Ha idén még kimennek a temetőbe imádkozni a hallottakért, szenteljenek egy fohászt a KDH-nak is. Ez a Szlovákia számára valaha fontos párt ugyanis éppen egy halálos ölelést él meg.
Dupla Nelsont kapott. Az egész jobboldal megijedt Iveta Radičová rossz döntésének következményeitől, és most igyekszik abból az értelmetlen játékból, amely során Sulíkot Ficóra cserélte kihátrálni. De nem a KDH. Ján és Robert már randevúznak. Platonikusan ugyan, de teljesen életszerűen.
De vigyázat, Robert Fico ölelése a KDH számára nem halálos, biztosan nem. Figeľ pártja veszít ugyan a tollaiból (mint 2006-ban, amikor a választások előtt Pavol Hrušovský képtelen volt véleményt mondani a Smerről), de nem pusztul bele. Végső soron a szlovákiai keresztények nagy része ma már a Smer választója. Keresztények alatt azokat az embereket értem, akik minden vasárnap templomba járnak. Hogyan lehetséges ez? Nos, egyszerűen. A Smer nem ingerli őket egyházellenes politikával, és azokat a kérdéseket oldja, amelyek fontosak számukra. Azaz a szociális témákat és a magyar nacionalizmust. De erről majd máskor szólok.
Térjünk vissza a dupla Nelsonhoz. A másik oldalról Figeľ nyakát Dzurinda szorítja, aki a szepességi templomokban ott van minden elsőáldozáson. Nem mérlegel. Mint ahogy sohasem. Pimaszul lesöpri az asztalról a lelkiismereti törvényt, és a választások előtt nyugodt szívvel végiglátogatja a keresztényeket a keleti végeken. Dzurindának része volt a Smerrel való mentőalapos koalíció létrehozásában és Sulík sarokba szorításában. Ma ugyan megbízhatatlanul, de már visszafordult. Figeľ ebben az „államférfiúi” szerepkörben magára marad. Egy évvel azután, hogy betapétázta az országot az Út több mint irány (Cesta je viac ako smer) szlogennel.
Csakhogy a KDH-t még több minden is szorítja. Például, hogy nincsenek már ott a vezetésében a disszidensek. Ján Figeľ a tanszéki vezetője volt a kommunista ifjúsági szervezetnek, Pavol Hrušovský 1989 előtt egy évvel még a Szabadság Pártjának volt a tagja (amely a Nemzeti Front része volt). Jelenleg a mozgalom legjelentősebb disszidense Pavol Abrhan. Az a férfi, aki viszont egyáltalán nem viselkedik ehhez méltón, valószínűleg Önök sem tudták róla, hogy disszidens volt.
De Figeľ pártjának az új arcokkal is gondjai vannak. A leginkább Anton Marcinčin hívta fel magára a figyelmet, de egy évig sem tartott, s már vége is volt. Valószínűleg az előrehozott választásokon sem indul már. A másik, aki érdeklődést keltett, Radoslav Procházka volt, a szociális darvinizmus szakértője. A politikában a szakértelem megtestesítője volt, elsősorban a magyar témákban terelte magára a figyelmet (Matovičcsal együtt), Procházka képviselővel van azonban egy gond. A politikai gondolkodásmódja annyira eredeti, hogy annak megvédése még a barátai számára is sokkal nehezebb, mint amennyire az Ján Čarnogurský esetében valaha is érvényes volt. (És ezt dr. Čarnogurský sok éves védelmezőjeként mondom.)
Marad hát Daniel Lipšic, egy generáció reménye. De milyen helyzetben van ez a politikus? Kinek is kellene őt választania tulajdonképpen? Azoknak, akik nem akarnak a Smerrel kormányozni, vannak jobb jelöltjeik. Azoknak meg, akik számára az elsőrendű téma a törvényesség és az igazságosság, szintén vannak más jelöltjeik, inkább női jelöltjeik. Azok, akik szeretik a rendet, szintén választhatnak valakit, aki jobban megtestesíti mindezt. Lipšic hatalmilag is alulmarad. Az utolsó nagy politikai sajtótájékoztatója akkor volt, amikor Iveta Radičovát támogatta a köztársasági elnöki posztra és Mikuláš Dzurindát kritizálta a képviselők megvásárlásáért. Mi maradt mára mindebből? Radičová már a múlté, Dzurinda pedig a legközelebbi koalíciós partnere.
Vagy ott van, mondjuk, a mentőalap. Daniel Lipšic a kormányülésen úgy szavazott, mint az SaS miniszterei, csakhogy amikor a téma hatalmi kérdés lett, Lipšic behúzta fülét, farkát. Vajon hogyan szavazott volna ő a parlamentben az összekötött szavazás során? Tudja valaki? Vagyis kinek is kellene márciusban Lipšicre szavaznia? És mit is érne el ezzel? Koalícióra lépne Lipšic a Smerrel? Vagy esetleg a választások után szakít a KDH-val és új pártot alapít? Vagy lemond a mandátumáról? Akkor meg minek erőlködni? És ilyen a pártbeli pozíciója is. Daniel Lipšic már csak a szomorú párttagok reménye. SDĽ-es barátaim azt mondják, hogy ez a történet már ismerős számukra.
Nos, el is jutottunk az utolsó dologhoz. Igor Matovič Vladimír Palkóval és Peter Zajaccal közös listáról tárgyalnak. Ha sikerül, azoknak az embereknek, akiknek még számít az erkölcs és a politikai értékek, első ízben lesz alternatívájuk 1990 óta a KDH-val szemben.
Elbűvölő választások előtt állunk!
Felvidek.ma, .týždeň.sk, Jaroslav Daniška (ford.: dé)