Esterházy János nem volt sem szent, sem bűnöző címmel jelentetett meg tegnap a Sme című napilapban egy írást Morvay Péter, a lap egyik elemzője. Az írás a felületes szemlélő számára akár előrelépésként is értékelhető, hiszen egy mesterségesen felfokozott Esterházy-ellenes szlovák légkörben árnyaltabb képet próbál megrajzolni a 110 éve született politikusról
és szembe megy a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete és néhány negatívan elfogult szlovák történész egyértelműen elítélő véleményével.
Az írás újságírói véleménynyilvánításnak elfogadható, nem tekinthető viszont mértékadó elemzésnek. Két okból kifolyólag.
Az első az általa alkalmazott módszer. Szlovák politikusok, újságírók, elemzők gyakran folyamodnak olyan trükkhöz, hogy ha a szlovákok számára negatív és kényelmetlen jelenség kerül napirendre, úgy kerülik meg a vele való szembesülést, hogy keresnek egy magyar megnyilvánulást, s azt megpróbálják szembeállítani vele. Így nem a problémával néznek szembe, hanem egy mesterséges álvitával próbálják meg elkenni a kérdést.
Két példa, hogy érthetőbb legyen, miről beszélek. Ján Slota több alkalommal durván megsértette a magyarokat. Tisztességes polgár ilyenkor egyértelműen el kell, hogy ítélje a megnyilvánulás tényét és tartalmát. Ám pl. a szent István elleni durva támadást másfél évvel ezelőtt nem ítélték el nyilvánosan még a szlovák püspökök sem. Helyette a média előhozta, hogy Magyarországon valaki valamit mondott, s máris arról szólt a vita, hogy itt mindkét oldalon vannak úgymond szélsőségesek, akik összebeszélnek mindent. Ezzel bizonyos fokig egyfajta cinkos védőfüggöny alakult ki Slota és kijelentései körül.
Egy másik példa a szlovákiai magyarok második világháború utáni meghurcolása. Ahelyett, hogy a szlovák politika szembenézne ezzel, elkezd párhuzamokat gyártani: azért történt mindez, mert a háború alatt a magyarok közül néhányan elfogadhatatlanul viselkedtek, vagy azért, mert – mint Esterházy is -, igazságtalannak tartották a trianoni szerződést és revízióban, ergo: Csehszlovákia határainak megváltoztatásában gondolkodtak.
Nos, ez is mellébeszélések halmaza, hiszen a trianoni szerződés tényleg erkölcstelen volt ( nem ratifikálta azt pl. sem az USA, sem a Szovjetunió), 1938 őszén pedig a Versailles-i szerződések tarthatatlanságát már mindenki belátta – maga Beneš is!!! Ha valaki megváltoztatta az első Csehszlovákia határait, az Hitler, Mussolini, Daladier és Chamberlain volt Münchenben, illetve Ciano és Ribbentrop Bécsben. Ha pedig a magyarok közül bárki is a második világháború idején bűnöket követett el, akkor a vétkeket fel kell tárni és a bűnösöket bíróság elé állítani. Ám ha az ártatlan népek elleni tömeges megtorlást bűnnek tekintjük a háború idején, akkor bűnnek kell tekintenünk a háború után is. Kettős mérce itt sem létezhet: ezért is egyértelmű, hogy a szlovákiai magyarok megérdemelnének legalább egy bocsánatkérést és némi szimbolikus kárpótlást az 1945-49 között történtekért.
Morvay Péter hasonló módszert alkalmaz. Elismeri Esterházy demokratikus megnyilvánulásait, azt is, hogy nem szavazta meg a zsidótörvényt. Ugyanakkor azonnal odatesz a másik oldalra néhány érvet az elfogult szlovák történészek nézeteiből, mondván, hogy létezik egy másik Esterházy is, akinek elítélendő megnyilvánulásai is voltak. Valóban voltak, mint mindenkinek abban a korban, de azok sokkal kisebb kaliberűek voltak és távolról sem szolgáltathattak elégséges okot olyan súlyos ítéletre, mint amilyenben részesítették.
S ez a másik fajsúlyos probléma. A szerző politikusi, történészi nézetekből próbál meg egy olyan képet összeeszkábálni, amely a címben leírt értékelést bizonyítaná. Mesterségesen próbál döntetlen körüli eredményt összerakni úgy, hogy mindkét oldalra összehord különböző fajsúlyú érveket mondván, mellette és ellene is szólnak azok. Magyarán: nincs miért kérni Esterházy rehabilitációját.
Ez viszont hazugság. Szubjektív vélemények voltak és lesznek, történészek, politikusok, elemzők még elvitatkozhatnak sokáig Esterházy megnyilvánulásain is.
Nem erről van viszont szó. Az igazságról és a törvényességről lenne szó, s az bizony nehezen bogozható ki szubjektív vélemények alapján. Engedtessék meg visszautalnom Esterházyt rehabilitálni kell c. írásomra, ahol azt javaslom, hogy Esterházy ügyét vizsgálja meg újra egy független bíróság. Esterházy Alíz pár évvel ezelőtti bírósági beadványa is ezt célozta: perújrafelvételt javasolt, ám ezt nem teszik lehetővé a jelenlegi szlovák törvények. Itt csúsztat Morvay Péter: nem személyes nézetek alapján akarja itt bárki is rehabilitálni Esterházyt, hanem a jog és a törvény alapján. Az Esterházyt rehabilitálni kell c. írásomban azt is leírom, hogy maga a szlovák igazságügyi minisztérium 1999-es elemzése állapítja meg, hogy Esterházyt jogsértő módon ítélték el. A probléma ott van, hogy ezt az értékelést jogi szempontból is releváns módon csak bíróság mondhatja ki: csak bíróság tehet semmissé egy jogtalan bírósági ítéletet.
Az pedig perújrafelvétel nélkül nem megy.
Csáky Pál{iarelatednews articleid=”27566″}
