30243

Elhunyt Chászár Ede nyugalmazott egyetemi tanár, a felvidéki magyarok sok évtizedes nyugati szószólója. Élt 91 évet. Chászár Ede, a Vas megyei Nagyrákoson született 1920. szeptember 29-én. Családja a Galánta közelében fekvő Sókszelőcéről származik, itt töltötte gyermekkorának nyarait, ma is itt élnek távoli rokonai.

Jogi doktori diplomáját 1943-ban szerezte a budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen. A háború végén külföldi tanulmányúton tartózkodott, majd 1945-ben úgy döntött, hogy végleg nem tér haza a szovjet megszállási övezetbe, ami addigi családi kapcsolatának megszakadását is jelentette. Az emigráció kezdeti hónapjaitól eltekintve 1949-ig Olaszországban élt, majd 1950-ben az Amerikai Egyesült Államokba került. Egyetemi oktatóként 1966-tól a George Washington Egyetemen tanított, ahol 1972-ben bölcsészdoktori, történészi diplomát szerzett. Egyetemi oktatói pályafutását 1969-ben Pennsylvania Állam Indiana városának alapítványi egyetemén, az Indiana University of Pennsylvania keretei között folytatta, ahol politológiát, afrikológiát tanított és Kelet-Európa szemináriumokat tartott. Egyetemi tanári pályafutását az IUP professor emeritusaként az 1990-es évek elején fejezte be. Földi léte 2011. szeptember 11-én ért véget.

Magyarországi házasságából Ede fia született. Kint, a brazíliai magyar emigráns családból származó Majával kötött házasságából két gyermek: Julianna és András született. Nyugdíjas korára három unoka is boldogította életét: Fruzsina, Sebestyén, Lőrinc.

Chászár Ede egyetemi oktatói elfoglaltsága mellett széleskörű társadalmi és szakmájával összefüggő közéleti tevékenységet is folytatott. Emigrációjának kezdetétől szívügyének tekintette a magyar cserkész-mozgalom támogatását és a cserkész vezetőképzést. A kommunista hatalmi rendszer bukása után mind anyagilag, mind szakmailag hozzájárult a felvidéki magyar cserkészet szlovákiai és kárpátaljai újraindításához. Szakmai tudásával és egyetemi szakmai kapcsolati tökéjével, valamint ennek révén szerzett diplomáciai kapcsolatain keresztül évtizedeken át a felvidéki, elsősorban a szlovákiai magyarok ügyének volt a szószólója. Részt vett az 1985-ben Wass Albert által újraindított The Hungarian Quarterly folyóirat szerkesztésében. Eszmei vezetője volt a Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya testületnek, aminek elnöke a komáromi (Csicsói) származású Hites Kristóf volt. Igazgatósági tagja volt az 1990-es évek elején alakult Amerikai Magyar Koalíciónak, amely elsősorban a Trianonban elszakított magyarok jogvédelmével foglalkozott. Részt vett a HHRF (Hungarian Human Rights Foundation) munkájában, és egyik szervezője volt az Amnesty International által 1985-ben indított levélkampánynak Duray Miklós második börtönzésének idején. Évek hosszú során rendszeresen részt vett az ENSZ Emberjogi Bizottsága Kisebbségi Albizottságának genfi ülésein. Neki is köszönhető, hogy az Amerikai Egyesült Államok diplomáciája az 1980-as években felfigyelt a felvidéki magyarokat sújtó jogfosztásokra és ez tárgypontként felvétetett az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet utókonferenciáin.

Chászár Ede az egyetemes magyarság csendes és fáradhatatlan képviselője volt. Feladatát önmaga választotta és végezte képességei szerint. Ha nem tette volna mindezt, ma még rosszabb helyzetben lennénk.

Chászár Ede minden magyar megbecsülésére érdemes ember, akinek halála mindannyiunk vesztesége. Nyugodjon békében!