29151

Ahogy a magyar EU-elnökség a végéhez közeledik, egyre erősebb kritikai nyilatkozatsorozat érkezik Szlovákiából Magyarország felé.

Annyiszor megírtuk már – ezen a honlapon is – hogy nem jó, ha a magyar diplomácia túl érzékenyen és felületesen reagál a nemzetközi szervezetek, ebben az esetben a Velencei Bizottságnak a magyar Alaptörvénnyel kapcsolatos észrevételeire, mert az újabb össztűz munícióját adja a tisztességtelen ellenfele kezébe. Csak pozitívan tudom értékelni, hogy tegnap már minőségi változás állt be ezen a téren, és a magyar külügyminisztérium saját nyilatkozatával helyére tette a dolgok lényegét. Örömmel vették a Velencei Bizottság értékelését, kiemelve mi mindenben igazolta a magyar álláspontot. Azon dolgok felett sem siklottak el, amelyek terén aggályokat fogalmazott meg a Bizottság. Ezeket az aggályokat a  végrehajtásra hozott törvények lesznek hivatottak  eloszlatni. Leginkább a szlovák külügyér nyilatkozatára adott rövid válasz szövege volt az, amelyet vártunk. Ebben arra figyelmeztették Mikuláš Dzurindát, hogy a nagy elégedettségében ne feledkezzen meg a szlovák nyelvtörvénnyel kapcsolatos Bizottsági aggályokról sem. Egyszóval: erkölcsi joga a bírálatra csak annak van, aki a kisebbségek ügyében példaértékű törvényeket alkot, és nem elítélendő fércmunkát, mint azt a nagy elégedettséggel és vehemenciával nyilatkozó, a hivatalos szlovák álláspontot képviselő szlovák külügyminiszter tette. Jobb lett volna, ha anno az EP-képviselő Szájer József is ezzel kezdi a mondandóját, mert akkor a szlovák hírtévé (TA3) esti politikai „meséje” talán nem Magyarország ócsárlásáról szólt volna. Higgyék el, a pórul járt „farkasokról” szóló mesét azoknak, akiket „farkaskölyköknek” néznek ezen a vidéken, nem élvezet meghallgatni. Nem az érzékenység mondatja ezt velem, hanem a tapasztalat. Nem jó, ha a politikai labda állandóan Magyarország térfelén pattog, és az újabb meccslabdát a szlovák politika játékosai könnyűszerrel megfoghatatlanul leütik.

S ha már a meccslabdákról beszélünk, egy feldobott szlovák labda még mindig ott pattog déli szomszédunk térfelén. Amíg a magyar fél nem üti le a szlovák nacionalisták ágyújában lesz „töltény”. A tegnap esti politikai vitában az volt a fő téma, hogy Magyarország arrogánsan viselkedik Szlovákiával szemben, mert válaszra sem méltatta a megegyezésre tett pozitív (sicc) javaslatát. Arról a Lipšic-féle dokumentumról beszéltek, amelyben Magyarországnak a kettős állampolgárság ügyében egy államközi egyezmény megkötését javasolták. Kérdem én, mi lenne, ha holnap erre is egy olyan tegnapihoz hasonló szakmai töltetű válasz jönne, és nem csak egy kézlegyintés. Egy komoly elemzés, amely miatt elvetik a gyatra javaslatot.
Azt hiszem Magyarországon, nem kell senkinek figyelmébe ajánlani Szlovákiát annak okán, hogy élen jár déli szomszédja erkölcstelen lejárattatásában. Hallhatják, tapasztalhatják, teszik ezt egyre hangosabban és összehangoltabban, bár azokban a témában, amiket bírálnak ők sem különbek a közmondásból ismert „Deákné vásznától”! Mert szerintem, a szlovák politikai pártok, de főleg a szlovák kormány inkább abban jeleskedhetne, hogy felénk, a felvidéki magyarok felé valami előremutató, együttélést erősítő javaslattal álljon elő. Például: ismerjék el a kisebbségek által lakott területeken az ott élő nemzetiségek nyelvét hivatalos nyelvként is. Vagy: a kisebbségek élhessenek önrendelkezési jogukkal, amit a szlovák kormány intézményrendszerrel és anyagiakkal támogat. Hiszen ahogyan Mikuláš Dzurinda is nagy hangon ország-világ elé kiáltotta a nemzeti kisebbségekért elsősorban az az ország felelős, amelyben a kisebbség él. Nemcsak szavakban, hanem tettekkel is bizonyítani kellene, hogy ez így van. Ez lenne a szlovák fél feladata, nem pedig az etikátlan, rosszindulatú nyilatkozatháború vagy az a szándék, hogy Szlovákia déli szomszédját lejárassa.

Felvidek.ma, Dunajszky Géza