Egy-egy karácsonyfa dísz, vagy kedves tárgy eltörik, elveszik, de az emlékek megmaradnak, s Kovács Magda tornaljai írónő esetében mese lesz belőlük. Egykori és mai karácsonyokról beszélgettünk.
Milyenek voltak a régi karácsonyok?
Gyerekkorom karácsonya kicsit más volt, mint ma. Falun, Lőkösön éltünk, nekünk akkor még villanyvilágításunk sem volt. Erősen hittük, hogy a Jézuska hozza a fát, holott édesapám a kész, feldíszített fát az ablakon tette be. Nem volt ekkora csinnadratta, mint most. Inkább lelki karácsonyok voltak azok. Éreztük, hogy közeledik valami, pedig nem is származom vallásos családból. Éreztük, hogy valami csoda történik.
Hogyan ünnepeltek?
Ilyenkor mi mindig kimentünk a házból, nyitott folyosónk volt. Felsorakoztunk, a három gyerek, édesanyám, édesapám, s ha csillagos volt az éjszaka, akkor a csillagokat néztük. Édesapám magyarázta, hogyan látnak bennünket. Néha beszöktek, belopakodtak az őzikék, az erdő nem messzire volt, jöttek szénát enni, mi csendben figyeltük, hogy észre ne vegyenek.
Mi volt ilyentájt a szokás?
Az én falumban, Lőkösön betlehemezés nem volt, talán mert protestáns község. De mi énekeltünk a fa körül. Édesanyám gyönyörűen tudott énekelni, Kis karácsony, Nagy karácsony-t vagy a Mennyből az angyalt. Persze volt ajándékozás is, ilyenkor édesapám déli gyümölcsöt szerzett be, nem volt mindennapos a narancs, a banán. A banánt nem is szerettem, a sült tököt jobban megettem, mert édesebb volt. És volt kókuszdió, az volt az igazi látványosság, amikor édesapám felbontotta, s elosztotta a kókusztejet, a húsát felvagdosta.
Mi került az ünnepi asztalra?
Hagyományos káposztaleves, mákos guba, gyümölcs, alma, dió volt kirakva és természetesen kalács. Édesanyám nagyon finom kalácsot tudott sütni, senki nem készített olyan finomat, mint ő. Aztán másnap volt húsleves, hús, szóval nem volt annyira szegény karácsonyunk.
Milyen volt abban a világban az ajándékozás?
Ahol én éltem, nem ajándékoztak drága dolgokat az emberek. A szeretetet ajándékozták egymásnak, az mindennél több volt. Ha így visszagondolok, akkor nekem az többet ért, hogy anyámmal és az apámmal álltam a csillagos ég alatt, s apám mesélte, hogy Spanyolországban volt, és ott olyan szépek a csillagok a nyári égen is, mint a télin. Édesanyám is nagyon értett a meséléshez, ő maga is talált ki meséket. Az a beszélgetések ideje volt. Magunk voltunk, akkor nem jöttek a szokásos vendégek, a szomszédok, rokonok. Karácsonykor egyedül volt a család, s akkor olyan jó volt beszélgetni.
Most milyen a karácsony itt Tornalján?
Leszámítva a gyerekkorom karácsonyát, életemben akkor kezdődtek a legszebb karácsonyok, amikor újra visszakerültünk Gömörbe. A gyerek hozta meg a karácsonyt. Mára már csak ketten vagyunk itthon a férjemmel. Gyerek nélkül a karácsony, most már érzékelem, hogy az nem igazi karácsony, nem tudja úgy átérezni az ember. Eddig mindig a lányommal, aztán a lányommal és férjével, aztán a lányommal és a férjével és az unokámmal ünnepeltünk. Ez a második karácsonyunk, hogy ők már külön töltik a szentestét, de aztán jönnek hozzánk, s akkor van nekünk a karácsony. Az unokám ennek nagyon örül, mert két karácsonya van, sőt, ha beleszámoljuk, hogy január hatodikán a három királyokat sokkal jobban megünneplik Spanyolországban, ezzel három karácsonya is van az unokámnak.
Mi a tapasztalata, könyvet mennyire vásárolnak az emberek?
Igen, szoktak vásárolni, meséskönyveket a gyerekeknek. Ilyenkor valóban több könyv kel el, mint az év többi napján.
Ha Kovács Magdától szeretnének venni, akkor mit találnak a boltokban?
Nem hiszem, hogy valamit is találnak, mert elég régen jelent meg könyvem, az összegyűjtött meséskönyvem. Akadozó a könyvterjesztésünk, s ide a mi vidékünkre ugyan eljutott, de keletre és nyugatra már nem igazán. Voltam író-olvasó találkozókon, s nem ismerték a könyvemet. Legutóbb a meseválogatásom a Nagyapóka hintója jelent meg. Előtte jelent meg a Topolya úr csodálatos átváltozása és A gonosz asszony hagyatéka, novellás kötet. De az az igazság, hogy rég jelent meg könyvem.
Gondolom, hogy ez nem azt jelenti, hogy nem alkot.
Azt hiszem, hogy minden íróembernek úgy működik az agya, hogy akkor is alkot, amikor egészen mással foglalkozik. Rutin munka közben az ember agya mindig működik.
Mi most a nagy álma?
Oh, igen, az mindig van elég. Most egy darab, egy dráma. Ezen mindennap dolgozom, de nem tudom, hogy mikor fogok leülni, s véglegesen leírni. A történetét nem árulom el, mert ezt már megtanultam saját tapasztalatból, hogyha elmondtam valamit, akkor már kibeszéltem magamból. Inkább nem. Az a jó, ha engem ezt itt belül kínoz, s mikor készen lesz, akkor válik majd nyilvánossá.
Akkor ez maradjon titok. Alkotókedvben gazdag új esztendőt!
Köszönöm, békés ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!
Homoly Erzsó, Felvidék.ma
Az írónő karácsonyi meséjét a Magyar Interaktív Televízióban mondja el.
* * *
Kovács Magda Lőkösön született (Levkuška) 1946. 02. 14-én. Apja: Kovács Béla, Anyja: Rási Magdolna, Házastársa: Bárczi István, Lánya: Bárczi Zsófia. Középfokú tanulmányait 1960–1963 közt a tornaljai gimnáziumban végezte. 1963–1969 segédmunkás, 1969–1972 a Nő szerkesztője, 1973-tól nyugdíjazásig nevelőnő volt Tornalján. 2011-ben megkapta a Város-díját.
Szakmai elismerések, kitüntetések: 1982-ben – a Szlovák Irodalmi Alap Nívódíja, 2007-ben a Talamon Alfonz-díj
Kötetei:
1. Én, a csillagbognár. Elbeszélések. Madách, Pozsony 1978.
2. A csodagombóc. Mesék. Madách., 1981.
3. A kiskígyó. Mesék. Kalligram, Pozsony 1993.
4. Titokzatos tücsökzene. Mese. Méry Ratio, Somorja 1999.
5. Topolya úr csodálatos átváltozása. Mese. Méry Ratio, 2004.
6. A gonoszasszony hagyatéka. Novelláskötet, Lilium Aurum, 2006
7. Nagyapóka hintója. Meseválogatás. Madách-Posonium, 2008
Antológiák:
1. Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája. Madách, Pozsony 1972.
2. Családi krónika. Csehszlovákiai magyar elbeszélések 1948–1973. Uo. 1981.
3. A mullók városa. Mesék. Uo. 1983.
4. Hogyan kell repülni? Mesék. Uo. 1986.
5. Ugrás a semmibe. Csehszlovákiai Magyar elbeszélők. Madách-Posonium, 2004.
6. Karácsonyi ajándék, Lilium Aurum, 2005.
{iarelatednews articleid=”31712″}
