31607

Duray Miklóssal a felvidéki magyar politika ellentmondásos útjáról és jövőjéről is beszélgetett Gecse Géza, a mindannapi.hu magyarországi portál publicistája. Duray szerint soha nem volt olyan rossz állapotban a felvidéki magyar közélet, mint most.

– Szándékait és elhatározottságait tekintve is így van ez – tette hozzá Duray. – Nincs jövőkép. Akik pedig megtudnák fogalmazni a jövőképet, azoktól vagy nem fogadják el, vagy ők sem merik megfogalmazni. A felvidéki magyar politikának a 2009–2010-ben bekövetkezett kettészakadása szintén erre vezethető vissza. Akkor azok váltak a Magyar Koalíció Pártjában pártütőkké, akik megtestesítői voltak a felvidéki magyar önrendelkezés tönkretevésének.

1994-ben volt a komáromi nagygyűlés. Azóta folyamatosan beszéltek az autonómiáról, az MKP közben a kormány része lett. Azokkal az etnikai törekvésekkel, amelyeket Ön annak idején Tőkés Lászlóval felvállaltak, a kormányba kerüléskor szakítaniuk kellett. Választói szempontból ez azonban árulásnak vagy opportunizmusnak is tűnhetett…
– 1998-ban, nem sokkal a választások előtt került sor a magyar pártok egyesítésére. Az akkori helyzetet, csaknem az egész felvidéki magyar közösség pozitívan fogadta: azt a törekvést, hogy a gyűlölt kormányt leváltsuk és összefogva azokkal a szlovák politikai partnerekkel, akik ugyanezt akarták, az MKP közösen alakítson kormányt a választások után. Ez volt a mozgósító erő, nem pedig az, hogy akarunk-e autonómiát vagy sem. Ez megtörtént, és akkor senki sem vonta kérdőre az egyesült MKP-t, hogy mit felejtett el esetleg érvényesíteni. Ráadásul, kilátásba volt helyezve egy közigazgatási átszervezés, amellyel kapcsolatban mindenki azt remélte, hogy majd azt fogjuk akarni és érvényesíteni, amit a komáromi nagygyűlésen megfogalmaztunk. De már 2001-ben nyilvánvalóvá vált, hogy ez hiú elvárás volt, mert az MKP nem teljesítette ezeket az elvárásokat. Csupán annyit tett, hogy belépett a  kormányba, és ott elkezdett egy sajátos, gazdasági érdekeltségű politikát folytatni. De nem a felvidéki magyarok érdekében tette ezt, hanem néhány vállalkozóéban, leginkább a MOL érdekében, mely csak úgy kerülhetett be a szlovákiai piacra, illetve vehette meg a Slovnaftot, hogy az MKP lemondott a felvidéki magyarok alapvető érdekeiről.

Ezt Önök hogyan dolgozták fel. Csáky Pál akkor még egy centrista politikusként volt ismert, de Ön már akkor is az ún. „kemény maghoz” tartozott, még ha olykor puhán is kellett fogalmaznia…
– Tény, hogy ezt feldolgozni nem lehetett. A politikában vannak helyzetek, melyek csak egyszer, vagy nagyon ritkán jönnek létre. 1998 és 2002 között három olyan helyzet is adódott, amely soha többé nem lesz. Egyik az első kormányba lépéskor volt. Ha az MKP keményebb feltételeket fogalmaz meg, akkor is be kellett volna őt venniük a kormányba, mert az Egyesült Államok és az Európai Unió elvárása az volt, hogy Szlovákiában a magyarok nélkül nem alakítható európakonform kormány. Ezt a lehetőséget elszalasztottuk. A másik mulasztásunk az alkotmány 2000-ben történt nagy módosításakor volt. Ezt a magyarok nélkül nem lehetett elfogadni, és így megfogalmazható lett volna egy alapvető érdek: a kisebbségi önkormányzat vagy a személyi elvű autonómia alkotmányba foglalása.

A kisebbségi önkormányzás a mi fogalmazásunk szerint autonómiát jelent…
– Ez attól függ, hogy milyen jogi eszközökkel rendelkezik. Önmagában a kisebbségi önkormányzat, tehát a testületi rendszer még nem autonómia. Attól válik autonómiává, ha törvényes jogköröket kapnak. De ezt a lehetőséget is elmulasztottuk. A harmadik a közigazgatási felosztás volt, amiben a legrosszabb változatot támogattuk meg. Akkor ki kellett volna lépni a kormányból. Ekkor gyakorlatilag szétszakadt a MKP. Nem léptünk ki a kormányból, pedig abban a helyzetben, 2001-ben, mikor még nem voltunk az Európai Unióban, Szlovákia nem engedhette meg magának, hogy Dunának ereszti a magyar politikai erőt. Tehát három lehetőségünk volt, háromszor volt ütőkártya a kezünkben, és egyszer sem használtuk ki azokat. 2004-ben Szlovákia belépett az Európai Unióba, és minden lehetőséget elveszítettünk. Megváltoztak a körülmények, és ezek a helyzetek még egyszer nem ismétlődnek meg.

Ez azt jelenti, hogy tulajdonképpen az MKP most egy béna kacsa…?
– Nem az MKP, hanem a felvidéki magyar politikai közélet egy béna kacsa. Az előrehozott parlamenti választások 2012-ben arra fognak választ adni, hogy hogyan alakul tovább a felvidéki magyar politika megosztottsága. Javul-e az MKP helyzete, és lesz-e olyan ellenfele, mellyel állandóan revolverezhetik. Ha ettől az ellenféltől megszabadulunk, akkor az MKP ismét építkező útra léphet. Az a megosztottság, amely most van a felvidéki magyar politikában, lehetetlenné tesz minden érdekérvényesítési lehetőséget.

Ez azt jelenti, hogy a Most-Híd sokkal komolyabb ellenfélnek bizonyult, mint amire bárki is számíthatott volna nem csak a Felvidéken, hanem még Magyarországon is?
– Nem ellenfélként, hanem olyan elemként jelenik meg a szlovákiai politikában, illetve a szlovákiai magyarok körében, amely lehetetlenné teszi a magyar érdekérvényesítést, ugyanis számukra és a szlovák politika számára a magyar érdeknek csereértéke van.

Kimasírozik feléjük a gerincében megroppantott szlovákiai magyarság?
– Ők azok, akik elmondják, mi az, ami elegendő. És az, aki ennél többet akar, szélsőségesé válik.

Az MKP-nak mekkora felelőssége van abban, hogy a helyzet így alakult.
– Az MKP 2007-ben azt tette, amit egy pártnak tennie kell. Leváltotta a párt éléről azt az embert, aki alkalmatlan volt arra, hogy az MKP-t úgy vezesse, hogy a párt közösségi érdekérvényesítő politikai szervezet legyen.

Mit tud tenni a magyar politika annak érdekében, hogy a felvidéki politika magyar politika legyen, illetve hogy a magyar politika jobban tudjon érvényesülni?
– Nem tehet többet annál, mint amit tesz: egyértelműsíti, hogy ki a partnere. Ami ezen túl van, azok bizonyos gyakorlati megvalósítások lehetnek, amelyek már túllépik a politika területén, mint például a különböző területfejlesztési lépések. Ahhoz, hogy a felvidéki magyar politika normális kerékvágásba kerüljön, ahhoz az kellene, hogy az MKP 8% körüli eredményt érjen el  az előrehozott parlamenti választásokon, 2012. március 10-én.
(2011. december)

Az interjú hanganyaga Duray Miklós honlapján hallgatható meg