A kettős állampolgárságról, a Fico-kormány által módosított mindmáig érvényben lévő állampolgársági törvényről sokan sok mindent elmondtak és leírtak már. Többek közt, hogy ez a törvény nem méltó egy magát demokratikusnak mondó államhoz, hogy alkotmányellenes vagy, hogy éppenséggel kivitelezhetetlen.
Tény, hogy Szlovákia néhány állampolgárát akarata ellenére megfosztja a szlovák állampolgárságtól, s az értelmetlen ellentörvény áldozatai nemcsak azok – értsd a magyarok –, akik ellenében a törvény tulajdonképpen megszületett. De tény az is, hogy sok egyéb „csodálatra méltó” szocialista örökség leledzik még mindmáig törvényhozásunkban. Lássuk most egy Amerikában élő és dolgozó szlovák-orosz vegyes házaspár szemszögéből az állampolgárság megszerzésének kálváriáját, akik újszülött kisfiuk megszületése után természetesnek tartották, hogy a gyermek szlovák édesapja után annak állampolgárságát is megkapja…
Nem gondoltam, hogy ezzel valami gond lehet: amikor Amerikában megszületett Šimon, a kisfiunk, természetesnek tartottam, hogy apja után szlovák állampolgárságú lesz, és persze születési helye okán egyúttal amerikai is. Pár hónappal a születése után ezért aztán ráérősen el kezdtem intézni számára a szlovák anyakönyvi kivonatot – bonyodalmakra álmomban sem gondoltam, van idő elég – hittem még akkor. A szlovák konzulátuson aztán alaposan lehűtöttek: mivel a gyerek anyja orosz, Šimon a Szovjetunióval kötött szerződésünk értelmében születése után három hónappal automatikusan Oroszország polgárává válik. Úgy álltam ott, mint akit leforráztak. Nem akartam elhinni, hogy hazám ilyen könnyelműen megszabadul a polgáraitól.
Az internet segítségével aztán aránylag könnyen megállapítottam, hogy a kettős állampolgárság korlátozását illetően két szerződésünk is van a Szovjetunióval – az egyik még 1958-ból, annak egy kicsit feljavított változata pedig 1981-ből származik. A későbbit még az a belügyminiszter Jaromír Obzina írta alá, aki egyike volt azoknak a cseh politikusoknak, akik a rendszerváltás után bíróság elé kerültek az „Asanace” fedőnevű akció kapcsán. A szerződés szerint egy orosz állampolgár csak akkor válhat szlovák állampolgárrá, ha orosz anyja ezt megengedi, és ezt iratokkal is igazolja a szlovák hivatalok előtt, és ez fordítva is érvényes. És a mi Šimonunkra is érvényes lett volna – ha már túl lettünk volna a három hónapos határidőn, a szlovák állampolgárság megszerzése rendkívül igényes és hosszadalmas folyamat lett volna. Lehet, hogy tán egyszer még katonának is behívták volna Oroszországban, vagy esetleg körözött személynek nyilvánították volna, mert nem tett eleget ennek a kötelességének… Csak pár hónapom maradt hát erre a bonyolult műveletre – az ügyvéd és a szóban forgó külföldi ország központi hatósága által hitelesített, szlovák nyelvre lefordított, a szülők és a gyermek azonosságát bizonyító okmányokat az illetékekkel együtt elküldeni az illetékes szlovák konzulátusra.
De a következő megpróbáltatás sem váratott sokáig magára, így az orosz csapda elkerülésére csupán pár napunk maradt: az okmányainkat ugyanis visszaküldték a pozsonyi Különleges Anyakönyvi Hivatalból, mivel az ő szerződésmagyarázatuk értelmében mindkét szülőnek személyesen meg kell jelennie a konzulátuson, és ott aláírni a választott állampolgárságról szóló nyilatkozatot. De a tőlünk háromezer kilométer távolságra lévő konzulátusra négyórás repülőúttal juthattunk volna csak el, olyan helyzetben, hogy egy alig pár hónapos csecsemőről gondoskodtunk, akit nem volt kire hagyni, hiszen a nagyszülők más-más földrészen élnek. Így aztán mielőtt megvettem volna a repülőjegyet, houstoni idő szerint hajnali négykor felkeltem, hogy konzulátusunk kételyei ellenére telefonon keresztül meggyőzzem az anyakönyvi hivatalt, elégedjen meg a közjegyző előtt hitelesített aláírásokkal, amelyet egyszer már amúgy is elküldtünk. Elméletileg most már minden papírom megvolt, ami az „állampolgárság-választáshoz” kell. A csehszlovák-szovjet szerződés szerinti határidőből viszont már csak pár nap maradt hátra. Ha nem sikerül, Šimont Szlovákiában akkor is jó szívvel látják – de csak mint külföldi turistát bejelentkezési kötelezettséggel az idegenrendészeten, legfeljebb három hónapos ott-tartózkodásra. Lehet-e így valaha is Szlovákiában óvodás vagy iskolás… Inkább elrepültem Szlovákiába személyesen a szükséges okmányokkal együtt. Szerencsére minden jól végződött, Šimon szlovák állampolgár lett. Kisfiam mindebből még semmit sem ért, egyformán ízlik neki az anyatej mindkét országban.
Három olyan ország van, amelynek szerződése van Szlovákiával a kettős állampolgárság korlátozásáról: Oroszország, Lengyelország és Magyarország. Mindhárom esetben kommunista időkből származó örökségről van szó. Mongólia is közéjük tartozott, de a vele kötött szerződést három éve felmondtuk azzal az indokkal, hogy alkotmányellenes és az európai törvénykezéssel ellentétes. A belügyminisztérium egy 2006-os jelentésében az Oroszországgal kötött szerződést is az európai törvénykezéssel ellenkezőnek nyilvánította, hiszen úgy is néz ki, hogy egyazon keleti alkotóműhelyben készültek. Nemrégiben azonban az illetékes osztály igazgató asszonya levélben arról tájékoztatott, hogy Szlovákia az orosz féllel való konzultáció után – figyelembe véve az orosz érdekeket – úgy döntött, az Oroszországgal kötött szerződést mégsem mondja fel. Oroszország így ugyanis nem tudná olyannyira ellenőrzése alatt tartani a polgárait, s valaki közülük netán még szlovák állampolgárságra tehetne szert az orosz hivatalok tudomása nélkül. Ismerik ugye, azt a régi viccet, hogyan mentek a csehszlovák elvtársak véleménycserére Moszkvába, ahol aztán ki is cserélték a véleményüket…a helyesre.
A csehek, Csehszlovákia másik örökösei ezt a Szovjetunióval kötött szerződést már szerencsésen megszüntettek még az előző időszakban, ez ugyanis csak ötévenként tehető meg. Szlovákia ez év márciusában ezt újra elmulasztotta megtenni.
Már több mint egy éve lobbizok a képviselőknél, a minisztériumi hivatalnokoknál és a médiánál az Oroszországgal kötött szerződés megszüntetéséért, és a másik kettő, a Lengyelországgal és Magyarországgal kötötteket is megszüntetném. Csak bonyolítják a vegyes házasságban élő szülők életét és ellentétesek az európai törvényekkel. Úgy tekintek erre, mint egy kísérletre, hogy mire képes egy állampolgár a rendszer ellen, de úgy is, mint egy szívességre a többi érintett felé – és szívességre Szlovákia számára, aki többet érdemel.
Felvidek ma, Týždeň – Marián Dudek, ford. dé
