Igaza van Ján Slotának abban, hogy Bugár Béla, aki az elmúlt húsz évben nagy utat járt be, és “érintette őt a képmutatás és a hazugság szelleme” is, rutinos politikus lett. Rutinos üzletember a politika piacán, akinek nyelve a többségi nemzet kedvére valóan forog szlovákul.
Szívesen kérdezik hát őt a szlovák hírügynökségek, napi- és hetilapok, visszatérő vendége a televíziós vitaműsoroknak, szinte naponta élvezhetjük, amint megcsillogtatja páratlan bölcsességét. Hol van már ez a Bugár Béla ahhoz a Vojtech Bugárhoz képest, akit Slota annak idején a parlamentben megismert, s akiről most a TASR hírügynökségnek nyilatkozott?
Ugyanennek a hírügynökségnek beszélt most Bugár is, hiszen megkérdezték. Állampolgárságról, magyar-szlovák ügyekről és bajokról. Tudták, hogy nem kell majd csalódniuk benne – s nem is kellett. Megvan ugyanis annak a maga “bája”, ha nem egy szlováknak kell beszólnia a magyaroknak, hanem akad egy lelkes, széles körben ismert “magyar”, aki megteszi ugyanezt. Most is így történt, hogy is lehetett volna másképp.
Bugárnak még csak nem is kellett különösebben megerőltetnie magát, elég volt csak a nagy mestert (avagy tartótisztet) felidéznie. Fico volt (és a jelenlegi koalíció áldásos tevékenységének köszönhetően: jövendő) kormányfő szokta volt felhívni a magyar fél figyelmét, hogy inkább a gazdasági bajaival törődjék, mint a külföldi kisebbségekkel. Most nagyjából Bugár mondta ugyanezt a TASR-nek: “Magyarországnak teljesen más elképzelései vannak a kisebbségi jogokról, mint Szlovákiának. Ebből is adódik néha a feszültség. Látni kell azt is, hogy Magyarországnak nagy gazdasági problémái vannak, és egyes esetekben talán gyakrabban használja az ilyen témákat, mint szükséges lenne”.
Ez a kijelentés azért némi pontosításra szorul. Először is, a két ország közül egyedül Magyarországnak van egyáltalán elképzelése a kisebbségi jogokról. Szlovákiának nincs. Szlovákiának önmaga értelmezésével is gondjai vannak, a jogállam fogalmával láthatóan nem tud mit kezdeni, egyes “csúcsvezetőinek” pedig az alapvető politikai és általános kultúrával is jelentős problémái vannak. Kisebbségi jogok azonban ebben az országban nincsenek, amennyiben azon kollektív jogokat értünk (márpedig ez fogalmi eleme, conditio sine qua non-ja a valóban hatékony, érdemi kisebbségvédelemnek).
Másrészt pedig a magyar gazdaság helyzetének felemlegetése vaskos csúsztatás és mellébeszélés, bár ezt a Most elnökétől nem először szenvedjük el, nem is utoljára. A magyar gazdaság bajainak ugyanis a világon semmi köze nincs ahhoz, hogy Szlovákiában milyen eszement törvényeket hoznak eszement politikusok. A magyar gazdaság hiányaitól teljes mértékben független Szlovákia súlyos emberi jogi deficitje. Malina Hedvig meghurcolása, a kisebbségi nyelvhasználat elleni permanens küzdelem, a hontalanság éveit idéző bosszútörvény rapid megalkotása, a Benes-dekrétumok parlament általi megerősítése – ezek mind-mind ennek a súlyos emberi jogi hullahegynek a bizonyítékai. Mindezek az itt élő felvidéki magyarokat közvetlenül érintik, míg a magyar GDP mutatói talán kevésbé. A magyar kormánynak pedig alkotmányban előírt feladata – a gazdasági eredményeitől függetlenül – a külhonban élő magyarok sorsa iránti felelősség viselése annak minden velejárójával.
No persze ne lepődjünk meg Bugár szóhasználatán, ő egyszerűen képtelen nem a gazda(g)ság, a pénz, az üzlet szempontjából látni és láttatni a dolgokat. Mekkora mázlija van, hogy Dante pokla csak mese…
Szűcs Dániel, Felvidék Ma
