszlovák Rádió pozsonyi magyar szerkesztőségében kezdte a pályát. 1976-ban, szülővárosában, Kassán középiskolás és egyetemista diákokból álló amatőr színjátszó csoportot alapított, az együttes otthon és külföldi fesztiválokon is jelentős sikereket ért el. 1995-ben a szlovák rádió magyar adásának kassai szerkesztőségében vállalva munkát visszatért az újságírói pályára. Nyugdíjba vonulásáig itt, a Pátria Rádióban dolgozott. 2003-ban megalapította a Hernád Magyar Lap- és Könyvkiadót, mely főként a Kassához kötődő magyar szerzők könyveit jelenteti meg. A kiadó gondozza a régió egyetlen magyar nyelvű nyomtatott médiumát, a Havasi Péter főszerkesztésében megjelenő Kassai Figyelő társadalmi és kulturális folyóiratot. A szerkesztőség 2010-ben a város jó hírének öregbítéséért megkapta Kassa főpolgármesterének díját.
Havasi Pétert a MÚOSZ a Magyar sajtó napja alkalmából Aranytoll életmű díjban részesítette
A kulturális újságírók Virág F. Éva-díját Ónody-Molnár Dóra, a Népszabadság újságírója kapta, a díjat svájci riportútja miatt egy későbbi időpontban veszi át.
A fiatal sportújságírók Németh Gyula-díját Pető Péter, a Népszabadság munkatársa vehette át. 1994-ben Németh Gábor író, édesapja Németh Gyula emlékére létrehozta a Németh Gyula-díj Alapítványt. Az alapítvány célja: kitüntetésben részesíteni a nyomtatott vagy az elektronikus sajtóban dolgozó, pályakezdő fiatal újságírót, aki munkájával felkeltette a sportújságírók elismerő figyelmét, s akit szakmai és emberi tisztesség, felkészültség, választott sportágának feltétlen szeretete és szakmája iránti nemes alázat jellemez. A díjat a szerkesztőségek javaslatai alapján az alapítvány kuratóriuma ítéli oda.
A MÚOSZ Műgyűjtők Szakosztályának Ezüst Mókus Díját Passuth Krisztina és Bősze Ádám vehették át. A MÚOSZ Gazdasági Újságírók Szakosztályának Gazdasági Sajtó Díjával Pekár Erzsébetet, az MTI munkatársát tüntették ki. A MÚOSZ Filatéliai Szakosztályának Díját Czirók Dénes filatéliai szakíró kapta.
muosz.hu, Felvidék Ma
