Október az idősek hónapja volt. Több községben, eseményen is megemlékeztek időseinkről. Lekenyében október 22-én rendezték a XI. Nyugdíjasnapi Ünnepségüket, ahol az idén 80 esztendős Takács Andrást, a falu díszpolgárát is köszönthették.
Évről – évre kevesebben vesznek részt a rendezvényen, idén 28-an gyűltek össze, mely tükrözi a falu lakosságának csökkenő tendenciáját. Idén többen balesetük miatt nem tudtak részt venni a találkozón, de volt, aki még bejelentkezett, viszont a sors már nem engedte meg neki, hogy részt vegyen. Tőlük és az előző nyugdíjasnap óta eltávozottaktól a jelenlévők egy perces néma csenddel búcsúztak el.
A gyerekek verses műsorral szórakoztatták a jelenlévőket. Ezt Takács Ágnes, polgármesternő beszéde követte, melyben főleg a nyugdíjasokhoz szólt, és megköszönte nekik a támogatásukat, segítségüket, melyet az önkormányzatnak nyújtanak évről – évre, akár egyénileg, akár a nyugdíjasklub működése révén. Majd a jelenlévő idén jubilálókat egy-egy szál szegfűvel köszöntötték. A fiatalok segítségével feltálalták a már hagyományos meleg vacsorát, melynek elfogyasztását, beszélgetés követte.
Besötétedéskor sor került a 2010-es év eseményeinek prezentációs, összefoglaló levetítésére. Szívesen, hol derengve, hol meglepődve nézték végig a jelenlévők, hiszen a tavalyi évben a falu bővelkedett programokban, rendezvényekben, pályázatokban, viszont nem kerülte el a Sajó folyó mentén fekvő kis községet az árvíz sem.
Idén ezt a rendezvényt megtisztelte jelenlétével Takács András is, néptánckutató, koreográfus, a Lekenyéhez tartozó Tiba szülöttje és a község díszpolgára. 80. életévének betöltése alkalmából őt is felköszöntötték. Elmondása szerint nagyon szívesen fogadta a meghívást. „Még 1947-ben kezdtem el a vándorlásaimat, és akkor már az a társaság, akikkel ma találkozni volt szerencsém, ki fiatal legény, leányként, benne volt a falu kulturális életében. Akkor még éltek a szokások, a Lucanap alkalmával vagy a lekvárfőzéseknél, kukoricafosztásoknál jöttünk össze. Velük találkozhattam. A megnyitóból kiderült, hogy ennek a generációnak az idősebbik részéhez tartozom, de elmondtam nekik, hogy ne siessenek utánam. Jól éreztem magam. Kedves volt az önkormányzat gondoskodása is a maga egyszerűségében az ember közelségét tudta adni a rendezvény, mely félig „batyubálra” és társadalmi összejövetelre emlékeztet. Kedvesek voltak a gyerekek is, és addig amíg ilyen eseményeknél is közreműködnek, számomra azt is jelenti, hogy a nemzeti öntudat útját járják.” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak Takács András.
A hagyományos nyugdíjasnap főleg beszélgetésekkel, élmények felidézésével telt el, és több, mint négy óra hosszát tartott. A jelenlévők sem érezték szükségét a nagy, hangos ünneplésnek, mely valószínűleg az utolsó hét két halál esetének is tulajdonítható. Többször hangzott el az est folyamán az ismert frázis: „Ennyi az élet.”
Beke Beáta, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”25776″}
