A templom, az istennek háza egy egyházi közösség jelképe, amelynek összetartó ereje a hit. A két kis falu, Kistúr és Középtúr egyesítésével létrejött lévai járásbeli Nagytúrnak 1938 óta nincs temploma, csupán két szűkös kis imaháza.
A faluban 1938-ban egy nagy árvíz pusztított, amikor is a megáradt Korpona-patak vize elvitte az 1260-ból származó román stílusú romai katolikus Szent Márton templomot, amelynek csak a romjai maradtak meg. A faluban azóta tervezik az új templomot, de a kedvezőtlen körülmények miatt a felépítésére eddig nem kerülhetett sor.
{phocagallery view=category|categoryid=312|imageid=9594|detail=0|float=right}Mígnem aztán 2011-ben bekövetkezett a fordulat, s a felsőtúri plébános Nagy János kezdeményezésének köszönhetően a faluban élő katolikus hívők örömére úgy döntött a püspökség, felépülhet a templom Nagytúron. Így aztán elindulhatott a nem kis fáradságot igénylő szervező munka meg az adományok összegyűjtése, ami ebben a válsággal terhelt időben nem volt egyszerű feladat, hiszen a legtöbb esetben arra sem futja településeinknek, hogy templomaik beázó tetejét vagy az éppen málló vakolatot helyrehozassák. A plébános, akinek nem ez volt az első templomépítő „vállalkozása” jól tudta mire vállalkozik, de tisztában voltak vele a hívek is, hogy nem kis fába vágták a fejszéjüket, ám erősebb volt a hitük meg az akarásuk, mintsem feladják régóta dédelgetett álmukat, hogy újra temploma legyen kicsiny falujuknak.
Először a megfelelő területet kellett megtalálni, ahol majd a templom felépülhet. Úgy döntöttek, a majdnem összeérő két település, Nagytúr és Felsőtúr között lesz erre a legalkalmasabb hely, ezzel is jelképezve a két szomszédos település szerves összetartozását. A tényleges építkezés az önkormányzat hathatós támogatásával csak augusztus végén kezdődhetett el, amikor a templomépítésre kiszemelt területről tető alá került az idei termés. Nagy János plébános azonban közben sem tétlenkedett, vasgyűjtést szervezett a faluban, s az így összegyűlt ócskavas egy kis leleményességgel meg némi szervezéssel azután az építkezéshez szükséges vasoszlopokká változott. Előzőleg már elindult az adományok gyűjtése is, ami nélkül nem lehetett volna elkezdeni a templom építését. Az egyházi közösség hívei, ki-ki lehetőségeihez mérten járult hozzá az építkezés munkálatainak elkezdéséhez. De szerveztek adománygyűjtést a környező települések egyházi közösségei is az épülő templom javára, és – átérezve a magyar szó megtartásának fontosságát a hitéletben – a magyarországi testvértelepülések is nyújtottak támogatást a nagytúri templom megépítéséhez. A templomfalak felhúzását, egy helyi építkezési vállalkozó, Suchetka János vállalta fel, de ha szükség volt rá, a plébános úr is beállt betonozni, vagy ha kellett, akár falat rakni is. Ezzel a hihetetlen tenni akarással és lelkesedéssel november elejére sikerült elérni, hogy a szemnek láthatatlan föld alatti erős alapokon már félig állnak a nagytúri templom falai, s remélhetőleg lesz elég akarat, hit, Isten áldása, no és persze pénz is a templom befejezéséhez. Hogy a nagytúriak régi álma valóra válhasson.
Biztos, hogy nem mindennapi történet a nagytúriak kezdeményezése, de azt példázza mindnyájunk számára, ha van elég akarat, erős hit és összefogás, ha töretlenül hiszünk abban, hogy a jó úton haladunk, s nem adjuk fel menet közben egy pillanatra sem a reményt, akkor a megvalósíthatatlannak látszó dolgok is véghezvihetők.
Felvidek.ma, Dunajszky Éva
