Egész életemben fontosak voltak számomra nemzeti ünnepeink. Közülük jelentőségét tekintve kiemelkedik augusztus 20., amikor minden magyar Szent István – államalapító királyunk – életére és tetteire emlékezik.
Ebben az évben ez a nap különösen szép volt, hiszen hosszú évtizedek után ismét magyar állampolgárként hajthattam fejet Szent István előtt.
Ebben a vonatkozásban az „ismét után sokan vesztették el” szó szerint értendő. Magyarország múlt századbeli szétdarabolása (többször is) állampolgárságukat, így én is voltam már magyar, csehszlovák, szlovák, s lettem most újra magyar, pontosabban kettős (magyar-szlovák) állampolgár.
Szimbolikusnak tekinthető, hogy 2011. augusztus 18-án, röviddel nemzeti ünnepünk előtt a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény 7.§-a alpján letettem az állampolgársági esküt, s ennek értelmében átvehettem a „Visszahonosítási okiratot”.
Természetesen teljesítem a szlovák állampogárságról szóló „ellentörvény” által előírt feladatot, és értesítem az illetékes hivatalt. Mivel azonban én sem akarok lemondani szlovák állampolgárságomról, hivatkozom a Szlovák alkotmány alapvető rendelkezéseire -5.cikk 2. bekezdés – miszerint saját akaratán kívül senki sem fosztható meg állampolgárságától.
S mit jelent a „Párhuzamok”?
Születésem idején családom Pozsonyban, Ligetfalun lakott. Mint ismeretes, a németek 1938-ban megszállták Ligetfalut is, én tehát már „Engerau”-ban születtem. Miután 1940-ben édesapám letette Bécsben a magyar állampolgársági esküt, családunk minden tagja (én néhány hónaposan) magyar állampolgár lett.
A 2.világháború után mi is egy ideig „hontalanok” voltunk, s mivel szüleim nem „reszlovakizáltak”, csak később kaptuk meg a csehszlovák állampolgárságot.
Ismerős? Ahogy Trianonban nem kérdezték szüleinket, akarnak-e egy másik állam polgárai lenni, ugyanúgy nem kérdeztek sem a németek, sem a későbbi éppen aktuális hatalom képviselői, le akarunk-e mondani állampolgárságunkról, ill. akarunk-e felvenni egy másikat.
Magyarországnak az állampolgárságról szóló törvénye lehetővé teszi, hogy kettős állampolgár legyek, a szlovák alkotmány pedig kimondja, hogy erőszakkal nem vehetik el szlovák állampolgárságomat.
Mivel a jelenlegi kormánykoalíció igéretet tett arra, hogy megszünteti a Fico-féle ellentörvény diszkriminatív hatását az állampolgárokra, remélem, hogy igéretüket teljesítik és végre elfelejthetjük a párhuzamokat, melyek mentén népek, országok, emberek sorsa felett a hatalom dönthetett kénye-kedve szerint.
Senkit nem akarok arra ösztönözni, hogy kövesse példámat, mindenkinek személyes döntést kell hoznia.
Az én életem így kerek egész:
magyar állampolgárságtól – magyar állampolgárságig.
Dolník Erzsébet
