Budapesten az Óbudai Református Templomban 2011. június 19-én búcsúztatták dr. Török Bálint történészt. A következőkben Bakos István búcsúbeszédének szövegét közöljük:
Nagytiszteletű Lelkész Úr! Gyászoló Család! Kedves rokonok, barátok, ismerősök! Tisztelt Gyászoló Gyülekezet!
A Teremtő magához rendelte sorstársunkat, akitől most– családjával, gyülekezete tagjaival együtt – végső búcsút veszünk, mielőtt hamvai Révfülöpön, nyaralójuk kertjében örök nyugovóra lelnek,.
A rendszerváltást követő honi közélet egyik kiemelkedő, tevékeny alakja volt a 86. esztendős korában elhunyt dr. Török Bálint történész, közíró. Életútját, karakterét, keresztyén-magyar értékrendjét, megpróbáltatások és küzdelmes sikerek érlelték. Az elmúlt negyedszázadban, közéleti szerepvállalásai kapcsán, sokan ismerhettük meg őt. Halála nemcsak családjának, az 1945-ös Alapítványnak, a Rákóczi Szövetségnek, Esterházy Jánost és Teleki Pált tisztelők sokaságának, a Magyar Szemle, a Valóság és számos más fórum olvasói körének vesztesége, hanem mindannyiunké.
Az apaágon erdélyi, anyai ágon nyugat-dunántúli gyökerű Török Bálint Budapesten született. Elszegényült hattagú család törekvő gyermekeként a kitűnő Lónyai Ref. Gimnáziumban tanult. A Jó Pásztor és a Soli Deo Gloria Református Diákszövetség lelkes tagjaként lelkész, vagy tanár akart lenni. A háború próbáit kiállva, zsidómentő akciókat is szervezve, a népi ellenzék vonzásában készült a jövőre, részt vett a szárszói találkozón. A háború zivatarában, a debreceni és a budapesti Bölcsészkart váltogatva végezte el az egyetemet, s magyar-történelem szakon szerzett diplomát. Munkába állt, megházasodott. Szerető feleségével, a 2007 novemberében elhunyt Mészáros Zsuzsannával, hat évtizeden át kötötték össze sorsukat. Két gyermeküket Bálintot és Zsuzsannát becsülettel fölnevelték, taníttatták. Az ifjú férj kedves tanáránál, Karácsony Sándornál tett egyetemi doktorátusi vizsgát 1947 végén Debrecenben. Ezután az Országos Könyvtári Központban kapott állást. 1952-től a Széchényi Könyvtár olvasószolgálatát vezette, ahol munkatársa volt pl. Albert Gábor és Hankiss Elemér is. Irodalomtörténészi ambícióit letörték, ám részt vett a szellemi életünket megújító Petőfi Kör munkájában. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot eufórikus örömmel élte át. A forradalom leverését követően őt is meghurcolták, munkahelyéről kirúgták, állást nagyon nehezen kapott. Több helyen próbálkozott, végül 1961-től gyógypedagógiai intézeti nevelőként, majd ’69-től 1984-es nyugdíjazásáig, a KPM Vezetőképző Intézetében tanárként dolgozott.
Ezt követő éveit szellemi akkumulálásra és családjára fordította, mígnem 1988 februárjában a Magyar Nemzet közölte egyik vitairatát. Ekkor elkapta a gépszíj, s a rendszerváltás közéleti megmozdulásaiba, akcióiba írásaival egyre jobban bekapcsolódott. Az értelmiség, s főleg a történészek és politikusok felelősségét tisztázó vitákban kezdeményező szerepet vállalt. A rendszerváltó lapokban; az Új Magyarországban, a Pesti Hírlapban, a Hitelben, a C.E.T.- ben, a Pest megyei Hírlapban, s az általa is szerkesztett RING-ben közölt néhányszáz írása, igazságkereső szolgálata 1990 táján átszivárványozta a korabeli magyar szellemi horizontot. Elismert publicistává, magyarán közíróvá vált. Szellemi szabadfoglalkozású nyugdíjasként kilombosodó közírói munkássága; igazságkereső szándéka, meggyőző vitastílusa, okos érvelése emberi portréját kiteljesítette, maradandóvá tette.
1993-ban belépett és választmányi tagja lett a Rákóczi Szövetségnek. Esterházy Aliz társának szegődött a történelmi igazságtételt is szolgáló Esterházy János Emlékkönyv (2001) megírásában, összeállításában. Szerepet vállalt a méltatlanul meghurcolt Esterházy János rehabilitálásáért küzdő Emlékbizottságban: Történészként figyelme főleg az elhallgatott és meghamisított közelmúlt történetére irányult, amelyet a közelmúltban elhunyt Csicsery-Rónay Istvánnal, illetve Horváth Jánossal közösen írott: A demokrácia fellegvárának építői c. könyvük is reprezentál. Velük együttműködve – tevékenyen részt vett az 1945 utáni magyar történelem hiteles megírásában. Történészi munkásságának java, mintegy félszáz tanulmánya, a Magyar Szemlében jelent meg, amelyet a maga és elvbarátai fórumaként tisztelt, szeretett. Ez időtálló marad csakúgy, mint az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemes Balla Bálint szorgalmazására írott „Farkas esz meg, Medve esz meg” című könyve, amelyben Szentiványi Domokos és a magyar függetlenségi mozgalom történetét dolgozta föl.
Lankadatlan buzgalma egy történelmi igazságtétel ügyében lenyűgöző emlékem marad. Tagjai voltunk a Teleki Pál Emlékbizottságnak. Török Bálint közreműködött tudós-államférfi kultuszának ápolásában, budavári szobrának médiaháborújában, majd balatonboglári fölállításában. Teleki Pálról és Varga Béláról szóló kitűnő írásaira építve, Kovács Miklós polgármester jóvoltából készült el a Magyar szolidaritás balatonboglári példái 1939-2009 című közös könyvünk, amely a lengyel-magyar bajtársiasságot és a Rieger Tibor alkotta szobor kálváriáját mutatja be. 2010 október 26-án, az Eötvös Collegium épülete centenárumán, boldogan rántotta le a leplet, a Teleki Pál kisplasztikáról. Török Bálint még a kórházi ágyáról is szervezte Teleki Pál halála 70. évfordulós megemlékezéseit. Számos tanulmányt írt róla, perre is ment érte Karsai Lászlóval, amit a Magyar Bíróságon megnyert. Karsai az Emberi Jogok Európai Bíróságán Strasbourgban föllebbezett, ahol már a Magyar Államot (meg Teleki Pált és Török Bálintot) vádolta igaztalanul. Kártérítést követelt és kapott. E szégyenletes, históriát – Karsai versus Hungary címmel – Bálint a Valóság 2010. júniusi számában közölte. Ő immár a Legfőbb Bíró ítéletére várva, a túlvilágról folytathatja pereit: a Teleki kérdésről, a Koszorús-akció jelentőségéről, Esterházy János rehabilitációjáról, 1945 demokratikus törekvéseiről meg a többi nemzetvédő, becsületünket óvó ügyről. Tanúságtevőként ott is Teleki Pál bátorító szavait idézi: „Nincsenek kis nemzetek, csak kishitűek. Nincsenek kis emberek, csak kicsinyhitűek… Becsületünk előbbrevaló a jólétünknél.” Mindig bízott az Isteni igazságtételben!
Állami kitüntetést életében nem kapott. Ám 1994-ben az Esterházy Emlékérmet az elsők között vehette át. Hálás vagyok a sorsnak, hogy 2006 június 4-én, a Bethlen Gábor Alapítvány Trianoni-emlékülésén, Rieger Tiborral együtt adhattuk át neki a Teleki Pál – érdemérmet, amit az 1956-os Magyar Forradalom és Szabadságharc 50.évfordulója alkalmából alapítottunk. Nemzetszolgálatát a Magyar Művészeti Akadémia is elismerte, s – a közírás művészeként – 2007-ben tiszteletbeli tagjává választotta.
A Teleki Pál Emlékbizottság – Csicsery-Rónay Istvánnal, Mádl Ferenccel és Török Bálinttal – három oszlopát vesztette el az elmúlt hónap során. Nélkülük vajon mikor avatjuk a Demszkyék által kitagadott tudós-államférfi szobrát Budavárban? Bízzunk a Legfőbb Ítészben, meg Török Bálint és társai igazságkereső, értékőrző szellemének hatásában! Élő a szobor!
Kedves Bálint! Alig hagytál el bennünket, máris hiányzol. Fájó szívvel búcsúzunk tőled, köszönjük életed áldásait. Isten nyugosztaljon! Béke poraidra!
{iarelatednews articleid=”28876″}
