miklos-ivan06

A szlovák politikában újra keveredik a politika (felelősségteljes döntések a közügyekről) és a játék. Néhány volt politikus játékossá változott, néhány volt játékos pedig éppen most kezd politikailag felelősségteljesen viselkedni.

Összegezzük hát a tényeket.

Először: Szlovákia támogatja a mentőcsomagot. A kormányban és a parlamentben is. Három kormánypárt minisztereinek többsége támogatja a kibővített mentőcsomagot. Sőt, a parlamentben az alkotmányos többségnek megfelelő 114 képviselő támogatását is bírja. Ha nem számolunk a független képviselőkkel, az egyes pártelnökök eddigi kijelentései alapján az SDKÚ (28), a KDH (14), a Most-Híd (10) és a Smer (62) képviselőiről van szó.

Összefoglalva: Ha sor kerül a szavazásra, Szlovákia támogatni fogja a mentőcsomagot.

Másodszor: Radičová kormánya nem bukik meg.

Hogy miért? A jelenlegi kormány bukása a kormánykoalícióból senkinek se lenne jó, senki sem fogja megszegni a koalíciós szerződést, mivel a büntetéshez hiányzik az autoritás. Azaz nem adottak az elvi és az opportunista okok sem. Ha a kormány októberben megbukna, akár Fico feltétele (előrehozott választások), akár a saját hülyesége okán (a mentőcsomagról és a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazás összekötése), csupán az ellenzék járna jól. De mivel annak nincs meg a többsége, ezért a kormány nem bukik meg.

A kormányátalakítás az SDKÚ gyengülését jelentené (Mikloš elveszítené a pénzügyek feletti hatalmat, Dzurinda meg azzal a követeléssel szembesülhetne, hogy egyáltalán ne kerüljön be a kormányba), az előrehozott választások az OKS, Matovič és lehet, hogy részben Bugárék létét veszélyeztetnék.

Összefoglalva: a szavazások összekötését senki sem fogja javasolni.

Harmadszor: Szlovákiában hiányzik az erős miniszterelnök.

És nemcsak azért, mert Radičová a koalíciós válság idején a nagyvilágban utazgat (sic!), hanem főleg azért, mert képtelen irányítani a történéseket, csupán reagál azokra. Vagy egyáltalán nem nyilatkozik, vagy nem egyértelműen nyilatkozik. És ott ahol nincs tisztaság, megjelenik a penész.

Összefoglalva: a hazai politikai válság fő bűnöse az SDKÚ.

Ennyit a politikáról, és most térjünk át a játékokra.

Az első játékot a KDH és a Most-Híd kezdte, akik elkezdtek a mentőcsomagról és a kormánnyal szembeni bizalomról való szavazás összekötéséről beszélni. De mindkét párt túllőtt a célon. Ezért aztán ma hajlongva hátrálnak és a szavazások összekötéséről „csak mint a lehetőségek egyikéről beszélnek”.

Ján Figeľ és a KDH viselkedése megér egy kis figyelmet. Pár évvel ezelőtt ugyanis a KDH volt abban a helyzetben, amelyben most az SaS van. A jó öreg KDH az európai szerződés, a Lisszaboni Szerződés és az Európai Unió Törökországgal való kibővítése ellen volt, mi több az euró korai bevezetése ellen is. A KDH a felsorolt témák mindegyikében nemcsak hogy eltérő véleményen volt a kormány többségétől, amelyben maga is ült, hanem az egész politikai paletta többségétől is. A kormányok ennek ellenére működtek, és senki sem zavarta ki onnan a KDH-t. (Ellenkezőleg, idővel ezek közül a kisebbségi álláspontok közül sok beigazolódott.) Figeľ elfelejti, hogy nem az Európai Bizottságban ül, ahol az ilyen nézetekért a munkája elvesztésével fizet az ember, hanem a szlovák kormányban, ahol Sulík mandátuma ugyanolyan demokratikus, mint az övé.

A második játszmát Ivan Mikloš kezdte. Először csak a maga nevében beszélt, majd később a miniszterelnök asszony nevében is, miszerint össze akarja kötni a mentőcsomagról és a bizalomról való szavazást. Ennek a játéknak a részét képezik a hazai össztermék 50 százalékos visszaeséséről szóló katasztrófa-forgatókönyvek is. Néhány elemző is bedőlt ennek. Valahogy automatikusan elfogadottá vált az a tézis, hogy ha az SaS a mentőcsomag ellen szavaz, szétesik az euróövezet. Ami tiszta értelmetlenség. Egyébként ugyanolyan értelmetlenség, mint Fico ijesztgetése, hogy ha esik az euró, Szlovákiából kivonul a Volkswagen és a Peugeot is. (Csupán széljegyzetként, ha mindjárt esne is az euró és a korona ezzel nagyon meggyengülne, a volkswagenok csak olcsóbbak lennének, aminek csak megörülne a piac, még a német tulajdonosok is.) Mikloš nagyon jól tudja, hogy ha Szlovákia el is utasítaná a mentőcsomagot, az euróövezet túlélné ezt. Elvárható lenne persze, hogy ebben az esetben Mikloš (s talán Radičová is) benyújtsák a lemondásukat, megjelenne egy-két cikk is, de ez minden.

A harmadik játék, Fico játéka. Eredetileg nem is lett volna, de Bugár, Figeľ és Mikloš segítségével Fico megint játékban van. De nem hosszú ideig. Bár tárgyalásokért meg előrehozott választásokért kiált, sem az egyikre, sem a másikra nincs valós ereje. Elég csak tudatosítani, milyen is Fico külpolitikája. Amikor kormányfő volt, azt tette, amit Brüsszel, Washington és Berlin kívánt. Az egyetlen, akivel szembe mert menni, Budapest volt, egyébként senki más. Ha tehát október 9-én, vasárnap este Angela Merkel felhívja őt, vége a játéknak. És tudják, mit: Fico még dicsekedni is fog ezzel.

Akkor tehát foglaljuk össze.

Richard Sulík ez idáig inkább csak kalamajkát okozott a politikában. A mentőcsomaggal kapcsolatos ellentét azonban azt mutatja, hogy tud politikus is lenni. Visszaverte a ránehezedő nyomást, megmutatta klubja egységét és lassacskán védekezésből (az álláspontjának magyarázgatása) támadásba lendül. Ha a csapatában lenne egy jó könyvelő is, többet is megengedhetne magának. Például idegesíthetné a KDH-t és a Most-Hidat azzal, hogy a párbeszédbe bevonná Lipšict és Švejnát is. Olyan kérdéseket tehetne fel, hogy a KDH vajon megengedi-e a képviselőinek, hogy a lelkiismeretük szerint szavazzanak, mint ahogyan az Iraki háború során volt. És még folytathatnánk. Sulík nem ijedhet meg, ugyanis hasznos dolgot csinál, és minél merészebb lesz, annál hasznosabb lesz Szlovákia számára. Ő, és nem a kritikusai, van fölényben. Az érvelés és az érzelmek szempontjából is. És ha Mikloš hazaárulót csinál belőle, ebbe a játékba is bele kellene mennie.

A Sulíkkal szembeni oldalon Ivan Mikloš áll. Hideg és számító politikus. De nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Sulíkkal szembeni ellentéte azonban azt mutatja, hogy bár Miklošt eddig egyetlen baloldali politikus, sőt egyetlen konzervatív sem győzte le, ez nem jelenti azt, hogy egy liberális nem győzedelmeskedhet felette. Semmi mással nem magyarázhatók Mikloš túlzott reakciói.

A Sulík versus Mikloš ellentét egyszóval egy hasznos párharc. Nem az euró, nem is a mentőcsomag a tétje, hanem a szlovák liberalizmus jövője.

Felvidék.ma, .týždeň, Jaroslav Daniška, ford. dé