„A kisebbségek nyelvéről szóló törvény biztosan előrelépés. De csak kicsi, mert az elfogadott változatot túlságosan is áthatják a többség félelmei” – írta Peter Morvay a Sme napilapban, ahol részletesen taglalta a törvény hiányosságait.
Meg merem kockáztatni, hogy nagyon jól látja a dolgokat, és illene megköszönni neki az írást, mely lényegében nekünk, magyaroknak ad igazat. Csakhogy: Hol volt a tisztelt újságíró úr a kisebbségi törvény tárgyalásakor? Miért nem írta meg már akkor, a kezdet kezdetén, amikor Matovič előállt követeléseivel, hogy az általa kierőszakolt törvénymódosítások sértenék az itt élő nemzeti kisebbségek, köztük a magyarok emberi jogait? Mert nyelvünknek ily módon megnyirbált használata, melyre az elfogadott törvény lehetőséget biztosít, megaláz bennünket, és megerősít másodrendű állampolgári pozíciónkban.
Hasonlóképpen hiányolom a Týždeň főszerkesztőjének, Štefan Hríbnek a kiállását mellettünk. Nem is olyan régen ő volt az, aki elismerte a trianoni diktátummal kapcsolatos sérelmeink jogosságát, támogatta Magyarországgal való szoros kapcsolatainkat, majd igyekezett lebeszélni bennünket a magyar állampolgárság felvételéről, nehogy felfegyverezzük a szlovák nacionalistákat. Kérdésem: Miért, csak akkor emelnek szót mellettünk, amikor már késő, amikor már megszavazták a törvényt? Mert ha jó újságírók volnának, akkor a parlamentben történtekről a valóságnak megfelelően, és a nacionalista retorikát elítélően, és főleg: időben tájékoztatnák a szlovák nemzetiségű polgárokat. Arra is keményen rámutatnának, hogy az itt élő magyarok ellen immár 100 éve elutasító és megtorló kampány folyik. És fel lehetne hívni a szlovák nép figyelmét arra, hogy az itt élő kisebbségeknek végre meg kell már adni azokat a jogokat – szabad anyanyelvhasználatot szülőföldjükön -, amelyek őket megilletik.
A tisztelt urak tehát nem álltak feladatuk magaslatán, amikor az írott szó erejére a legnagyobb szükség lett volna. Pedig most bebizonyíthatták volna, hogy a szlovák újságírók közt is akad belevaló legény, aki segít jogaink kivívásában. Mert így utólag, mikor már nincs tétje, mindenki lehet okos. Meg nagyvonalú. Mert ettől függetlenül: a törvény törvény marad.
Mészáros László
