Dušan Čaplovič oktatási miniszter elképzeléseit olvastam a minap, miszerint a felsőoktatásban a piaci követelményeknek megfelelően kell alakítani a tanulók létszámát, hogy kevesebben végezzék munkanélküliként.
Különböző tanulmányi szakokon korlátozná a hallgatók számát, úgy véli ugyanis, ha az állam finanszírozza a tanulmányaikat, akkor eldöntheti, hány diák tanuljon a drága és kevésbé effektív szakokon.
Senki nem vitatja, hogy a gazdasági válság, gyors technikai változások komoly kihívások elé állítják az európai felsőoktatási rendszereket és széleskörű reformokra sarkallja azokat. A tagállamok többségében, köztük Szlovákiában is sajnos a felsőfokú képesítéssel rendelkezőknek is egyre nehezebb állást találniuk, ezért is fontos a felsőoktatási rendszerek modernizációja, de nem olyan formában, hogy korlátozzuk a hallgatók létszámát, mikor 2020–ig az EU–ban a munkahelyek 35 százalékához lesz szükség felsőfokú képesítésre, jelenleg azonban a munkaerőnek mindössze 26 százaléka rendelkezik ezzel. Ahhoz, hogy napra készen reagálhassunk a kihívásokra, a következő főbb területeken van szükség reformokra: a diplomát szerzők számának növelése, a tantervek hozzáigazítása a munkaerő-piaci igényekhez, valamint a kiválóságot támogató eredményes irányítási és finanszírozási mechanizmusok létrehozására. A fenntartható felsőoktatás alapja továbbra is az állami beruházás kell, hogy maradjon, ezáltal is biztosítva minél több embernek a felsőoktatáshoz való hozzáférés lehetőségét. Az új tanulmányi szakok megteremtésének tükröznie kell az ország munkaerő-piaci igényeit is. Ez csak felmérések, és a vállalatokkal való folyamatos és kölcsönös együttműködés, stratégiai partnerség alapján valósulhat meg. Különös hangsúlyt kell fektetni a szakoktatás és képzés elméleti és gyakorlati kombinálására, hogy a diákok megszerezzék első munkatapasztalataikat. Szociális partnerekkel együttműködve meg kell reformálni a munkavédelmi jogszabályokat is, ezáltal javíthatnánk a fiatalok munkaerőpiacra lépésén.
Mielőtt rangsorolnánk az egyetemeket, figyelembe kell venni egyes intézmények sajátos körülményeit. A felsőoktatási intézmények modernizációjába be kell vonni az egyetemi munkatársakat és hallgatókat is. Nem beszélve arról, hogy külön figyelmet és támogatást igényel a hagyományos nemzeti, etnikai, illetve nyelvi kisebbségi felsőoktatás és intézmények.
Szuperák Mária
