A komáromi Selye János Gimnázium igazgatósága és tantestülete 2011. november 11-én 16.30 órától emlékműsorral tiszteleg Gáspár Tibor (1928 – 2011) gimnáziumi tanár munkássága és emléke előtt az iskola aulájában.
Az emlékműsorban közreműködnek a gimnázium volt és jelenlegi diákjai. Várják a volt tanítványokat, tanártársakat, barátokat és mindazokat, akik szívükben őrzik a Tanár Úr emlékét.
“Mindannyian tudjuk, hogy Gáspár Tibor, mint jelenség legfontosabb eleme a társadalmi aktivitás, a nemzetben-nemzetért való gondolkodás és tett volt, ezt mindenek fölé helyezte. Tette ezt hitelesen, hiszen egész élete egy hitvallás volt az erkölcsös és nemzetileg egyértelmű hozzáállás mellett. Azt hiszem, hogy ezt a dimenziót kiemelve tárul fel előttünk igazán Gáspár tanár úr teljes személyisége. Az üzenete nemcsak máig ható, de idők feletti. Tudott keményen is fogalmazni és tudott kellemetlen is lenni, ha megalkuvást látott. Azt mondta: mi magyarok voltunk, magyarok vagyunk – és tegyünk meg mindent azért, hogy magyarok is maradjunk. Azt üzeni: egy szájból egyszerre nem lehet hideget és meleget fújni. Legyetek egyértelműek, ne taktikázzatok egyszer egy irányban, másszor a másikban. Az utatok legyen egyenes, a lényetek hű őseitekhez és azok tetteihez. A langyos embert még a Jóisten is kiköpi – tanítja a Biblia. A közösségért való aggódás: ez volt az életeleme.” – fogalmazott Csáky Pál egy a tanárúrra emlékező írásában.
“Gáspár Tibor azon kevés pedagógusok egyike volt itt a Felvidéken, aki – néhány hasonló áldottsággal rendelkező társához hasonlóan – reformkori megszállottsággal, Bach-korszaki feltételek mellett, klebersbergi tudattal és néptanítói szorgalommal a jövőt látta a diákban. Akit nem csak tanítani kell, akitől nem csak számon kérni kell, hanem szemléletet és értékrendet, gondolkodási rendet kell adni számára. Aki az ő diákja volt, még ha később építész, hajómérnök vagy matematikus lett belőle, akkor is a gyökerek felől közelítette meg a szellem koronájában érlelődő gyümölcsöket. Az Ő diákjai sosem éltek meg azonossági tudatválságot.” – adózott földi emlékének Duray Miklós.
Fotó: Kerekes András
Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”30386, 29808, 29767″}
